Teremtő hangulat, erős lokálpatriotizmus és feltörekvési vágy: ez is Miskolc. Egy város, ahol saját erőből olyan fesztiválokat teremtettek, mint a Bartók +, vagy a Jameson CineFest. Az egyik az operának, a másik a filmnek hódol a legmagasabb szinten. Ha éppen nincs vetítés vagy színházi előadás, érdemes újra felfedezni a várost.
Az egykor 20 ezres Lenin Kohászati Művek utódja, ma pár száz embert foglalkoztat, a lakosság egynegyede elvándorolt. Ötcsillagos szálloda ugyan nincs, de itt van egy ugrásra Lillafüred, Miskolctapolca vagy a Bükk. Kastélyszálló, Barlangfürdő, őskohó.
Miskolcon a nemzetközi filmfesztivál rendezőiként elbűvölőek a helyiek, bár az általunk megkérdezettek nem tudták megmondani, hogy hol találjuk a Bor-Is nevet viselő talponállót. Nos, a Búza téren, a buszvégállomás oldalában ott a hely, belső falán Erdély Miklós műemlékmozaikjaival, szerintünk sokkal jobb helyen, mint egy képtárban. A város másik felén, az Újgyőri főtérnél az Eszem-Iszom eszpresszó is Erdély fotómozaikjairól híres.
A belvárosban megjegyzendő még a Kortyolda nevű vendéglátóipari egység, ahol házi készítésű, kézműves söröket kínálnak. A hely specialitása a Korty, ami jó minőségi árpa, tokaji bor és miskolci karsztvíz találkozása a Szinva-parton. Miskolctapolcán sem a Barlangfürdő a legjobb hely. Egy kiadós szaunázás után érdemes a Görömbölyi utca árnyas kis éttermét, a Napfényt meglátogatni: itt lehet a környék legjobb velős pirítósát találni.
A Hősök terén sétálva meglepő plakátkiállításba botlunk, ugyanis nemzetközi politikai grafikák díszítik a teret, a művek meglehetősen szókimondóak. A fő utcán most újították fel a Hajós Alfréd tervezte Weidlich-udvar homlokzatát, az ő tervei alapján épült annak idején a Lichtenstein-palota és a Hitelintézeti-palota, a Népkerti Vigadó és a Sporttelep is. A város egykor büszke jelképe az avasi tévétorony és kilátó, ma elhagyott, pusztuló épület, akárcsak a Kisavas zegzugos utcái, borházai és borpincéi. Igazán vadregényes hely, érdemes felsétálni ide.
Nagy siker volt idén a nyáron itt a tévétoronynál a Tosca, Vidnyánszky Attila „szuperprodukciója”, és errefele működik a TintaSocial is, helyi alternatív klub, koncertekkel, irodalmi estekkel, kiállításokkal. A Művészetek Házában a Cinefest tőszomszédságában találjuk a Miskolcról induló MissionArt galériát, ahol Ujj Zsuzsi 80-as évekből származó performansz fotóit állították ki.
A Belváros kellős közepén pedig ott a színház, az ország legrégebbi kőszínháza jövőre lesz 190 éves. Kiss Csaba vezetésével új időszámítás kezdődött: a 30-as, 40-es generáció legjobb rendezőit, színházi szakembereit maga köré gyűjtve, egyfajta Művészeti Tanáccsal együtt vezeti a színházat. „Nem a demokratizmus itt a lényeg – mondja a direktor - hanem az együttgondolkodás, az ütközés, az, hogy sokat beszélgessünk arról, amit csinálunk.”
Valamit biztosan jól lát a színház új vezetése, mert úgy tűnik, az utcai akcióikkal, rendhagyó évadnyitójukkal, új műsortervükkel sikerült megszólítaniuk a várost. Soha nem látott sorok kígyóztak a jegypénztár előtt, amikor megkezdték a bérletek árusítását. A színház négy játszóhelye négy, markánsan különböző programot kínál, mintha négy színház lenne a városban, Nagyszínház, Játékszín, Kamara és a Csarnok. Öt helyi rádióval karöltve sztárolják az „Évad Drámáját” és „Évad Szerzőjét”, Móricz Zsigmond örökzöld Uri Muriját, és Háy Jánost.
Ha Miskolc, akkor Műút, ha Műút, akkor irodalom és CineFest. A filmfesztiválon évek óta erős az irodalmi jelenlét, a megnyitón adták át a folyóirat nívódíjasainak járó miskolci bazaltkockákat, rávésve jelmondatukkal: „úton lenni boldogság”. Így lehet ezzel az a jó néhány külföldi rendező is, akik a filmfesztivál miatt jöttek el Miskolcra.
Találkoztunk az erősen szexuális felhangú litván sci-fi rendezőnőjével, Kristina Buozytevel, a Szarajevói Filmfesztivál győztesével, a családon belüli erőszak témáját feldolgozó román Radu Jude-vel, az amerikai Colin Trevorrow-val aki a legjobb forgatókönyv díját nyerte el a Sundance-en és az Oscar-gyanús Benh Zeitlennel , a hamarosan mozikba kerülő A messzi dél vadjai című film rendezőjével is.
A litván és a román rendező nagyon érthető, a mai magyar viszonyokhoz hasonló filmes közállapotokról mesélt: Litvániában évente alig 2-3 játékfilm készül, Romániát ugyan fémjelzi ott az elmúlt tíz év „román új hulláma”, mégis alig-alig lehet új filmet készíteni. Mindkét rendező a hazai érdeklődés hiányáról panaszkodott, és a nemzetközi forgalmazásban és fesztiválokban vélik megtalálni a közönségüket most éppen az egyre tekintélyesebb miskolcin.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
