"Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt."

Az Apollo 11 űrhajó és legénysége, Neil Amstrong, Buzz Aldrin és a Michael Collins 1969. július 16-án, helyi idő szerint 9:32-kor szállt fel a Kennedy űrközpontból, Cape Canaveralból. Az eseményt a televízió élőben közvetítette, a világ (főleg a hidegháborúban az amerikai oldalon álló fele) lélegzet-visszafojtva figyelte, hogy vajon sikerül-e elsőre a landolás. De a holdra szállás története már jóval korábban elkezdődött.

AFP / NASA

Addigra már az USA több fronton is csatát vesztett az űrben a Szovjetunióval szemben (a legkézenfekvőbb Jurij Gagarin, aki 1961-ben első emberként repülte körbe a Földet), így az űrverseny a 60-as évekre éleződött ki igazán. Kennedy elnöki ultimátuma volt csak igazán olaj a tűzre. Az USA elnöke egy 1961-es kongresszusi beszédében tűzte ki az akkor még megvalósíthatatlannak tűnő célt: még az évtized végéig el kell érni, hogy (amerikai) ember lépjen először a Holdra. Több szakértő is nagyon szorosnak tartotta ezt a határidőt, de az élesedő hidegháborús ellentétek miatt az elképesztő költségekkel járó projekt kezdetét vette. Az Apollo-program végül minden idők egyik legdrágább "beruházása" lett, ennél nagyobb fába az amerikai kormány ritkán vágta a fejszéjét, de Kennedy ígéretét az őt követő elnökök (Lyndon Johnson és Richard Nixon) is továbbvitték. A program összköltségét akkori értéken nagyjából 46 millliárd dolárra becsülték.

A program tragikusan indult: az Apollo 1 lett volna az első olyan amerikai űrhajó, amelyik élő emberrel szállt a világűrbe, de egy gyakorlat során végzetes baleset történt a kabinban, és mindhárom asztronauta életét vesztette. De ez sem szegte az amerikai vezetés és a NASA kedvét, az Apollo 10 küldetése pedig már a holdra szállás főpróbája volt.

1969. január 9-én jelentették be hivatalosan az Apollo 11 háromfős legénységét, melynek parancsnoki rangját Neil Amstrong kapta meg. A hosszú felkészülési folyamat egyáltalán nem volt zökkenőmentes. A fokozott médiafigyelem miatt előfordult, hogy néhány gyakorlatot el kellett halasztani. Ráadásul egy alkalommal a végső gyakorlati elem, a holdkomppal való landolás során Amstrong kis híján életét vesztette.

A szovjet vezetés a szállingózó hírek hatására, és végső elkeseredettségében még megpróbálta egy szonda felküldésével csökkenteni az amerikai holdra szállás várható szenzációját, ám a Luna-15 egy meghibásodás folytán a Holdba csapódott. A nagy nap végül július 20-án jött el, amikor több millió ember élő tévéközvetítésben (Magyarországon másnap reggel, felvételről adták le a híres képsorokat), ahogy az Apollo-11 sima leszállást teljesített a Hold innenső oldalának egyik sík területén, a korábban már kiválasztott terepen, a Nyugalom Tengerén. Azonban sokan már akkor kétségbe vonták a felvételek valódiságát, egy friss felmérés szerint pedig az amerikaiak húsz százaléka ma is úgy gondolja, az egész holdra szállás egy jól megrendezett nagy átverés volt.

Megrendezett film?

A kétkedők leginkább a nyilvánosságra került képek és felvételek alapján cáfolták/cáfolják a holdra szállás valódiságát. A fő elméletük az, hogy a fotókon található hibák, furcsaságok arra utalnak, hogy a világ egy stúdióban felvett, előre megkomponált mozifilmet nézett végig. Az kétkedők számát tovább növelte a beszédes című Földi űrutazás című 1977-ben bemutatott mozifilm (angol nyelven végignézhető itt), amelynek hősei egy stúdióban játsszák el a Marsra szállást.

Néhányan még ma is bizton állítják, hogy Stanley Kubrick, a neves filmrendező vezényelte le a nagy átverést. Az elmélet szerint a NASA az 1968-as 2001: Űrodüsszeia című film utómunkálatai során környékezte meg a rendezőt, hogy rendezze meg az Apollo 11 fiktív expedícióját. Az elmélet akkor lett még népszerűbb, amikor az Arte francia televízió műsorára tűzte William Karel áldokumentumfilmjét, az Opératon Lune-t a témáról. A hamis interjúkkal teletűzdelt parodisztikus művet (amely egyébként 2004. április elsején került adásba) azonban sokan komolyan vették, és máig erre a filmre támaszkodnak akkor, amikor Kubrickot vádolják a nagy csalással.

Mellesleg az akkori filmes és televíziós technika sem volt alkalmas arra, hogy egy ekkora csalást megvalósítsanak – ezt már – mint ahogy a cink.hu bemutatta – S. G. Collins filmes állítja ebben a filmben.

De miért lobog a zászló?

Az egyik legelterjedtebb cáfolat a Hold felszínére kitűzött, amerikai zászlóhoz kötődik. A kétkedők szerint mivel a Holdnak nincs légköre, ezért igencsak furcsa látványt nyújt a lobogó zászló a képeken.

