A milánói magyar pavilontól a digitális huszárlaktanyáig

Botrány kíséri a 2015-ös milánói világkiállítást: korrupció és csalás gyanújával őrizetbe vettek hét személyt, akik bűnszervezetet működtettek az expóberuházások közbeszerzési tendereinek elosztására. Nem a magyar résztvevőkről van szó, hanem ismert olasz politikusokról és Angelo Paris topmenedzserről, az expó tervezési és beszerzési igazgatójáról. Magyarországon éppen azért áll a bál, mert nem írtak ki tervpályázatot a magyar pavilonra. Szőcs Géza kormánybiztos pedig – semmibe véve az építészszakma hivatalos képviselőinek véleményét – egy személyben döntötte el, hogy az Alakorra keresztelt, sámándobra emlékeztető épület képviseli Magyarországot jövőre Milánóban.

MTI / Carpathia

A Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége esztétikai okokból, de legalább annyira a döntési mechanizmus miatt is kifogásolta az épületet, és levélben kérte Szőcsöt döntése megváltoztatására. Pedig formálisan úgy festett, mintha lett volna pályázat. Még zsűri is volt hozzá, amely január közepén a Getto Tamás–Hutter Ákos-duó Malom-tervét hozta ki győztesnek (és további három helyezettet hirdettek). Sőt Szőcs utóbb azt nyilatkozta, hogy „kikértem a hazai építészszakma legfontosabb fórumainak” álláspontját, s hogy ezek és a megvalósíthatósági tanulmányok alapján döntött a milánói pavilonról. Ehhez képest a szakma csak Szőcs május végi, olaszországi bejelentéséből értesült arról, hogy a győztes mű helyett a második helyezett, Sárkány Sándor és Ertsey Attila terve valósul meg.

Csak biodíszletnek használta a szakmát a biztos, aki már kulturális államtitkár korában sem hosszas konzultációiról volt híres. Némi kételyt ébreszthetett persze már menet közben, hogy csak a bírálat előtt két nappal, külön kérés után kapott meghívást a zsűribe az építészkamara és a szövetség egy-egy képviselője a Szőcs által kiválasztott nyolcas mellé. Eredetileg szó volt egy építési tervezési programról, amely a részletes építtetői elvárásokat tartalmazza, ám ilyet a két építészszervezet képviselője nem látott. Pedig közben az épület tervei készültek, csak nem nemzetközi vagy hazai nyílt pályázaton kiválasztott szereplővel, hanem „saját terveztetéssel”.

„A kormánybiztos által a legmegvalósíthatóbbnak tartott koncepció tervezőivel egyeztettünk, részt kívánnak-e venni a tervezésben. Majd munkavállalói szerződést kötöttünk velük” – rekonstruálja a történteket a HVG-nek Fórizs Zoltán, az expóberuházás megvalósítására kijelölt, állami tulajdonú Carpathia Nemzeti Kreatív Gazdaságfejlesztő és Innovációs Kft. ügyvezetője. Ez a cég – amelynek nevével eddig csak az Együtt szaval a nemzet programsorozat szervezőjeként találkozhatott a nyilvánosság – fogja kiírni a közbeszerzési felhívást a kivitelezésre, ha az épület már megkapta az építési engedélyt.

Jogilag nincs mit tenni a biztos egyszemélyi döntése ellen. Ha tervpályázatot írt volna ki, akkor kötelező lett volna a nyertessel szerződni a megvalósításra, ám ez „látvány-ötletpályázat” volt – amelyen akár gyerekrajz is indulhatott volna –, és az nem jár ilyen kötelezettséggel. A nyertes ötleteket a kormánybiztosság megvette, így szabadon dönthetett, mihez kezd velük. Még akkor is, ha a Szőcs által említett valamennyi, a Malom-terv ellen felhozott kifogást cáfolták az érintettek. Köztük azt, hogy nem lett volna a vízzubogás zajától mentes helyiség a rendezvényeknek – a magyar expóhonlapon található leírásban egy százfős, szeparált konferenciaterem szerepel.

MTI / Carpathia

A döntés megváltoztathatatlan, legalábbis Szőcs közlése szerint az olasz rendezők által szabott feszes menetrendbe nem fér bele módosítás. A részletes tervet június elején be kell adni építési engedélyeztetésre, ellenkező esetben a szervezők egy egyendobozt húznak fel magyar pavilonként. Ami az időhiányt illeti, akár egy tervpályázat is lefuthatott volna, hiszen Szőcs tavaly februárban kapta meg expóbiztosi kinevezését, szeptemberben pedig már kormánydöntés volt arról, hogy a kiállítás teljes költségvetése 4,7 milliárd forint, és ennek kevesebb mint felét viheti el a pavilon.

