John Hughes életműve örök érvényű, erről minden karácsonykor megbizonyosodhatunk. A Reszkessetek betörők mellett azonban rengeteg kultikus vígjátékot köszönhetünk az író-rendezőnek, többek közt John Candy, Steve Martin és Chevy Chase is a legjobb formáját mutatta a 2009-ben elhunyt filmes alkotásaiban.
Ami az irodalomnak J.D. Salinger, az a filmtörténetnek John Hughes: a coming-of-age, vagyis - jobb szó híján - a felnövéstörténet atyjai. Az 59 évet élt, 2009-ben szívrohamban elhunyt Hughes sosem volt a szakma kedvence, egyetlen komolyabb díjat sem kapott élete során, mégis olyan örökzöld filmeket hagyott maga után, amelyeket nemcsak az aktuális célközönséget jelentő generáció, de a mindenkori ifjúság csodálattal néz.
Filmjei egyben kordokumentumok. Ha valaki arra kíváncsi, milyen volt tinédzsernek lenni a nyolcvanas évek Amerikájában, akkor elég bekapcsolnia a Tizenhat szál gyertyát vagy a Nulladik órát – ha lehetőség van rá, VHS-en. A mindössze nyolc rendezést megért, de annál több forgatókönyvet jegyző filmes ráadásul kemény 4 év alatt betonozta be magát a nagyvászon történelmébe: az említett két film után megrendezte még a Különös kísérlet, a Meglógtam a Ferrarival és a Repülök, vonatok, autók című filmeket, és ehhez elég volt neki az 1984 és 1987 között eltelt rövid idő.
Hughes sosem fejezte be az egyetemet, de talán ez csak a javára vált filmes munkásságának, ugyanis az Illinois állambeli Northbrook középiskolája volt az a hely, ahonnan a legtöbb inspirációt gyűjtötte alkotásaihoz. Az iskolarendszert maga mögött hagyva az írásból próbált pénzt csinálni, ami elég jól is ment neki: hol reklámkampányok szövegezésére fogadták fel, hol olyan komikusoknak írt poénokat, mint Rodney Dangerfield vagy Joan Rivers. 32 évesen küldte be a National Lampoon nevű kultikus viccmagazinba azt a novelláját, ami később alapjául szolgált a modern amerikai vígjátékok egyik alapkövének számító Vakáció-trilógiának (főszerepben: Chevy Chase), és egyben megágyazott Hughes hollywoodi karrierjének.
A nyolcvanas években - a kor minden klasszikusa ellenére - nem éppen volt a csúcson Hollywood, már ami a kreativitást és a művészi értékeket illeti. Az évtizedet uraló Schwarzenegger és Stallone mellett azért szerencsére befért a mozikba egy-két kedvesebb alkotás is, részben John Hughes-nak is köszönhetően. Az egyaránt '83-as Családi vakáció és a Michael Keaton második komolyabb filmszerepét jelentő A kispapa után 1984 májusában már az első rendezése is a mozikba kerülhetett (milyen május volt már ez: Indiana Jones 2, Volt egyszer egy Amerika), a Tizenhat szál gyertya pedig aratott a tizenévesek körében.
Pedig a recept nem volt valami friss: a jeles, 16. születésnapjára, a sweet sixteenre készülő Samantháról (a később Hughes múzsájává váló Molly Ringwald) megfeledkeznek a szülei, ráadásul amíg ő a középiskola legmenőbb fiújába szerelmes, addig őt a suli kockája szemelte ki magának. Forgatókönyveit nem is a komplex sztorik emelték ki a kor ifjúsági vígjátékai közül, hanem az, hogy senki nem ragadta meg nála jobban a felső középosztálybeli tinédzserek beszéd- és életstílusát, amik élővé varázsolták filmjeit. Mindezt egy olyan korban, amikor a filmek 90 százaléka úgy ábrázolta a középsulisokat, mint akiknek egyetlen életcéljük a szüzességük elvesztése.