AFP / NASA

A NASA magyarázata szerint a zászló nem lobogott, csak a gyűrődések látszódnak rajta, mivel azt előtte egy vékony csőben tárolták. Ugyanennyire elterjedt nézet az is, hogy ha a holdkomp valóban a Hold felszínén landolt, akkor miért nem hagyott nyomot a négytonnás szerkezet a holdporban. A NASA a Földhöz képest jóval kisebb gravitációs erővel és a Holdat borító kemény sziklaréteggel magyarázta a mélyedés hiányát.

A kétkedők arra is magyarázatot vártak, hogy a képeken miért nem párhuzamosak a tárgyak által vetett árnyékok, ha a Holdon egyetlen fényforrás van, mégpedig a Nap. Az űrkutatási hivatal a szakértők szerint ebben a kérdésben adta a legkönnyebben elutasítható választ, hiszen a magyarázatuk szerint a sziklák és a talaj is visszaveri a Nap fényét, ezért láthatóak nem párhuzamos árnyékok a képeken. A híres teóriát a népszerű MythBusters sorozat is górcső alá vette, ők a műsorban megcáfolták az elméletet, mivel egy kis terepasztalon ugyanúgy elkészítették a különböző árnyékokat vető kép pontos mását.

Többen rácsodálkoztak arra a tényre is, hogy a képeken egyáltalán nem látszódnak csillagok az égbolton, holott normális esetben a csillagok fénye még erősebb a Holdról nézve (a Holdnak nincs fénytompító hatású légköre), mint a Földről. A meggyőző (vagy kevésbé meggyőző) érv ebben az esetben a rövid expozíciós idő volt. A NASA a későbbi expedíciók során, csak azért, hogy némileg elhallgattassa a kétkedőket, hosszabb expozíciós idejű felvételeket készíttetett az űrhajósokkal: ezeken már valóban látszódtak azok a fránya csillagok.

AP

Hiányzó dokumentumok, gyanús halálesetek

A képeken található furcsaságokat még napestig lehetne sorolni, de az biztos, hogy a legtöbben azért kételkednek máig a holdra szállás valódiságában, mer túl sok adat és felvétel tűnt el gyanús körülmények közt.

Az első holdséta eredeti videofelvételei például szőrén-szálán eltűntek, ezért a közvélemény az utólag feljavított kópiákat nézhette csak (bár 2011-ben egy utólag felbukkantt felvételt mutattak be Sydneyben). Hiányoznak továbbá olyan adathordozók is, amelyeken a holdra szállás telemetrikus adatai voltak. A Holdon hagyott eszközökről sem készült a további küldetések során egyetlen felvétel sem.

AP

Több NASA-alkalmazott is minimum gyanút keltő körülmények között halt meg az előkészületek során. Thomas Baront, a NASA minőségellenőrzési felügyelőjét azonnal eltávolították posztjáról azok után, hogy megosztotta aggályait az Apollo 1 szerencsétlenségéről. Baron később öngyilkos lett, de az esetről szóló háromszáz oldalas jelentésnek ugyanúgy nyoma veszett. Virgil Ivan „Gus” Grissom, az Apollo 1 egyik űrhajósáról is tartja magát a pletyka, hogy a szörnyű baleset előtt már azt tervezte, hogy kitálalja a kendőzetlen igazságot az egész programról. A merészebb elméletek szerint így a kabinbeli "baleset" is érthető már – ezzel a kegyetlen módszerrel csitították el Grissomot.

Mi bizonyítja a holdra szállás valódiságát?

A NASA tudományos ellenérvei mellett persze sokan más okokkal érvelnek a holdra szállás valódisága melett. Az egyik ilyen érv szerint az oroszok biztosan tiltakoztak volna abban az esetben, ha szerintük is csak hamis földi felvételeket láthattak a nézők világszerte. Charlie Duke-kal is nehéz vitatkozni: az Apollo 16 legénységének tagja úgy fogalmazott: "kilencszer jártunk a Holdon. Miért hitetnénk el kilencszer, hogy megtettük, ha az egész csak egy nagy összeesküvés lenne?". Buzz Aldrin az Apollo 11 hőssé avatott tagjanak egyike pedig 2002-ben, egy nyilvános eseményen mérgében beverte egy kíváncsiskodó újságíró képét. A pórul járt tudósító azt akarta elérni, hogy Aldrin a Bibliára esküdjön meg, hogy járt a Holdon. Az űrhajós azonban nem esküdözött, inkább rövidre zárta a vitát.

Dr. James Longuski, a programban részt vevő űrrepülési mérnök is vállalható érvvel jelentkezett a témában. Longuski elmondása szerint a projektekben olyan sokan vettek részt, hogy lehetetlenné vált, hogy megakadályozzák az esetleges információszivárgásokat. A szakember becslései szerint csak az Apollo programban több mint négyszázezer ember vett részt. "Valószínűtlennek tűnik, hogy ennyi emberből senki sem leplezte volna le az esetleges konspirációt, főként, ha az ebből – a holdra szállás hiteles leleplezéséből – származó potenciális bevételek lehetőségét is figyelembe vesszük" – tette hozzá Longuski.