szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A közönség nélkül nem megy: ez is lehetne a szlogenje a múzeumok kultúrpolitikájának. Hogyan használja ki a webes - közösségi oldalak és fórumok nyújtotta - lehetőségeket egy hazai és egy külföldi múzeum?

Közösségi kommunikáció, véleménycserére és vitára alkalmas, nyílt platform és digitalizáció nélkül a kultúra, a művészet piacképtelen termékké válhat – ebben egyetértettek a British Council épületében megrendezett Arts and Business konferencia meghívott előadói, akik a művészeti menedzsment új irányairól osztották meg tapasztalataikat.

Más-más szempontok érvényesülnek az egyes művészeti területeken: a szabadtéri fesztiválok esetében például egyre hangsúlyosabb szerepet kap a tudatos fogyasztói magatartásra nevelés - a klímaváltozással járó problémák és a környezetvédelem előtérbe helyezése -, míg a kulturális intézmények, többek között a múzeumok, galériák szempontjából nélkülözhetetlenné vált a közösségi kommunikáció - többek között a fogyasztói igények felmérésére.

Digitalizáció: az elérhetetlen csak karnyújtásnyira van

Február elején adott hírt a világsajtó a Google Art Project indulásáról. A keresőóriás a világ 17 nagy múzeumával összefogva hozzáférhetővé tette a felhasználók számára a legnagyobb művészeti gyűjteményeket. Az online kezdeményezéshez elsőként a New York-i Metropolitan Múzeum, a Modern Művészetek Múzeuma és a londoni Tate Galéria csatlakozott. Ahogy Agata Waclawik-Wejman, a Google képviselője elmondta: a street view-technika segítségével oldották meg a múzeumokba való virtuális belépést is: 360 fokos felvételek készültek a termekről - hétmilliárd pixeles fényképek a kiállított festményekről, szobrokról -, amelyek immár mindenki számára elérhetőek. Összesen 385 terembe leshet be bárki, megcsodálva többek között Renoir, Monet, Vermeer, Rembrand alkotásait, ráközelítve akár a legapróbb részletekre is. Éppen ez riasztotta meg több mint száz múzeum igazgatóját, akik nem kívántak csatlakozni a projekthez.

Google Art Project: az élmény a részletekbenrejlik

„Attól félnek, hogy az intézmények látogatót veszítenek, nem pedig nyernek, ha csatlakoznak a Google Arts-mozgalomhoz. Nem értek egyet ezzel, mert a személyes élménnyel semmi nem ér fel” - vélekedik Marc Sands, aki 2010-től a londoni Tate Galéria online megjelenésért felelős igazgatója. (Sands tíz évig a Guardian című brit napilap értékesítési igazgatója volt.) Mint mondja, a digitalizáció, a gyűjtemények online felületen „mutogatása”, és a múzeumlátogatás működhet együtt, a virtuális séta inkább kedvcsináló, ami - jó esetben - bevonzza a látogatókat az intézménybe. Hasonlóan vélekedik Bencsik Barnabás is, a Ludwig Múzeum (LuMú) főigazgatója - 2008. március elseje óta tölti be ezt a posztot -, aki szerint az alkotások atmoszférája megérinti a látogatókat. Ezzel nem ér fel az online nézelődés, éppen ezért nincs mitől tartania a nagy múzeumoknak - teszi hozzá.

A múzeum a XXI. században már nem raktár, hanem versenyképes programot kínáló intézmény, amely csak úgy lehet sikeres, ha kiteszi magára a „láthatósági mellényt” - áll a Sonntag Media múzeumokról készített elemzésében. A kulturális szféra termékeinek értékesítése ugyanakkor meglehetősen nehéz, hiszen olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek eladhatósága több tényezőtől függ. Ezekre jellemző a változékonyság (heterogenety), a megfoghatatlanság (intangability), tárolhatatlanság (perishability) és elválaszthatatlanság (inseparability). Nem mindegy, hogy a termék - múzeumok esetében egy kiállítás - az ár kialakítása után milyen csatornákon és hogyan jut el a fogyasztókhoz.

