szerző:
Nagy Gergely (hvg.hu)

A Filmszemlén február 2-án, a rangos Berlinalén 14-én vetítik az Iszka utazása című új, hazai filmet. Zenéjét T-Bali jegyzi. A művésznév egy kísérletező zenészt takar, akit a nagyközönség a Moszkva tér című filmből, az alternatív színtér pedig az I.O.N nevű dark formációból ismer. Volt orgonajavító, színházi zenész és rockgitáros is. És valamiképp maradt is, mindez együtt.

T-Bali és Totti kisasszony.
Irrational Orthodox Noise (I.O.N)
hvg.hu: Hogyan kezdesz neki egy filmzenének? 

T-Bali: A legfontosabb, hogy milyen „energetikai viszonyba” kerül a zeneszerző a rendezővel, és a vágóval. Sokan azt hiszik, hogy egy film a rendezőé, közben a vágóé is; két egyformán fontos személyről van szó. Nem maga a film a feladat, hanem ez az emberi együtt haladás. Volt olyan is, hogy hiába ajánlottak föl tisztességes honoráriumot, nem működött ez a bizonyos energetikai viszony és ezért azt mondtam, hogy nem.

Zavar, ha egy rendező pontosan megmondja, mit akar hallani?

Én nem tudok így dolgozni. Tehát nekem nem tudja megmondani valaki, hogy ezt és ezt csináljam. Akik szeretnek velem dolgozni, tudják, hogy nem a zenével szoktam foglalkozni, hanem az együttes munkával.  A filmrendezők itt Magyarországon általában nem kapnak alapos zenei képzést, azaz filmzenei ismereteket. Nemigen tudnak zeneileg gondolkodni egy filmről. Kicsit tehát az is az én feladatom, hogy megnyissam őket a zene birodalmai felé. Nem kérhetnek tőlem semmit. Érzeteket kérhetnek.

Totti kisasszony, basszusgitár
Teátrális koncertek
Milyen a viszonyod a zene vizuális oldalához? A saját zenéidet is - például az I.O.N.-ban - teátrálisnak érzem. A színpadi megjelenésetek miatt is, de magában a muzsikában is van valami teátrális.

Az I.O.N-t azért is hoztam létre, hogy azt a sokféle inspirációt, amit a munkáim során szerzek – színházi zene, kortárs tánc, performenszek -, valahogy összegezzem; populárisabb zenei formában, dalokból kiindulva. A színházi elemeket nem tudom elhagyni, mert színházi embernek tartom magam. Ezért vannak azok a szándékok, hogy egy koncert tartalmazzon színházi elemeket, a lemez meg kortárs zenei elemeket, a döngölősebb, modern hangzás mellett, vagy a rockzenei hangkép mellett. Széles spektrumot akarok végigjárni, szeretném ha a klubkoncerteken egy picike színház, egy picike előadás, megtörténne.

A szélesebb közönség a Moszkva tér című film zenéje kapcsán találkozhatott a neveddel, az underground közönség pedig a klubszíntérről ismerhet. De honnan jöttél valójában?

Egy kiváló táncművész, Murányi Zsófia, 1993-ban fölkért, hogy komponáljam meg számára egy táncdarab hangfelületeit. Elmentünk a régi FMK-ba az Andrássy úton, két hónapra beköltöztünk a fölső szintre és ott egy versenyzongorával és énekkel dolgoztunk. A bemutató a MU Színházban volt, nagyon rég, 13 éve. De onnantól jegyzem magam végül is kortárs táncszínházi zeneszerzőként. Gyakorlatilag becsatlakoztam a magyar kortárs táncszínházi életbe. Különböző darabokhoz, a legszélsőségesebb őrületekhez, kísérletekhez készítettem hangfelületeket, élőzenét, hangmontázsokat. Elkezdtem külföldi művészekkel is dolgozni. Először kurzusok formájában. Sokan jöttek Magyarországra, akiknek a mozgáskurzusait kísértem. Kongák, preparált zongora, ének. Különböző tánctechnikákba is beleláttam, hiszen folyamatosan néztem, illetve jelen voltam az órákon. Ez azért volt fontos, mert a mozgás felől kezdtem megközelíteni magát a zenét is. Egyszer meglátott engem egy ilyen munkában Kamondy Ágnes, akit igazából mesteremnek tartok. Vele elkezdtem dolgozni egy stúdió munkában az Új Színházban. Később le is szerződtem oda, 1995-ben.


