szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A 2018. június 20-án elhunyt Kányádi Sándorral 2009 áprilisában készült portréinterjúnkat olvashatják.

„Amit a vállamra tettek, cipeltem, most például ezt a súlyos nagykeresztet kaptam” – mondja a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjének idei kitüntetettje, az egy hónap híján 80 esztendős erdélyi költő. Aki igazi mesevilágból érkezik az irodalomba: „Harmadikos koromig úgy hittem, hogy a bibliai szent történések mind a környékünkön, Nagygalambfalván játszódtak le. A falum határában álló hegyet Sinai-hegynek hívják, írni-olvasni pedig Mózestől tanultam. Bartos Mózes bácsi mutatta, hogy kell a törött cseréppel a kőtáblára róni a betűket.”

Édesanyját, a falusi színjátszókör primadonnáját már fiatalon elveszíti. Földműves apja őt is gazdálkodónak szánja, de egy betegség miatt más sors vár rá. „Ott feküdtem az orvosnál, hallom, hogy apámmal arról diskurálnak: ez a gyerek fizikai munkát nem végezhet, de ha van esze, adják kollégiumba.” Így kerül Székelyudvarhelyre, előbb a református kollégiumba, majd a Római Katolikus Főgimnáziumba; végül a román tannyelvű, fém- és villamosipari középiskolában érettségizik. Első verseit 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lap közli, és bár többen már ekkor felfigyelnek költői vénájára, ő a kolozsvári Színművészeti Főiskolára jelentkezik. Fél év után megy át a Bolyai Tudományegyetemre, ahol magyar irodalom szakos tanári diplomát szerez.

Az Utunk és a Dolgozó Nő szerkesztősége után, 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője, miközben önálló versesköteteket is publikál. A rendszerváltásig folyamatos állambiztonsági megfigyelés alatt állt. „A magyarországi líra vendégmunkása vagyok” – mondja a több mint egy tucat hazai elismerés – például: Kossuth-díj, Utunk-díj, MSZOSZ-díj, Magyar Örökség-díj – mellett a bécsi Herder-díjjal és több romániai irodalmi kitüntetéssel elismert poéta.

A Nagygalambfalva mellett Budapesten is lakást fenntartó költőtől nem áll távol a modern technika: feleségével sokszor skype-olva tartja a kapcsolatot Párizsban doktorált és ott is dolgozó idősebbik fiával. A kisebbikkel egyszerűbb: ő egy budapesti tévécsatorna munkatársa.

HVG: Sokszor és sokféle díjat kapott már a legkülönfélébb szervezetektől, legutóbb – március 15-én – pedig a Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át. Meg sem fordult a fejében, hogy néha egy-egy elismerést visszautasítson?

Kányádi Sándor: Mindent én sem fogadtam el: a szélsőséges Funartól nem kellett a kolozsvári díszpolgárság. Viszont ami manapság e téren megy, azt nyegleségnek tartom. Kérdezgettek, elfogadom-e Gyurcsányéktól a Táncsics-díjat, idén meg a nagykeresztet, meg hogy kezet fogok-e a miniszterelnökkel. Mondom: Magyarország törvényes kormányfője, miért nem váltjátok le, ha annyira zavar?

– Lám, a történelem ezt is megoldotta. Volt tiltott, aztán meg tűrt költő, az utóbbi években pedig mintha már-már támogatott is lenne. Melyik állapot segítette leginkább az ihletben?

– Régen volt tétje a versnek, ma már nincsen; mit értenek azon, hogy támogatott költő lennék?

– Az imént mutatta meg többfióknyi kitüntetését...

– Á, olyanokat a régi világban is adtak! Egyébként nemrég felterjesztettek a Prima Primissima-díjra, de nem kaphattam meg, mert csak határon belülieknek adják, ami szerintem ökörség.

– Faludy György mondta egyszer, hogy ebben a hazában egy költő tudott megélni a költészetéből: Petőfi Sándor. Önnek azért sikerült valahogy boldogulnia?

– Hát hogyne. De nem azért, mert Petőfi Sándor vagyok. Nagyon szerényen éltem. A Napsugár szerkesztőségében például normarendszerben dolgoztunk; meg volt szabva, hogy egy bizonyos hosszúságú vers hány lejt ér. Nem voltam tehetségesebb másoknál, csak jobb befektető. A versek, amiket akkoriban muszájból meg kellett írnom, ma is megjelennek, így ma is fialnak.

– Az átkosban sokak számára menekülés volt a gyerekirodalom, ön viszont valahol azt nyilatkozta, hogy gyerekverset írni ugyanolyan költői munka, mint az asztalkészítés, ott sincsenek felnőtt- meg gyerekasztalgyártók...

