szerző:
MTI

Életének kilencvenedik évében vasárnap este Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin világhírű orosz író.

Halálhírét fia, Sztyepan közölte az ITAR-TASZSZ hírügynökséggel. Beszámolója szerint édesapja otthonában, szívelégtelenség következtében halt meg helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt. A Nobel-díjas író már hosszabb ideje betegeskedett, de aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott.

Egy fotó 1975-ből
© AP

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicint  egy magánjellegű levele miatt, amelyben Sztálint bírálta, letartóztatták, s csak tizenegy évvel később rehabilitálták. Ezt követően kezdett írással foglalkozni, legfőbb műveiben a  munkatáborokban szerzett élményeit dolgozta fel, mint az Ivan Gyenyiszovics egy napja című alkotásában, majd A Gulag-szigetcsoport című regényében. 

Élesen  bírálta a szovjet rendszert, művei a hatvanas évektől inkább külföldön jelentek meg, mintsem hazájában. Munkásságát 1970-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el, de a Szovjetunióban kegyvesztett lett, megfosztották szovjet állampolgárságától, és kiutasították az országból.

Ezután Svájcban, Németországban, majd az Egyesült Államokban élt és alkotott. Oroszországba 1994-ben tért vissza. Dmitrij Medvegyev orosz elnök az író halálhírének vétele után azonnal részvétét fejezte ki Szolzsenyicin családjának.

Sarkozy hosszan méltatta

A francia köztársasági elnök nem sokkal a világhírű orosz író halála után nyilvánosságra hozott megemlékezésében megállapította: egy évvel az orosz forradalom után született, és a szovjet terror hosszú évein át a másként gondolkodás megtestesítője volt. Sarkozy hangoztatta: Szolzsenyicin tárta fel a világ előtt a szovjet rendszer valóságát. Nem volt hajlandó elhagyni hazáját, és inkább otthon maradt, hogy leleplezze a hatalom üzelmeit. Az életével játszott, amikor kiadta a Rákosztály, majd A Gulag szigetcsoport című műveit, amelyek az elnyomás elleni vádiratokkal értek fel. Rendíthetetlensége, eszmetára, hosszú és mozgalmas élete Alekszandr Szolzsenyicint regényes alakká, Dosztojevszkij örökösévé tette, a világirodalom panteonjában a helye - fejtette ki gondolatait a francia államfő. 

Az író halála után néhány órával a washingtoni Fehér Ház bejelentette: George Bush szomorúan vette tudomásul, hogy szabadság ilyen nagy formátumú híve távozott az élők sorából, és az elnök mély részvétét fejezte ki a Szolzsenyicin-családnak.

Szolzsenyicin élete (Oldaltörés)

1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. Kozák eredetű módos parasztcsaládból származott, anyja nevelte, apja még a fiú születése előtt baleset áldozat lett. Sok minden érdekelte, a rosztovi egyetem matematika-fizika szakát és a moszkvai irodalmi főiskolát párhuzamosan végezte el, végül matematika- és csillagászat-tanár lett.

1941 októberében bevonult, a világháborúban tüzérként szolgált, többször kitüntették. Szabadidejében naplót vezetett és novellákat írt. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, melyben Sztálint Bandavezérként emlegette, s 1945-ben 8 év kényszermunkára ítélték. Moszkva közelében, egy zárt kutatóintézetben akusztikai lehallgató-készülék kifejlesztésével foglalkozott, itt számos kiváló tudóssal találkozott, a börtönfolyosó lett az akadémiája. Kazahsztánba kerülve kőművesként dolgozott, a lágerben "írt" műveit emlékezetében rögzítette. Szabadon bocsátása után még három évet kényszerlakhelyen kellett töltenie, befőttesüvegben ásta el írásait, közben parkettalerakással foglalkozott. A sztálini kultusz leleplezése után 1956-ban rehabilitálták, s ismét tanár lett Rjazanyban.

1959-ben három hét alatt írta meg kisregényét az Ivan Gyenyiszovics egy napját, amelyet a Novij Mir című folyóiratnak küldött el. A mű 1962-ben, a hruscsovi olvadás idején jelent meg, ebben a saját élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét. Egyszerű nyelvezetével és hitelességével revelációként hatott Oroszországban és külföldön is.

Hruscsov 1964-es bukása után azonban már nem közölték műveit a szovjet sajtóban, egyre élesebben támadták, zaklatták. A pokol tornácán és a Rákosztály című regényeket szamizdatban, illetve nyugaton adta ki. Az első egy börtönbeli kutatóintézet világába vezeti be olvasóit, ahol ő is dolgozott. A tudósok dilemmája: vagy együttműködnek a hatóságokkal, vagy megtagadják azt, és visszakerülnek a munkatáborba. A Rákosztály önéletrajzi alapja: az író Kazahsztánban került rák gyanújával kórházba, de ott szerencsésen felépült.
 
