Tetszett a cikk?

Az európai operaházak sorra becsukják kapuikat, a neves szimfonikus zenekarok is elköszönnek az évadtól. A Berlini Filharmonikusok speciális műsorral és sztárvendéggel (idén például Renée Fleminggel), a müncheni Bayerische Staatsoper az évad legsikeresebb produkcióiból szervez sorozatot, egy-egy előadás ilyenkor a ház előtti téren kivetítőn is látható.

Nyárköszöntő – Operacsillagok gálája
június 28., Magyar Állami Operaház Budapest

A hagyomány - egy-egy operaelőadás kivetítése - létezik, időszerű volt Budapesten is kapcsolódni hozzá. Az más kérdés, hogy melyik megoldás illett volna jobban a Magyar Állami Operaház Budapesthez, amely egyik említettel sem versenyezhet. Ha lett volna például a szezonnak hibátlan, ugyanakkor népszerű produkciója, a szezon utolsó estéjén – akár egy neves vendéggel – ezt adhatták volna bent, és a Hajós utcai kivetítőn. Ám a Nyárköszöntő évadbúcsúztatóra inkább vegyes műsort választott a ház, Thomas Hampsonnal mint sztárvendéggel.

www.hampsong.com

A világhírű bariton az efféle „esztrádokhoz” képest elég sokat énekelt: három duettet és egy szólót. Hampson – bár akad, aki ezt kétségbe vonja – nagy művész, kifinomult intellektus, és nem utolsósorban kiváló ember. Macbeth negyedik felvonásbeli áriájában énekesi jelentősége mutatkozott meg, a duettekben eleganciája, színpadi rutinja, amellyel előtérbe helyezte partnereit. Már akit lehetett. A Simon Boccanegra–Fiesco-kettősben Polgár Lászlót, aki ezen az estén sajnos nem volt csúcsformában, de figurateremtésben jelmez és maszk nélkül is készséges társa volt a vendégnek. A nagy Amelia–Boccanegra-duett Hampson minden ambíciója ellenére sem vált jelenetté, Lukács Gyöngyi egyszerűen elzárkózott a kapcsolat létrehozásától.

Bármilyen gálaestnek csak akkor van értelme, ha jól meg van szerkesztve, és nem kilökdösik a szereplőket a pódiumra. Ha kompetens személy mondja meg a főpróbán a művésznek, hogy rossz a frizurája, szíveskedjen változtatni rajta, hogy kedvenc ruhája rémesen hat a színpadon, vegyen ki a jelmeztárból előnyösebbet, stílusosabbat. Ez a gálaest olyan kocsi volt, amelynek bakjáról – információim szerint – a mesterhajtó leszállt, elengedte a gyeplőt. És ez sok zavart, idegeskedést okozhatott a színfalak mögött.

Mindebből vagy semmit sem érzékelt a három fiatal vendég, a 2009-es Operalia verseny nyertese, vagy tanáraik úgy kondicionálták őket, hogy a zavaró körülmények se befolyásolják őket. Angel Blue hangja testesebb és érzékibb, mint egy éve, varázslatos, sokoldalú színpadi személyiséggé érett. Alekszej Kudriját decemberben is alkalmam volt hallgatni, fejlődése töretlennek látszik. Julia Novikova könnyedén „szórja” tiszta és biztos koloratúráit. Kettőjük teljesítménye azt mutatja, hogy az orosz énekes iskola nemcsak stabilan őrzi jó hagyományait, koncepciója korszerű, lépést tart a korral.

Komlósi Ildikó Habanérája megérdemelt sikert aratott az est első részében. Okkal jegyzik őt a nemzetközi operaszíntéren változatlanul magasan; pontosan tudja, mennyit bízzon a gesztusokra, és mennyit a hangjára, ha Carmen erotikus voltát ízlésesen akarja ábrázolni. A víg özvegy-duett Hampsonnal az est méltó, vastapsos lezárása volt. Az időjárás kegyeibe fogadta az operarajongókat, a Hajós utcai kivetítő előtt ülő közönség még megúszta a zivatart, csak az autogramokra várók kaptak az égi áldásból. Igazolódott, hogy a műfaj barátai értékelik a ház gesztusát, de a kivitel erős finomításra vár.  

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Kult

Fülbemászó dallamok Miskolcon

Nagy gonddal készítették elő a tizedik Miskolci Nemzetközi Operafesztivált. Hogy a jeles alkalmat, a programszervezőket egyébként megillető bársonyszőnyeg, az ünnepi csinnadratta elmaradt, annak az esőzések, az árvízzel járó katasztrofális helyzet volt az oka.