„Azért vicces, mert kövér.”
(Mr. Chow, Másnaposok)

Ahogy vége lett A kém című filmnek, azon kezdtem el gondolkodni, vajon hogyan zajlik egy új film ötletelése a már harmadik közös alkotással előrukkoló Paul Feig rendező és Melissa McCarthy színésznő között.

- Szia, Mel. Figyu, gondolkodtam egy kicsit ezen az új projekten: szóval egy tök gáz, semmirekellő csajt játszanál, akit a környezete teljesen lenéz és megaláz a testsúlya miatt, de egyvalamiben tehetséges: a kegyetlen fingós vicceivel mindenkit megnevettet. Még írok bele egy-két gusztustalanságot, majd készülj, hogy a hatodikról kéne lehánynod az erkélyről, meg nyilván telirakom káromkodással a szövegeid, mert az mindig vicces, ha ok nélkül kurvaanyázol egy nagyot.

- Tökéletes!

Melissa McCarthy A kém c. filmben

Intercom

McCarthy kemény négy év alatt jutott el odáig, hogy totál unalmas legyen a jelenléte – persze ez megfelel a standardizálásra törekvő hollywoodi komédia-trendeknek, hiszen ha az ő neve feltűnik egy moziplakáton, akkor egyből tudja a néző, mire fog beülni. De sajnos mindegy, hogy mocskos szájú rendőrként (Női szervek), alkoholista nagyanyjával kocsikázgató munkanélküliként (Tammy), vagy ez esetben spontán beugró kémként tűnik fel, ugyanazt az alpári humort nyomatják vele, mint ami egyszer éppen tényleg viccesre sikerült a 2011-es Koszorúslányokban.

Csakhogy annak a filmnek évekig írta a forgatókönyvét a Saturday Night Live és ezzel együtt a mai amerikai komédiástársadalom egyik legtehetségesebb női képviselője, Kristen Wiig és társa, ezeket pedig futószalagon gyártják annak a mintájára.

Szóval A kém egy olyan vígjáték, ami a kémfilmek kliséit igyekszik kifigurázni – kár, hogy ez már egy pár Austin Powers és Johnny English után önmagában is egy klisé. Ráadásul a megcélzott könnyed műfaj ellenére abszolút túlgondolták a cselekményét, a film kétharmadára már teljesen elveszítjük a fonalat, és csak azt vesszük észre, hogy az előbb még a CIA-bázison cincogó patkányokon kellett volna nevetnünk, aztán pedig már azon, hogy az olaszosan affektáló ügynök milyen szívesen megdugná főhősünket.

Melissa McCarthy és Jude Law A kém c. filmben

Intercom

Onnan indulunk ki, hogy a CIA egyik top ügynöke, Bradley Fine (Jude Law) elbukja a rábízott küldetést, és mivel az atombombával házaló ellenség (Rose Byrne) keni-vágja az ügynökállományt, egy újoncnak kell terepre mennie. Így kerül az addig csak a monitorok előtt akciózó Susan Cooper (Melissa McCarthy) egy olyan kalandba, amelynek során Párizst, Rómát és Budapestet is megjárja.

Meg kell hagyni, McCarthy kitesz magáért – érezni, hol kapott lehetőséget egy kicsit improvizálni, a szócsavarás-beszólogatás pedig zsigerből megy neki. Hogy voltaképp jó színésznő, azt már elég korán bizonyította: 7 évadon keresztül alakította Sookie-t a Szívek szállodájában, később pedig jött a mindmáig etalonnak számító mozis alakítása a Koszorúslányokban – amiért még egy Oscar-jelölést is begyűjtött, az Akadémia komédiafóbiája ellenére. A kém író-rendezője azonban jelentős korlátok közé helyezi McCarthyt, így könnyen lopja el a show-t előle két férfi ügynöktársa.

Jude Law szinte még Daniel Craignél is bolondosabban játssza a Bond-szerepet, láthatóan élvezte a forgatást. De még a szívtipró, elegáns gentlemannél is jobban sikerült Jason Statham karaktere – Rick Ford akkor mond fel a CIA-nél, amikor kiderül, a nőt küldik helyette Európába. Ford monológjai arról, hogy miért érdemelné meg ő ezt a küldetést, a film legviccesebb percei: hosszan sorolja, miként szakadt le a bal karja, amit aztán visszaillesztett a jobbal, vagy miként esett ki egyszer egy repülőből, hogy aztán elüsse egy másik repülő. Egyértelműen saját Bruce Willis-i, mindent túlélő keményfiú szerepeire utal Statham, akiről a Guy Ritchie-filmek (A Ravasz, az Agy…, Blöff) után ismét kiderül, hogy az ügyeletes akciósztárság mellett a komédia is teljesen jól áll neki.

