Itthon egy év börtön, külföldön Oscar-díj járhat érte

Fázik a kerítés? A street-art egyik legszelídebb formáját hozta Budapestre az az ismeretlen művész, aki a hetedik kerület egyes részein hagyta kézjegyét, méghozzá kötött formában. A rideg utcakellékekre puha, színes anyagokat applikált. A Hegedű és a Dob utca egy-egy elemét díszítették ideiglenesen a holmik; nem tudni, hogy hogyan és mikor kerültek fel, miként azt sem, ki távolította el őket.

Az utca művészei egyre kreatívabb ötletekkel rukkolnak elő, hogy színesítsék a város lepukkant részeit. Az urbánus alkotások egyik szakértője, Szabó-Lencz Péter szorgalmasan gyűjti a street-art legjobb darabjait. A budapestavangtard bloggere nem csak műkedvelő, hanem képzőművész is, akinek szívügye, hogy bemutassa és népszerűsítse a magyar és külföldi utcaművészetet.Szabó-Lencz, azaz Petyka szerint a graffiti és a street-art úgy viszonyul egymáshoz, mint a bogár a rovarhoz. A történelmét tekintve a graffiti volt előbb (már az ókorban is használták, amikor politikai lózungokat festettek a házfalakra), a street-art csak a nyolcvanas évek végén fejlődött ki, amikor a punk és a gördeszkás szubkultúra kreatívabbjai a lázadásukat az utcai felületeken élték ki. A festékszórós firkálás ekkor kezdett alkotási folyamattá válni, majd egyre bővülő eszköztárral nyomot hagyni a közterületeken. A street-artban mindegy, milyen kelléket használunk az utcai felületek dekorálására: a legelterjedtebb a matricázás és a stencilezés, de van, aki egy zacskó tapétaragasztóval és teleszkópos hengerrel járja a várost.
A nyomok

A street-artosok mindenhol otthagyják nyomukat. Az, hogy hol vannak a köztéri dekorálás művészi határvonalai, nehéz meghatározni. A falfirkák például az utcaművészek szemében nem sorolhatók a graffiti kategóriájába. Bombázásnak hívják például, ha vandálok frissen festett, vagy műemléki épületekre "rondítanak" mindenféle alkotói igény (és igényesség) nélkül - meséli az egyik ex-graffitis, Rupert.

Rupert a street-art életérzést megfogalmazva beszélt a tag-ek - azaz az alkotók kezjegyének, aláírásának - jelentőségéről: “Az egyik lényeges eleme a graffitizésnek, hogy figyeled, mások mit csinálnak. Milyen stílusok jelennek meg, milyen helyeken. És jobbat akarsz csinálni, jobb helyre, színesebbet” - meséli Rupert. Térkép a táj tehát a street-artos közösségnek, akiknek fontos, hogy tudjanak egymásról, és legfőképp, hogy tudjanak róluk.

Aki tényleg felvállalja e korántsem veszélytelen művészi formát, számolnia kell az üldözöttséggel járó terhekkel. Rupert 2005-ben fejezte be az illegálisnak számító tevékenységet, és ma már kizárólag műhelymunkákat készít, vagy belső terekre, megrendelésre alkot. Elege lett a rendőrségi ügyekből. A fújást ugyanis egyre szigorúbban büntetik, miközben a törvényhozó nem képes és nem is hajlandó különbséget tenni falfirka és graffiti között: január óta egy kalap alá vesz minden nem engedélyeztetett, festékszórós tevékenységet, és akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethet a rongálással okozott kár nagyságától függetlenül.

Válasz a városi életre

Petyka szerint a street-art konzekvens, szellemes és kreatív válasz a városi élet rákfenéire. “Lisszabonban például a városvezetők kérték fel a lelkes fiatalokat, hogy dekorálják ki a nem használt épülettömböket.” Itthon egyelőre csak a belvároson kívül eső, úgynevezett legál falakon élhetik ki magukat a graffitisek törvényesen. “Ezek is jó kezdeményezések, hiszen itt nyugodt körülmények között alkothatnak a művészek.” Ám az igazi kihívás az éj leple alatt létrehozni valami egyedit, méghozzá a város belső részein.

Az idehaza szigorúan kriminalizált tevékenység külföldön egyre elfogadottabb és népszerűbb. “Banksy hatását nem lehet vitatni. Thierry Guetta Oscar-díjra jelölt filmje a leghíresebb utcaművészről bemutatja, milyen körülmények között készülnek el az alkotások”, melyekért már akár milliókat is kipengetnek a műgyűjtők. Az Exit through the gift shop című dokumentumfilm az illegalitás izgalmait rögzíti, és persze heorizálja a legtitokzatosabb művészt. És közben eléri azt, hogy egyre népszerűbb ez a művészeti ág:  “Külföldön a street-art már egyértelműen a populáris kultúra része” - magyarázza Petyka.
Magyarországon korántsem ilyen rózsás a street-art művészek helyezte. “Maga a street-art gyerekcipőben jár. Meg kell ismertetni az emberekkel, hogy elfogadottabbá váljon.” Petyka mégis optimista, hiszen épp egy pécsi graffiti-versenyen vesz részt, melyet a helyi üzletház hirdetett meg. Három napon keresztül dolgozhat a tíz nevező, akik street-artos reklámot csinálnak a bevásárló központnak.

Hahner Klaudia, az üzletház igazgatója szerint azért esett a választásuk erre a műfajra, hogy valami különlegeset mutassanak. “Ezzel bevonzunk olyan embereket is a központba, aki esetleg nem jártak nálunk, fordítva pedig: megismertetünk a törzsközönségünkkel egy olyan a művészi formát, mely elől eddig esetleg elzárkóztak.”

A népszerűsítésre tehát vannak törekvések. Petykán weblapján kívül az interneten más fórumokat is találhatunk, például a Facebookon Budapest Street Art néven egy rajongói oldalt hoztak létre, ahol az eldugott utcadíszekről készült felvételeket oszthatják meg az utcaművészet kedvelői.