Magyarországon a 45 év alatti korosztály 3 százalékának van felsőfokú nyelvvizsgája, 8 százaléka tett sikeres középfokú, és 3 százaléka alapfokú állami nyelvvizsgát. A nyelvtudás erőteljesen kapcsolódik az iskolai végzettséghez. A diplomás népesség közel 70 százaléka legalább egy idegen nyelven beszél B1 szinten – tehát körülbelül alapfokon –, és minden ötödik diplomásnak egynél több idegen nyelvből is van szélesebb körben használható nyelvtudása. Az érettségizettek között a használható nyelvtudásúak aránya 26 százalék, a nem érettségizettek között 5 százalék – ezek az adatok olvashatók többek között a Nemzeti Felnőttképzési Intézet megbízásából a Medián és szakmai tanácsadója, a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete által készített tanulmányban.

A kutatásnak külön jelentőséget ad, hogy a lakosság idegen nyelvi kommunikációs készségeinek meghatározása első ízben nem „önbevallásos” módon, hanem az Európa Tanács Közös Európai Referenciakeretén (CEF) alapuló nyelvtudásméréssel történt. Az átfogó kutatás így európai viszonylatban is újdonságnak számít.

A kutatás célcsoportját képező, 45 év alatti korosztály fiatalabbik felének – tehát a 30 év alattiaknak – is csak igen csekély hányada, pontosan 7 százaléka felel meg annak az európa-tanácsi célkitűzésnek, hogy minden uniós állampolgár legalább két idegen nyelvet beszéljen az anyanyelvén kívül – legalábbis ha a B1 szintű, alapfokú tudást fogadjuk el a használható nyelvtudás minimum-szintjének. Mivel a 15-44 éves népesség idősebbik felének, tehát a 30 éven felülieknek 51 százaléka csak az orosz nyelvet tanulta idegen nyelvként az iskolában, ezért nem csoda, hogy még ebben a viszonylag fiatal népességben is igen magas az idegen nyelveket nem beszélők aránya: a 15-44 éves népesség 45 százaléka egyáltalán nem beszél nyelveket.

A rendszerváltás az idegennyelv-tanulás területén a kötelező orosz nyelvtanulás eltörlését és a szabad nyelvválasztás bevezetését jelentette. A változás drasztikusan ment végbe, és oroszul ma már gyakorlatilag senki nem tanul, vagy legalábbis olyan kevesen, hogy arányuk 1000 fõs mintán nem mérhető. Az orosz nyelv helyére leggyakrabban az angol vagy német nyelv oktatása került. E két nyelv hegemóniája máig jellemzi a nyelvoktatást, és ennek következtében nyelveket beszélők is jóformán csak ebből a két nyelvből találhatók. Szélesebb körben használható angol nyelvtudása a 15-44 éves népesség 17 százalékának, némettudása 10 százalékának van. Más nyelveken a vizsgált korosztály 4 százaléka beszél elfogadható szinten.

A tanult nyelvek között Magyarországon az angol, a német és az orosz mellett alig jelennek meg más idegen nyelvek. A jelenleg idegen nyelvet tanulók 7 százaléka tanul az angolon és németen kívül más idegen nyelvet, melyek között a neolatin nyelvek, a francia, az olasz és a spanyol a legnépszerűbbek. A környező volt szocialista országok nyelvei nem jelennek meg az oktatási palettán. Ezek iránt az érdeklődés gyakorlatilag a nullával egyenlő. Azon kevesek, akik ezeket a nyelveket (cseh, horvát, román, szerb, szlovák, szlovén, ukrán) beszélik, nyelvtudásukat családi örökségként kapták, vagy életük valamely részében ezekben a szomszédos országokban éltek.

A válaszadók, akik saját személyes tapasztalataik alapján értékelték azokat a képzési formákat, amelyekben eddig részesültek, az általános iskolai idegennyelv-oktatás színvonalát átlagosan csak hármasra osztályozták, a középiskolai nyelvoktatásra adott értékelések átlaga 3/4, és a felsőfokú oktatásban nyelvet tanulók által adott „jegyek” sem érik el a négyes átlagot. A nyelviskolai tanfolyamoknak és a magántanároktól vett óráknak a színvonalát az iskolarendszerű oktatás teljesítményénél jóval magasabbra értékelték azok, akiknek volt alkalmuk tapasztalatot szerezni ezekben a nyelvtanulási formákban.

Így érthető, hogy a növekvő elvárások az idegennyelv-tudás iránt, valamint a nyelvvizsga minél korábbi megszerzésével elérhető előnyök a diákok rohamosan növekvő hányadát arra késztetik, hogy az iskolai nyelvoktatással párhuzamosan nyelviskolába vagy magán nyelvtanárhoz járjanak. A nyelvi különórák iránti kereslet eleinte inkább a rendszerváltás után gombamód szaporodó nyelviskolák felé áramlott, de mára egyértelműen látszik, hogy a nyelvi különórákra járók az egyéni nyelvórákat preferálják, amely szolgáltatást – a keresletre rámozdulva - ma már a nyelviskolák is kínálják.

Ezért különösen fontos a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (NYESZE) a tevékenysége, ugyanis az 1992-ben alapított Egyesület – többek között – az igényes nyelvoktatás védelmében szakmai minősítési rendszert működtet. Ennek célja a vállalkozói körben folytatott nyelvoktatás szakmai színvonalának ellenőrzése, és a nyelvet tanulni vágyók tájékoztatása. A NYESZE - díjnyertes minősítési rendszere által - a Nemzeti Minőség Klub tagjává vált, illetve 2003-ban elnyerte az Európai Nyelvi Díjat is.

1. Tanult idegen nyelvek száma (százalék)

6. Az egyes nyelvtanulási formák oktatási színvonalának
megítélése - iskolai osztályzatok átlaga

7. A nyelvvizsgázottak aránya
<><><><><><>

9. A nyelvvizsgázottak megoszlása aszerint, hogy hány
idegen nyelvből van állami nyelvvizsgájuk