A következő három évben megállás nélkül ontotta magából a felnövésfilmeket, amik amellett, hogy hasonló sikerrel futottak és instant klasszikussá váltak, olyan színészeket fedezett fel, akik hosszú időre beírták magukat a filmtörténetbe: a Nulladik óra Emilio Estevezt, a Különös kísérlet Bill Paxtont és Robert Downey Jr.-t, a Meglógtam a Ferrarival pedig Matthew Brodericket mutatta be a közönségnek. De két rendezés közt sem volt túl sok ideje pihenni, az Európai vakáció mellett két forgatókönyvet írt Howard Deutsch-nak: a sajátjainál nem kevésbé népszerű Álmodj rózsaszínt! és a Valami kis szerelem című darabokat.
1987-ben, attól tartva, hogy véglegesen beskatulyázzák tinimozi-mágusnak, szakított addigi témáival, és megcsinálta utolsó klasszikus és sikeres rendezését, a Steve Martin és John Candy örömjátékával készült Repülők, vonatok, autókat. 1991-ig bezárólag még három filmet rendezett (Segítség, apa lettem, Belevaló papapótló, Huncutka), de hiába szerzett meg olyan neveket hozzájuk, mint Kevin Bacon, Elizabeth McGovern vagy James Belushi, egyik sem ért fel a korábbi alkotások sikereihez.
Az új évtized már főleg íróként hozott elismerést Hughes-nak, ennek érdekében pedig lemondott arról, hogy még egyszer a rendezői székbe üljön. A '90-es években sorra írta azokat a filmeket, amiket később szénné játszottak a magyar tévéadók is. 1990-ben hozta össze a sors a családi filmek pápájával, Chris Columbusszal, akinek megírta a Reszkessetek, betörők című filmet, karrierjének messze legsikeresebb filmjét – a 18 millió dolláros költségvetés több mint 26-szorosát hozta vissza, összesen 468 milliót gyűjtött a pénztáraknál, egyben megindította a rosszcsont gyerek-film zsánerének burjánzását. Amiből később maga is kivette még a részét, a betörős film második és már Macaulay Culkinék nélküli harmadik epizódja mellett a Dennis, a komiszt is neki köszönhetjük.
Ha pedig nem gyerekekkel, akkor kutyákkal foglalkozott: a végtelen filmsorozatba torkolló Beethoven-sagát is Hughes indította el, az első bernáthegyi-mozi megírásával, majd őt kérték fel a 101 kiskutya filmadaptációjára. Kései, nem franchise-filmjei közül is beépült néhány a kereskedelmi tévék állandó műsortervébe, többek közt a Robin Williams-életmű alján elhelyezkedő Flubber - A szórakozott professzor, valamint a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című francia vígjáték amerikai környezetbe helyezett verziója, a Reszkess, Amerika!
John Hughes 1994-ben, barátja, John Candy hirtelen jött halálának évében vonult vissza a nyilvános szereplésektől, majd 2001 után intett búcsút a filmvilágnak. 2009. augusztus 6-án Manhattan utcáin sétált, amikor szívrohamot kapott és összeesett, majd kórházba szállítása után elhunyt. Műveit a mai napig a legnagyobb hollywoodi klasszikusok közt tartják számon, és ugyan életében sosem tüntette ki az amerikai filmipar, a halálát követő évben külön In memoriam-szegmenssel emlékeztek munkásságára az Oscar-gálán.
Sokat mond filmjeinek hatásáról, hogy Matthew Brodericket még több mint 25 évvel a Meglógtam a Ferrarival után is a főhős Ferris Buellerrel azonosítják a járókelők; napjaink vígjáték-királya, Judd Apatow (A 40 éves szűz, Felkoppintva, Ananász expressz, Superbad) pedig a következőt mondta Hughes-ról: "Az én filmjeim tulajdonképpen John Hughes-filmek, több káromkodással".
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