– Pontosan. Sőt a mi vidékünkön a gyerekeknek készülő asztalt még szebbre is faragják! Szerintem nincs kicsiknek meg nagyoknak szóló vers; csak vers van és nem vers.

– Keveseknek adatik meg, hogy még életükben érettségi tételként szerepeljenek. Olvasott esetleg már önről készült dolgozatot? Nem kerítette hatalmába a „gondolta a fene”-érzés?

– Olvastam, és úgy láttam, értelmes dolgokat írnak. A vers olyan, mint a lábbeli: mindenki a maga lelki lúdtalpa szerint taposhatja. Az meg úgyis csak egy költő halála után derül ki teljes bizonysággal, tényleg az volt-e, aminek hitték őt életében, és aminek ő is olykor hitte magát.

– Hogy boldogul a mai, kevesebbet olvasó ifjú generációval? Olvassák egyáltalán a verseit?

– Szerencsés vagyok, mert a vers rövidebb, mint a regény, azt szívesebben olvassák. De kértek már arra is, hogy Arany Jánost szerettessem meg a gyerekekkel, mert ha egy mai gyereknek azt mondom, hogy „Ég a napmelegtől” – kiröhögnek. Bizonyos szavakat már nem ismernek; ha viszont elmagyarázom, mit jelentenek, felkiáltanak: tök király! Vagy inkább: tök sirály!

– Kiváló előadó, ezt megerősíthetjük. Mi tántorította el a színészi pályától?

– Az, hogy botfülű vagyok. Erre egyébként magamtól rájöttem. Illyés Gyula bácsi azt mondta, ne keseredjek el, Petőfi is az volt, azért hagyta ott a színi pályát. Aztán egész jó költő lett belőle. Meglehet, azért írok dallamos verseket, mert ezzel kompenzálok.

– Drámában így is volt része az életben: harminc évig a nyakán lógott egy szekus. Tudta, hogy figyelik?

– Persze. A hatvanas évek végén állították rám, hadnagyként indult, ezredesként végezte. Az én hátamon mászott föl a ranglétrán. Amikor elmentem otthonról, mindig hagytam a szomszédoknál kulcsot, mert tudtam, úgyis bejönnek. Persze a virágokat soha nem locsolták meg!

– A rendszerváltás után valahol azt nyilatkozta, szinte már hiányzik önnek. Könnyen meg tudott bocsátani neki?

– Nem haragudtam rá. Egyébként az illető Ceausescu bukása éjjelén felhívott telefonon, s anyanyelvemen kérdezte: „Ugye élve maradok?” Én meg – már csak azért is, hogy egyetlen este alatt ilyen szépen megtanult magyarul – azt válaszoltam: ne féljen, elmegyek tanúskodni mellette, hogy annyira azért nem volt nagy gazember.

– A harcot békévé oldja az emlékezés... Amúgy az elmúlás, a halál gondolata, mint minden költőt, önt is foglalkoztatja? Tart tőle? Vagy inkább csak kiírja magából?

– Tudom, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok, különösebben azonban nem készülök rá. Igaz, otthon, a falumban, a kert végében megvan a helyem, nagyapám és édesapám oldalán.

– És van remény arra, hogy az unokák esetleg folytatják az irodalmári-költői munkát?

– Hát, nem hiszem, mert olvasni nem nagyon szeretnek. Múltkor is, fent van a 13 éves unokám a nagy ablakban, földobom neki a szöveget: „De csitt, mi fény tör át az ablakon?”, mire leszól nekem: „Oh Romeo! mért vagy te Romeo?” Teljesen megilletődtem, s megkérdeztem, honnan tudja. Azt mondta, egy rajzfilmből.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Orosz lap: A magyar külügy azt szeretné, hogy Kárpátalja olyan legyen, mint Gagauzia

Orosz lap: A magyar külügy azt szeretné, hogy Kárpátalja olyan legyen, mint Gagauzia

Eddig soha nem látott fotók kerültek elő a Kristályéjszakáról

Eddig soha nem látott fotók kerültek elő a Kristályéjszakáról

"Az iskolák egy részében csak parodizálják az angoloktatást"

"Az iskolák egy részében csak parodizálják az angoloktatást"

Hivatali visszaélés miatt nyomoz az ügyészség Demeter Márta ügyében

Hivatali visszaélés miatt nyomoz az ügyészség Demeter Márta ügyében

Nincs mellébeszélés, az adótörvényekből tényleg kiderül, kinek kedvez a kormány

Nincs mellébeszélés, az adótörvényekből tényleg kiderül, kinek kedvez a kormány

Rendőrkézre került a Trumpot vádoló pornós ügyvédje

Rendőrkézre került a Trumpot vádoló pornós ügyvédje