Virág, drága csokoládé, plüssmaci és piros szívecske minden mennyiségben: a Valentin-nap az egyik legdivatosabb és legköltségesebb import ünneppé nőtte ki magát - a hátborzongató Halloweent is beírtuk a naptárba -, amikor a szeretet nevében beindul a giccsdömping és mindent elborít a mesterséges, rózsaszín köd. Azt viszont kevesen tudják, honnan ered valójában az ünnep, és az ókori rómaiak mire emlékeztek ezen a napon.
Képzeljük el, hogy egy félmeztelen férfi fut az utcán, és frissen lenyúzott kecskebőrből készült véres szíjjal rásóz a mellette elhaladó fiatal lányokra. Noha a jelenet szadomazo filmbe illő, valójában egykor létező római hagyományról van szó, mely a február közepén tartott háromnapos fesztivál, a pogány korból fennmaradt Lupercalia egyik velejárója volt. Rómában egészen 496-ig a városalapító Romulusra és Remusra - és a legenda szerint őket tápláló anyafarkasra emlékezve - tartották meg a pogány ünnepet. Ekkor viszont I. Geláz pápa javaslatára betiltották - írja internetes oldalán a Discovery News.
A Palatinus domb környékén - egyike a hét dombnak, melyen Róma felépült - tartott fesztiválon február 13. és 15. között megtisztulási és termékenységi rítusra is sor került. A szertartás két kecskebak és egy kutya feláldozásával indult: a vérükkel bekenték a beavatottak arcát, majd tejbe áztatott gyapjúval letörölték a nyomokat. Ezután kecskebőrből hasított szíjjal a legények végigszaladtak az utcákon, hogy meglegyintsék a lányokat, és - a babona szerint - elősegítsék termékenységüket.
Szent Valentin, Terni püspöke
www.wikipedia.org
Ki volt valójában „Bálint”?
A fennmaradt írásos források legalább három Valentinról/Bálintról számolnak be, akik a második évszázad környékén haltak meg. Egyiküket - aki pap volt, és II. Claudius uralkodása alatt segített a keresztényüldözés áldozatainak - bebörtönözték, majd 269-ben, éppen február 14-én lefejezték. A legenda szerint ő volt az, aki visszaadta egy vak lány látását, a lány pedig beleszeretett.
Tarni püspökét, Bálintot a történelmi források szerint szintén megkínozták és kivégezték II. Claudius idején. A Katolikus Enciklopédia egy harmadik Bálintot is említ, aki Afrikában mártírként halt meg.
Egy másik legenda szerint Tarni püspöke - később Szent Bálint - volt az, aki titokban, keresztény szokások szerint eskette a fiatalokat a keresztényüldözés közepette, és ő volt, aki hite erejével visszaadta egy vak lány látását. Kivégzése előtt üzenetet küldött a lánynak, azzal az aláírással, hogy „a te Bálintod”. Mára a létező történelmi személyek és a hozzájuk kapcsolódó tények, legendák, melyek a Valentin-nap vagy ha úgy tetszik, Bálint-nap alapjául szolgálnak, összemosódtak.
Az biztos, hogy az angol nyelven alkotó költő, filozófus, Geoffrey Chaucer 1382-es Madarak parlamentje (Parlement of Foules) című költeményében összefüggésbe hozta a Valentin-napot a romantikával. Nem véletlenül, ugyanis a II. Richard király udvarában rendezett Valentin-ünnepségekre írta.
