hvg.hu: Szeptember 20-án jelenik meg hetedik, Az Illés szekerén című szólóalbuma. 1965-ben írta első szövegeit, idén pedig betöltötte a 65. évét. A korábbiakhoz hasonlóan az új dalcímek is beszédesek: Rég elmúltam 60, Ezek ugyanazok, Nyuggerdal, A szebb jövő, Lesz még egyszer…

Bródy János: A tizennégy dal közül mindegyik önállóan is élvezhető, összességükben pedig a hatvanas-hetvenes évek progresszív lemezszerkesztésére emlékeztetnek. Az alapgondolat az életkoromból következően a déjá vu érzéseim köré épül: rengeteg dolog történik a világban, ami az "ezt egyszer már megéltem" érzetet kelti.

hvg.hu: Áprilisban, a Nyuggerdalban nyilvánosan rezignált nyuggernek minősítette magát. A rezignált nyuggerek viszont nem adnak ki lemezt, otthon ülnek papucsban.

B.J.: Már évekkel ezelőtt is volt olyan időszak, amikor úgy gondoltam, hogy a magyar kulturális életnek nincs szüksége arra, amit én képviselek, a személyes jelenlétemre pedig végképp nincs. El is határoztam, hogy hátralévő éveimet nyugállományban, az emlékirataim rendezgetésével töltöm majd. De kiderült, hogy a két, három, sőt négy évtizede írt dalaim mára új értelmet kaptak, és sok mindent megint csak dalban lehet úgy kifejezni, hogy ne essen áldozatul az aktuálpolitikának.

Sokat beszélgettem apámmal az utolsó hónapjaiban és észrevettem, mennyi minden maradt benne megíratlanul. Ezért is gondoltam arra, hogy ha még van bennem annyi, amennyit dalba sűrítve érdemes elmondani, akkor itt az ideje. Mert abban az életkorban vagyok, amikor ezt már nem lehet sokáig halogatni. A lemezen van néhány régi, újraértelmezett szám, de a dalok többsége új, a máról, a mának szól.

hvg.hu: Az újraértelmezés a szövegek átírását vagy a zene új hangszerelését, esetleg mindkettőt jelenti?

B.J.: Kicsit átírtam a szövegeket, a hangzás pedig jelentősen változott. Kiváló vendégművészek játszották lemezre a dalokat: a többiek között Bacsó Kristóf, Schreck Ferenc és Fekete Kovács Kornél rézfúvós, Borbély Mihály klarinétos, és a világhírű hegedűművész, Frankie Lato (Látó Ferenc), aki kifejezetten azért jött haza Franciaországból, hogy az első, 1980-as Hungarian Blues című szólólemezem Maszkabáljának újragondolt változatát elhúzza a hegedűjén.

hvg.hu: A lemezkiadás világszerte válságban van, a közönség nemigen vesz hanghordozókat, inkább az internetről tölti le a zenéket, ingyenesen. Mint az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke mennyiben tudja befolyásolni ezt a tendenciát?

B.J.: Az Artisjus a nemzetközi jog alapján próbálja ellátni a szerzői jog védelmét. Mindenki szereti hallgatni és valamilyen módon használni a zenei alkotók által létrehozott produkciókat, csak fizetni nem szeretnek érte. A ProArttal közösen indítottunk egy kampányt Vetted? Kösz! címen. Megpróbáljuk megértetni, mennyire fontos, hogy a közönség lemezvásárlással is támogassa az alkotókat, különösen a kezdő, fiatal zenészeket. A hallgatók a koncerteken kifejezésre juttatják,  ha kívánják egy-egy zenekar további működését, de ha nem vásárolják meg a lemezeiket, hanem letöltik a dalaikat, akkor az együtteseknek valószínűleg nincs lehetőségük a pályán maradni. Már csak azért sincs, mert Magyarországon egyre kevesebb támogatásra számíthatnak.

hvg.hu: Nem arról van szó, hogy a hagyományos hanghordozók betöltötték hivatásukat az elmúlt évtizedekben, és egyszerűen lejárt az idejük? Önnek nem változtak például az újságolvasási szokásai? Megveszi a lapokat, mint régen, vagy inkább a neten követi a sajtót?

B.J.: Azokat az újságokat, amelyeket olvasásra érdemesnek tartok, megveszem, mert tudom, hogy ezzel támogatom a lapok szerkesztőségét. Egyébként úgy gondolom, hogy sem a nyomtatott sajtónak, sem a fizikai hanghordozóknak nem áldozott még le végleg, csak egy kicsit jobban fel kell hívni a figyelmet az értékükre.

hvg.hu: A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Elnökségének tagjaként aktív közéleti szerepet tölt be. Úgy hírlik, a MAOE sem konfliktusmentes övezet. Épp a napokban adtak ki egy közleményt, amelyben felszólítják az állami Magyar Alkotóművészeti Közalapítványt (MAK), hogy hagyjon fel a jogsértésekkel.

B.J.: A MAOE hosszú, bonyolult története és jelenlegi reménytelen helyzete a Művészeti Alaphoz nyúlik vissza. A múlt század elején alakult különböző művészeti szövetkezetek utódaiként létrejött a Zenei és többi Alap, melyek aztán egyesültek a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjában. A Művészeti Alapnak volt bizonyos önállósága: alkotóházai, vállalatai, vállalkozásai, vagyona. 1992-ben átalakult a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületévé, és kimondta, hogy a vagyona, az eszközei továbbra is a művészek közös tulajdonát képezik, a művészi cél megvalósítását szolgálják.

Mostanában kezd kiderülni, hogy a művészeknek szinte már nincs is közük az okiratban foglaltakhoz, mert a jelenlegi politikai vezetés állami tulajdonnak tekinti az Alapot. Ebből még sok bonyodalom lesz. Egyelőre az alkotókból álló egyesületi vezetők megpróbálnak garanciát kapni arra, hogy a szervezet a jövőben is a művészeti célok megvalósítását szolgálja, de nemigen fedezek fel erre mutató jeleket. Mivel a kuratóriumban az a lenne a dolgom, hogy ellássam az engem megbízó művészek érdekképviseletét, ki is fejtettem, mennyire nem értek egyet a miniszteri biztos, illetve a kormány lépéseivel. Nem nagyon szeretnek érte.

hvg.hu: Ez is déjá vu, nem először gyűlik meg a baja a hatalommal, illetve az éppen regnáló kormánynak önnel. Cseh Tamás úgy fogalmazott egy interjúban, hogy Aczél György – vele és Bereményi Gézával együtt ­– legszívesebben megfojtotta volna egy kanál vízben.

B.J.: A új lemezen szerepelő dalok valószínűleg nemkívánatos szerzeményeknek minősülnek majd azoknál a műsorszolgáltatónál, amelyek további működése a jelenlegi kormánynak tett hűségnyilatkozaton alapul, és sajnos alig maradt médium, amelyik nem ilyen. Az is valószínű, hogy egyre kevesebb helyre fognak meghívni, bár ez akár a nyugdíjaskoromnak is betudható. Ezt persze némi iróniával mondom. Nincs okom panaszra, mert úgy veszem észre, akad még hely, ahol kifejezetten örülnek nekem.

L. Horváth Katalin