Az Alakor története azonban csak Milánóban ér véget jövő októberben, a sztori Szombathelyen folytatódik. Az expó egyik központi gondolata, a fenntartható fejlődés jegyében a szervezők azt kérték, hogy a területet a kiállítók eredeti állapotban adják majd vissza, ezt fejelte meg a magyar kormánybiztosság az újrahasznosítással. A darabokra szedett és hazaszállított pavilont a vasi megyeszékhelyen a dualizmus korában épült 11-es Huszár-laktanya területén építik fel újra. Így aztán részévé válik egy sokkal nagyobb tervnek, az előző ciklus kormányprogramjában megjelent, a gazdaságélénkítés egyik csodafegyvereként emlegetett kreatív iparágak fejlesztésének. Ebbe bőven beleférnek Szőcs Géza digitalizációs fejlesztési tervei is. Szőcs már kulturális államtitkári beiktatásától fogva egyik fő céljának tekintette a kulturális értékek digitalizációját, az ő édesgyermeke a Manda (a Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet), amelyet a Filmarchívum bekebelezésével hoztak létre.

Most lökést kaptak régóta dédelgetett elképzelései: Ózdon márciusban, Szombathelyen áprilisban tették le a „kultúrgyárként”, illetve Nemzeti Örökségvédelmi és Értékfejlesztő Központként emlegetett két központ alapkövét. Mind a szombathelyi, a szovjet katonák kivonulása óta pusztuló műemlékegyüttes, mind az egykori Ózdi Kohászati Művek területének rekonstrukciója több mint 10 milliárd forintos beruházással nyeri el új értelmét. A huszárlaktanyába „nemzeti örökségvédelmi logisztikai és digitalizációs központot és látványtárat, európai járműtörténeti látogatóközpontot, kreatív inkubációs és innovációs központot, kreatív mobilizációs fejlesztőközpontot, valamint digitális termék- és tartalomfejlesztő központot” terveznek – uniós forrásra, a területfejlesztési operatív programra aspirálva. Felmerül a kérdés: mennyiben szolgálhatja a gazdaság élénkítését a kulturális értékek digitalizálása, azaz egy központi, kereshető adatbázis létrehozása? Itt jön a képbe a Carpathia, amelynek dolga a kreatív termék- és szolgáltatásfejlesztés volna. Ám egyelőre csupán az vehető biztosra, hogy a digitalizálás menedzselésével aligha lesz gond, hiszen a Carpathia ügyvezetője Fórizs Zoltán, a Manda egykori főigazgató-helyettese, a felügyelőbizottság elnöke pedig Szőcs Géza.

A Carpathia az egykori állami Dialóg Filmstúdió Kft. jogutódjaként jött létre az idei év elején, és az expóberuházás lebonyolítása után még nagyobb falat vár rá: a nemzeti kreatív intézményhálózat létrehozása. Mi lesz a cég működési területe, és egyáltalán, mi az a kreatív gazdaság? – vetődik fel a kérdés, amire a válasz minden érdeklődőt igaz bizakodással tölthet el. „Az előremutató társadalmi és gazdasági változásokat kiváltó iparágakat foglalja össze” a kreatív gazdaság, ezek teszik hozzá a legtöbbet a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéshez – igazít el a Carpathia honlapja. A digitalizáláson kívül ilyen például a dizájn, a divatipar, a zene, a film, a reklámipar, az internetgazdaság, a kreatív ipari kutatás-fejlesztés-innováció vagy éppen az építészet.

MTI / Carpathia

Egyelőre a digitális vonulat domborodik ki, de a tervek ennél monumentálisabbak, az egész Kárpát-medencére kiterjedő intézeti hálózatról szólnak. A kreatív gazdaság GDP-beli részesedését 2020-ig 1,8-ról 3 százalékra növelnék úgy, hogy közben 116 ezer új munkahely jöjjön létre. A Carpathia dolga lesz a kreatív ipar szereplőinek összehozása és a források felhajtása, ebben az állami koordinátor zömmel a vállalkozásélénkítésre szánt uniós pályázatokra építhet. Az még nem világos, hogyan működik majd a rendszer, hiszen kevés a kézzelfogható elem. A Carpathia egyelőre az első intézet megalakulásáról és a Nyugatpannon Járműipari és Mechatronikai Központtal kötött megállapodásról számolhat be, amely kreatív és mobilizációs k+f központ létrehozásáról szól. Illetve arról, hogy az expótematikához és a pavilon utóhasznosításához kapcsolódva az egészséges táplálkozást szolgáló termékek digitális adatbázisát hozzák létre – diplomás álláskeresők alkalmazásával. A közfoglalkoztatásban is szerepet szánnak a kreatív iparnak, amit a Mandával már teszteltek is, tavaly november és idén április között az intézet 100 ezer kulturális értéket archivált, 900 közfoglalkoztatottat bevetve. Ez illeszkedik a közszféra már bevett gyakorlatához: az új alkalmazottak rendes szerződtetése helyett képzett, olykor diplomás közmunkásokkal oldják meg a feladatokat – töredék áron.

VITÉZ F. IBOLYA