Biodark a filmben
Az Iszka és a zene

Az Iszka utazása hazai bemutatója 2007. február 2-án lesz a filmszemlén, világpremierje pedig február 14-én a Berlinalén, ahol a Generation nevű versenyszekcióban 14 ország filmjei között képviseli Közép-Európát. A film rendezőjét, Bollók Csabát kérdeztük filmje és a zene, valamint a rendező és a zenész kapcsolatáról.

"Vég nélkül kísérletezz, és maradj alázatos; vagyis 'experiment endlessly and keep humble' -  mondja John Cage a zeneszerzésről, és ez vonatkozik a filmzenére is. Számomra nem létezik ún. ’zenei kíséret’. A filmben a képek és a  megszólaló hangok egyenértékűek, ahogy a zenei és nem zenei hangok is egyenértékűek, mindannyian úgy vannak jelen, ahogy a világban a dolgok: egyszerre, egymás mellett léteznek, és nem azért, hogy az egyik alárendeltje legyen a másiknak. A Balival való termékeny munka során tizenvalahány cd-verzió született, amiből végül 10-12 perc zene került a filmbe a ’vég nélküli kísérletezés’ eredményeképpen. Azt kértem tőle, hogy akusztikus és elementáris legyen a zene, ő ezt egy szóval úgy hívja: biodark. Aki a filmet megnézi, emlékezni fog a zenére."

(hvg.hu) Ez Székely Gábor időszaka, ugye?

(T-Bali) Ez még az volt. Székely Gábor, Novák Eszter, még az aranyidőszak. A Novák-féle Vérnász volt igazából az első darab, amelyben mint színpadi zenész is közreműködtem. A lényeg, hogy az ott tapasztalt munkamódszerek, a figyelem, az egész, ahogy működött, megpecsételte a sorsomat. De mégis volt bennem távolságtartás, mert láttam a színház negatív oldalait, és próbáltam mindig független maradni.

Mondj valamit a színházi negatívumokból…

Nézd, az a kérdés, hogy mire teszed föl az életedet. Hogyha benne maradsz a színházban, elindulsz azon az úton, hogy színházi zeneszerzővé válj, megküzdesz a hiénákkal, sorban készíted a munkákat, akkor kicsit a saját identitásodat is feladod.

A rutin felé visz el?

Én pedig ennél sokkal önfejűbb voltam. Meg hát még nem voltam kész. Most sem vagyok, egyébként.

Mi történt az Új Színház után?

Az első zenekari tapasztalatom, amely ténylegesen elbillentett afelé, hogy csináljak valamit, ami más, mint az alkalmazott zenék, az Szemző Tibor zenekara, a Gordiuszi Csomó volt, ahova felkért engem gitározni. Számomra nagyon jelentős volt, mert egyrészt Szemző Tibor szintén mesteremmé vált. És új lehetőségeket nyitott meg. Jártuk a világot. Sok olyan koncert szituációban voltam, amiről el nem tudtam képzelni, hogy én valaha belekerülhetek. Londonban, a Royal Elizabeth Hall-ban játszottunk, Európa több koncerttermében, és mindenhol nagyon-nagy tisztelet nyilvánult meg felénk, így felém is. Hihetetlenül jó volt.

Kép az Iszka utazása c. filmből.
Egyenértékű kép és zörej
Neked mi az alaphangszered? Merthogy nagyon eredeti és egyéni módon szólaltatod meg a gitárt, de mégse mondanám, hogy a T-Bali egy gitáros. Milyen a viszonyod a zenész mesterséghez?

Kutató embernek tartom magam. Hangszerekről szólva, én inkább vagyok énekes. A gitározást is annak rendelem alá. Amikor egy igazi gitáros dolgozik, akkor a hangszer lehetőségeiből, hangjából indul ki. Nálam egy érzet van, ami elindul, és a gitárhang előtt már van egy hang, ami kijelöl egy bizonyos irányt. Mivel a mozgással foglalkoztam, gyakorlatilag nem cövekeltem le, mint hangszeres gitáros, vagy zongorista, vagy dobos. Ha nem a hangok felől közelíted meg a zenét, akkor egy pont után úgy érzed, mintha minden hangszeren tudnál egy kicsit játszani.