1967-ben nyílt levélben fordult az írószövetséghez, amelyben szót emelt a cenzúra eltörlése mellett és követelte az ellene indított hajsza leállítását. Válaszul az írószövetség 1969-ben kizárta tagjai közül a renitens írót, Szolzsenyicin pedig Szaharov és mások mellett tagja lett a szovjet polgárjogi mozgalomnak.

Emigránsként konzervatív

1969-ben lett Natalja Szvetlova az élettársa, egyben titkára és lektora is. 1970-ben Szolzsenyicinnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem ment ki Stockholmba, mert félő volt, hogy nem engedik haza. 1971-ben külföldön jelent meg 1914 augusztusa című történelmi regénye, amely az orosz vereséggel végződő tannenbergi csatával foglalkozik, s feltárja a cárizmus hibáit, melyek az 1917-es forradalomhoz vezettek. 1973-ban Párizsban adták ki A GULAG szigetvilág első kötetét (a kéziratot még 1968-ban csempésztette külföldre). Ebben történetíróként és szociografikusként tárja fel a munkatáborok és börtönök rendszerét s az áldozatok szenvedéseit. A műben adatok, emlékezések és interjúk keverednek. Ennek nyomán otthon sajtókampány indult ellene, letartóztatták, 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, majd kiutasították az országból.

Stockholmban ekkor vehette át a Nobel-díjat, Zürichben írt röpiratában alkut ajánlott a szovjet vezetésnek: leáll támadásaival, ha lemondanak a nemzetellenes marxizmusról és nemzeti hivatásukat teljesítik. Lenin Zürichben című könyvének 1975-ös kiadása után az Egyesült Államokba költözött, ahol a vermonti Cavendish-ben telepedett le. Kiadta a GULAG 2. és 3. kötetét, majd 1980-ban további két esszét: A tölgy és a borjú a szovjet irodalmi életet mutatja be, A halálos veszedelem az amerikaiak téves Oroszország-képét elemzi. Folytatta történelmi sorozatát, a második rész 1916 októbere, a harmadik 1917 márciusa, a negyedik 1917 áprilisa címmel jelent meg, összefoglaló címe Vörös kerék lett.

Szolzsenyicin az emigrációban egyre inkább erkölcsprédikátori, ideológusi és modernizmus-ellenes filozófusi alapállást vett fel. Konzervatív elvei alapján elutasította a demokrácia és liberalizmus nyugati értékeit, Oroszország számára egy tekintélyuralmi, nemzeti, keresztény rendszert tekintett optimálisnak. A "Szent Oroszország" utolsó képviselőjévé vált, végletesebb prófétává, mint Tolsztoj és Dosztojevszkij volt.

Haláláig aktívan dolgozott

Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett, de hatása jóval kisebb volt már, mint korábban. 1991-ben jelent meg Hogyan mentsük meg Oroszországot? című röpirata. 200 év együtt című, 2001-ben kiadott könyve az oroszok és zsidók együttélésével foglalkozik, különösen a népcsoport szerepével a szovjet ellenzéki mozgalmakban.

Szolzsenyicin legjobb műveiben krónikás és vádló, történész és riporter, portréista és dokumentátor, a megkínzottak és meggyilkoltak képviselője, az évtizedeken át titkolt bűnök leleplezője. Ezt írta magáról: "Irodalmi sorsom nem az én sorsom, hanem azoké a millióké, akik nem tudták már papírra kaparni, elsuttogni, elhörögni azt, ami a börtönben, a lágerben történt velük."

Az író már hosszabb ideje betegeskedett, de még aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. Otthonában, szívelégtelenség következtében halt meg.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Az újságíró-szövetség szerint az M1 megsértette a sajtótörvényt

Az újságíró-szövetség szerint az M1 megsértette a sajtótörvényt

Megkezdődött a szenátusban a Trump elleni eljárás

Megkezdődött a szenátusban a Trump elleni eljárás

Radar360: terjed a kínai tüdőgyulladás, áttörés történhetett a rák gyógyításában

Radar360: terjed a kínai tüdőgyulladás, áttörés történhetett a rák gyógyításában

Föld alatti alagúton keresztül is át lehet ugrani a Parlamentbe

Föld alatti alagúton keresztül is át lehet ugrani a Parlamentbe

Radar360: visszaesett a magyar demokrácia, elődöntős a férfivízilabda-válogatott

Radar360: visszaesett a magyar demokrácia, elődöntős a férfivízilabda-válogatott

Felvette az ajtócsengő kamerája, hogyan temeti be a házat a 24 órás hóvihar

Felvette az ajtócsengő kamerája, hogyan temeti be a házat a 24 órás hóvihar