Közösségi kommunikáció, vonzó webes megjelenés

„Noha a Tate Nagy-Britannia egyik vezető galériája, hirdetésre mégsem jut elég pénz” – meséli Marc Sands, hozzátéve, hogy éppen ezért minden létező reklámlehetőséget és felületet megragadnak. Hatásosak a londoni buszokon, metróalagutakban kihelyezett plakátok és szóróanyagok. A technika fejlődésével viszont a reklámfogások is változnak. „A jegyek 72 százalékát online értékesítjük, ez is mutatja, hogy a webes jelenlét ma már nélkülözhetetlen” - mondja Sands, hozzátéve, hogy elsősorban ennek köszönhető a Tate sikere: a múzeumnak tavaly több mint 420 ezer látogatója volt.

„A legtöbb ember fél, mert úgy gondolja, hogy a múzeum túl steril, csöndes, nincs kedve sorba állni, ezer ok felmerül, miért maradjon inkább otthon. Online viszont láthatja, mi vár rá, ha kimozdul” - véli Sands, rávilágítva, hogy már régen nem arról van szó, hány látogatót veszítenek, hanem arról, hogyan nyerhetnek még többet. Kulcsfontosságú a keresőoptimalizálás is - hogy az intézmény olyan kulcsszavakat adjon meg, amelyekkel garantáltan az első helyre kerülhet a keresőkben.

A New York-i Metropolitan Múzeum facebook-oldala. Rajongói vannak
©

Sands szerint az online megjelenésnek három alapvető funkciója van: tájékoztatja a látogatókat a programokról (brossúraként funkcionál), tartalmat szolgáltat (tudnivalókat, háttérinformációkat, ismereteket), emellett véleménycserére, személyes kommunikációra alkalmas interaktív platform. Nem mellékes persze a dizájn sem, valamint a navigáció lehetősége, hogy a látogató könnyen és gyorsan tájékozódhasson, akár idegen nyelven is. 

Sands szerint az ötletes apróságokon is sok múlik: a Tate látogatóinak körében például népszerű a honlapon elérhető térkép, amely azt mutatja, hogy a kiállított művek melyik országból érkeztek. A közösségi média használata, a Facebookon, a Twitteren való jelenlét, a videómegosztókon közölt tartalom és a blogolás a jövő. „A blog olyan, mint egy tekercs WC-papír, az ember csak húzza, húzza és még mindig nincs vége” – szemlélteti a szakember egy vicces példával, miért fontos a folyamatosan frissülő tartalom. A Tate-nek 2007 óta él a Facebook-profilja, ez idő alatt több mint 154 ezer követőre tett szert. (A New York-i Metropolitan Múzeumnak közel 408 ezer rajongója van, a madridi Pradónak (Museo Nacional del Prado) több mint 94 ezer.)

A LuMÚ-nak 2009 szeptembere óta van Facebook-profilja, jelenleg 7775 követője van. 2008-ban indult a webszájt, azóta havi 26 ezer látogató keresi fel, 200 ezer egyedi letöltést rögzítettek. „Blogunk még nincs, de az eseményekről készült fotóink fent vannak a Flickr-en, a videók a You Tube-on, emellett ott a Twitter és újabban a Foursquare.

A magyar múzeumlátogatót még így is nehéz megcélozni, és ha sikerül, akkor is átlagosan egy órát szán egy kiállításra. A LuMÚ mellett itthon a Szépművészeti Múzeum (5200 követője van a Facebookon) és a Magyar Nemzeti Galéria (2000 követővel) aknázza ki legjobban a közösségi kommunikáció nyújtotta lehetőségeket. Ahhoz viszont, hogy ez működjön, rátermett szakemberekre szükség, akik csak az intézményi kommunikációval foglalkoznak és tartják a kapcsolatot a közönséggel - ezzel mindkét megkérdezett szakember egyetért, hangsúlyozva, hogy a lehetőségeknek csak az intézményi büdzsé szabhat határt.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Még a költözés előtt padlóra kerülhet a Magyar Természettudományi Múzeum

Még a költözés előtt padlóra kerülhet a Magyar Természettudományi Múzeum

Holnaptól már nem éri meg az éves autópálya-matrica idénre

Holnaptól már nem éri meg az éves autópálya-matrica idénre

Az agilitás a jól bevált munkahelyi közösségeket is felrázza

Az agilitás a jól bevált munkahelyi közösségeket is felrázza