Jason Statham A kém c. filmben

Intercom

Egyébként jó poénokból sincs hiány – sőt, azért az átlagnál jobb vígjátéknak mondható A kém –, egyszerűen csak olyan szinten idegesítővé válnak az egysíkú alpáriságok, hogy hatásukban eltörpülnek mellettük a jobban megírt és felépített komikumok. Paul Feig most először írt forgatókönyvet saját vígjátékához, de sajnos sokkal inkább hatással volt rá előző rendezéseinek vulgáris hangvétele, mint korábbi legnagyobb írói produktuma, a Különcök és stréberek című korszakalkotó, okosan humoros sorozat.

A fentebb említett Másnaposok-idézet sajnos nagyon is áll, itt tényleg csak arra építettek, hogy milyen vicces, ahogy a megszokott, magabiztos vékony férfi helyett egy szerencsétlen kövér nő testesíti meg a titkosügynök-karaktert. Gondolom, ez az egész úgy kezdődhetett, mint amikor kitalálták, hogy mekkora ötlet lenne, ha Danny DeVito és Arnold Schwarzenegger ikreket játszana egy filmben. Az Ikrekhez hasonlóan azonban A kémnél is nagyjából a plakátig üt a poén, aztán amikor elkezdenénk egy kicsit többet várni magától a filmtől, az még mindig ugyanazt próbálja lenyomni a torkunkon.

Pedig a prosztó bélműködés-humort is lehet jól csinálni, és még csak nem is kell olyan mélységekig elmenni, mint a híres Monty Python-jelenet Karbolsav úrral, elég csak megnézni a Farelly-tesók korai filmjeit (Dumb és Dumber, Keresd a nőt!) vagy a Judd Apatow producer nevéhez köthető projekteket (Felkoppintva, Superbad vagy épp a Koszorúslányok). És arra is bőven van példa a filmtörténetben, amikor a nagydarab főszereplő nem feltétlenül jelentett automatikus dagivicceket – John Candy, John Goodman vagy mondjuk Kathy Bates neve ugrik be így hirtelen.

Rose Byrne (jobbra) A kém c. filmben

Intercom

Mint említettem, azért korántsem olyan rossz a helyzet – az időnként jól eltalált humorú jelenetek mellé bónuszként jár, hogy azok túlnyomórészt ismerős helyszíneken játszódnak, Budapest szépségének megragadásáért pedig Wes Anderson állandó operatőre (és így többek közt a meseszép A Grand Budapest Hotel látványguruja), Robert D. Yeoman felelt.

Budapest talán még sosem kapott ekkora hangsúlyt nagy hollywoodi produkcióban – igaz, most sem kizárólag saját magát alakítja fővárosunk. A Párizsi udvar stílusosan Párizs egyik helyszíneként jelenik meg, ahogy a Bálna is, ami úgy tűnik, az amerikai rendezők kedvenc magyar forgatási helye. Az Operaház egy római kaszinót, Ferihegy a Fiumicino-repteret helyettesíti, míg a Budavári Palota egy bolgár kastélyként, a Gundel pedig egy amerikai étteremként mutatkozik. Ja, és még a Balatonon is forgattak, bár az ott játszódó bulit meg a Néprajzi Múzeumban vették fel, szóval egy kis disszonancia azért éri majd a magyar nézőket.

A hazai forgatási helyszínekről az Intercom és a Prezi készített átfogó összesítést:

Kérdés, hogy meddig vicces még a nagyközönségnek ez a csetlő-botló, okádó, ducilány-karakter – a jelek szerint 2015-ben még biztosan az, hiszen 35 millió dolláros nyitóbevételével rögtön az első helyen kezdett a mozipénztáraknál. A film vége ennek megfelelően nyitva hagyja a folytatás lehetőségét.

Így a következő Feig-McCarthy-projekt, a női szereplőkkel újraálmodott Szellemirtók után jöhet még egy kör dagihumor, a jobb sorsa érdemes színésznő pedig majd szépen eltűnik a süllyesztőben, amint jön egy még bevállalósabb, még alpáribb jelenetekre kapható komika.

A kém június 4-től látható a magyar mozikban, az Intercom forgalmazásában.