Ha egy hollywoodi filmben szimfonikusokkal kellene dolgoznod, az menne?

Minden csak a kommunikáción múlik. Volt már olyan, hogy mondjuk két csellistával meg egy hegedűssel kellett dolgoznom, akik mellett volt egy fúvós. Az én szakterületem igazából a dolgok összeterelése.

Partitúrát írsz, vagy lejátszod nekik a szólamaikat?

Leírom, vagy megírok egy-két vázlatot, egy-két gondolatot, és ezt szépen elkezdjük fölépíteni. Felkérek valakit, aki közvetít köztem és a zenekar között, aki egy ilyen munkánál a jobbkezem. Ő az én nyelvezetemet megpróbálja lefordítani számukra. Például dolgoztam Dresch Mihállyal vagy Lantos Zoltánnal, aki régen a Kolinda zenekar főnöke volt, most Franciaországban él. Sokfajta tapasztalatot szereztem, hogy hogyan kommunikálnak a népzenében, és hogyan a modern jazz-ben, ha hívhatjuk így, amit a Misi csinál. Vagy mondjuk hogy kommunikál Márkos Albert, vagy a klasszikus zenészek. Nem vagyok géniusz, tehát nem tudok mindig jól kommunikálni, de végül mégiscsak a kommunikáción múlik.

I.O.N.: Hello!

Volt rendes, iskolai képzésed a zenéből?

Eszperantó énekkarba jártam, zeneiskolába jártam. Fölvettek a konziba, de nem mentem el. Jelentkeztem, voltam ilyen felvételin, elég jól tekert az ujjam, de inkább az orgonakészítést választottam ’91-ben. Mint orgonakészítő segéd, jártam a templomokat, hangoltunk orgonákat, gyalulgattam a lábat, gyönyörű munka egyébként, de hát azt is el kellett hagynom, mert egész embert kívánt.

Az eszperantóval feldobtad nekem a labdát. A szövegek az I.O.N-ban hogyan állnak össze? Nálad a szöveg nagyon sokszor akusztikai jel, nincsen a szavak szintjén fogható értelme.

Itt vagyunk a tartalom kérdésénél. Azt tudnod kell, hogy igazából tét nélküli számomra a zenei kibocsátás.

Bocsánat, ezt fordítsd le!

Tehát az, amikor elkészítesz egy anyagot, és azt meghallgathatóvá teszed. Azon túl, hogy elkészül, számomra tét nélküli. Hogy valaki például azt mondja, hogy nem érti a szövegeket. Ezzel nem tudok mit kezdeni, egyrészt, a zenéhez képest kiforratlan a tartalom. Nem a tartalomból kell megközelíteni valamit, hanem érzetek szempontjából. Egy koncerten létrejön valamilyen állapot, és a kérdés az, hogy mit tud. Mondhatok egy pontos választ. Egy elszakadási folyamat is van. A táncnál, a kortárs zenéimnél, ott a tartalom tényleg nem egy szövegen nyugszik, hanem egy komplex érzeten.

A világos dark (Oldaltörés)



Temesvári Balázs
Túlérzékeny hangok
(hvg.hu) Mit szólsz ahhoz, hogy a zenekarodat, az I.O.N-t a dark zenehallgatói közösség fedezte föl magának. Ez akkor egy dark zenekar?

(T-Bali) Romantikus biodarkot játszik az I.O.N amúgy…de komolyra fordítva: üzenet a darkoknak! Itt nem a dark, vagy a gothic stílusjegyeiről van szó. Hanem mondjuk a túlérzékenységről. Ezek a fejek, akik közé én is sorolom magam, mind túlérzékenyek, nagyon speciális módon, jó értelemben véve sérültek. Őket tartom a „társadalmamnak”, mert nem tudok máshova kapcsolódni. Valószínűleg azért szerették az I.O.N-t, mert annyira kitörő érzelmisége volt egy-egy koncertnek, meg benne volt ez a „föláldozom magamat” attitűd. Olykor elég szélsőséges dolgokat műveltünk a koncerteken.

Egy színpadon állsz a feleségeddel, aki nemcsak ruhákat tervez, de - ha elfogadod tőlem ezt a személyes megjegyzést - egy pop-ikon. Egy populáris ikon. Ezt, ahogy látom, ki is használjátok az I.O.N imázsában…

Totti kisasszonyt említed, mint alkotótársat és feleséget, természetesen.

Totti egy focista. Tisztázzuk...

Az I.O.N színpadon.
A szöveg, mint akusztikai jel
Francesco Totti tényleg egy focista, de én Totti kisasszonyt úgy hívom, hogy Totti, mert nagyon szeretem az AS Romát, az olasz futballt. Egyébként Linda Tabbouch-nak hívják, nekem Totti kisasszony. A történet rendkívül egyszerű. Besétált egy stúdióba, és meglátott egy fehér basszusgitárt, amin a régi Moszkva tér zenekar - meg a ColorStar - basszistája játszott, és a kezébe vette. Stúdió-szituáció, tehát egy record gomb mindig be volt kapcsolva. Lejátszottunk egy dalt együtt. Onnantól kezdve ő az I.O.N mélygitárosa. Kilenc évig tanult reneszánsz zenét és három évig akusztikus gitározott, csak basszuson nem dolgozott. Egy kottista nőről van szó - tehát kottából is tud dolgozni - akinek tényleg nem jelent problémát, mondjuk egy koncertet hiba nélkül végigjátszani. Az érzeteket ő is tanulja, tapasztalja. De megbízható és magabiztos a zenei képzettsége miatt. Arról nem szólva, hogy a Totti a másik vonalon őrült, tehát például az számára élvezetet okoz, hogyha mondjuk egy koncerten leszopom a basszgitárját. Mondjuk. Vagy kiskutya módjára húzatom be vele a hangszert, a kábelénél fogva. Tehát a szerepjátszásokat, ezt a világot a saját maga exhibicionizmusán belül elkezdte élvezni. Egyre bátrabb és elég jó partnerekké váltunk. Az I.O.N mostani repertoárja egy rendkívül flexibilis anyag. Ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon sok esetben, sok ponton improvizálunk. Eljutottunk oda, hogy egy formát írunk meg és nem a zenét. Meg lehet írni váltásokat, de igazából az a jó, amikor minden imbolyog, mint a gyertyaláng. Tehát igazából így jellemzem az egészet. A véletlenszerűségnek 50 százalékot kell adni. Egyébként David Bowie nyilatkozta ezt. Az I.O.N-nál karmesteri funkcióm van, az agyam egyszerűen erre áll rá, tudok figyelni, tudok segíteni. Megteszem egy koncerten is, hogy nyugodtan elbeszélgetek egy zenésszel, vagy adott esetben egyszerűen megállítjuk az egészet. Nem döntjük el, hogy mi fog történni. Elindul egy történet, de hogy konkrétan az milyen érzetet okoz, milyen hatással bír, az nincs eldöntve.

A lehető legbanálisabb kérdés a végére: hogy látod magad tíz év múlva?

Gyakorlatilag, mint egy zenei producer, úgy fogok dolgozni. Az a része, hogy a saját zenémmel mi lesz, az I.O.N-nal mi lesz, bevallom, nem annyira foglalkoztat. Egy segítő ember vagyok, hozzászóló arc és sokan jönnek hozzám, hogy bizonyos dolgokban, zenei kérdésekben mondjak véleményt, vagy elhívnak dramaturgnak, színházi produkciókhoz; tehát valószínű, ez lesz a fő irány számomra. És ebből nagyon jól meg is fogok élni. És persze remélem, hogy az I.O.N frenetikus és véletlenszerű opuszokat fog prezentálni tíz év múlva is - Totti kisasszonnyal.

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Engedély nélkül kötött ki Lampedusán egy mentőhajó, a hatóságok lefoglalták

Engedély nélkül kötött ki Lampedusán egy mentőhajó, a hatóságok lefoglalták

Kevésnek bizonyult a BKK buszkapacitása

Kevésnek bizonyult a BKK buszkapacitása

Egy műanyag villa kavarja fel az állóvizet a Toy Story 4-ben – előzetes

Egy műanyag villa kavarja fel az állóvizet a Toy Story 4-ben – előzetes

„Kész átverés show” – Tényleg akkora siker a pedagógus-életpályamodell?

„Kész átverés show” – Tényleg akkora siker a pedagógus-életpályamodell?

Mi lesz az év könyve?

Mi lesz az év könyve?

Felismerhetetlen lett Conchita Wurst

Felismerhetetlen lett Conchita Wurst