szerző:
Szegő Iván Miklós

A Horthy-kor egymásnak ellentmondó és leegyszerűsítő értelmezésében közrejátszik, hogy a korántsem egységes időszakból mindenki kiválaszthatja a neki megfelelő részt, és annak eseményeit kiterjeszti az egész korszakra. Egy biztos: autoriter, tekintélyelvű rendszerről beszélhetünk. Miért volt abszurd a választási rendszer? Mennyire érvényesült az antiszemitizmus? Miért tért el a homoszexuális férfiak és nők szabályozása? Egy új kötet, a Kérdések és válaszok a Horthy-korról szerkesztőjével és társszerzőjével, Ignácz Károly történésszel beszélgettünk.

hvg.hu: Néhol egységesen, máshol differenciáltan kezeli a kötet a Horthy-kort. Melyik az érvényes megközelítés?

Ignácz Károly: A laikus, nem történész közönségnek is érthetővé szeretnénk tenni azokat a történészi és emlékezetpolitikai vitákat, amelyek a kort minősítő egy-egy határozott állítás vagy jelző körül bontakoztak ki. Ezek időnként ellentmondásban vannak egymással. Ha viszont részekre bontjuk a korszakot, és ezzel a dinamikával – a húszas évektől a második világháború végéig változó szakaszokkal – tisztában vagyunk, akkor már jól látható a leegyszerűsítő magyarázatok eredete. Kiválasztanak ugyanis egy időszakot a történetből. A húszas évek Bethlen István miniszterelnök nevével fémjelezhető időszakát vagy ellenpéldaként a második világháború végét. Aztán a kiválasztott periódus sajátosságait kiterjesztik az egész korszakra. Ha azt gondoljuk, a bethleni hatalomgyakorlás, az akkori politikai rendszer és működésmód volt az általános, akkor sokkal pozitívabb képet kapunk, mint ha a végjáték felől nézzük az egész kort. Nagyfokú általánosítással csak annyi mondható, hogy a Horthy-korszak autoriter, tekintélyelvű volt. A demokratikus elvek, a szabadságjogok érvényesülése vagy a politika határai azonban időről időre változtak.

Bethlen István (középen) és a magyar delegáció néhány tagja 1926 márciusában Genfben
©

hvg.hu: Például?

I. K.: Az 1930-as években a végrehajtó hatalom jogosítványai nőttek, értelemszerűen a törvényhozás rovására. A kormány egyre több kérdést szabályozhatott rendelettel, illetve a kormányzói jogkört is bővítették. A II. világháború alatt a törvényhozó hatalom még inkább háttérbe szorult. 1938-tól bevezették a cenzúrát, majd az úgynevezett zsidótörvényekkel számos területen megszüntették az állampolgári jogegyenlőséget és a vagyonbiztonságot. Korlátozták a szabad munkavállalást, illetve a munkaerő szabad kiválasztását, majd kényszermunkát vezettek be. Végül az állam már a magánéletbe is mélyen beavatkozott azzal, hogy előírta: ki kivel nem házasodhat vagy bújhat ágyba.

hvg.hu: Ezek már a zsidótörvények korlátozásai a negyvenes években.

I. K.: Igen, de ez is korábban indult. Ahogy azt is hangsúlyozni kell, hogy ugyan a harmincas évek végén vezetik be – az 1920-as évek eleje után újra – a cenzúrát, de korábban sem volt szabad a sajtó. A kormányzó személyének tágan értelmezett megsértése miatt, illetve más okokból is indultak például sajtóeljárások már a húszas években. A jogállamiság fontos jellemzője a gyülekezési és az egyesülési szabadság. E jogok a hatalom kontrollja alatt voltak az egész korban: egyesületet alapítani csak engedéllyel lehetett, a tág értelemben „veszélyesnek” ítélt társadalmi szervezeteket és gyűléseket mindvégig megfigyelték, és ha úgy ítélték meg, feloszlathatták. De az igazságszolgáltatás területén is voltak önkényuralmi jegyek, a húszas években a Károlyi-per például egyfajta koncepciós per volt.

hvg.hu: Miért?

I. K.: A fő bűnbakká tett Károlyi Mihály távollétében folytatták le az ideológiailag vezérelt pert, ahol az ítélet – hazaárulás és hűtlenség – lényegében előre tudható volt. Ráadásul a teljes vagyonelkobzás érvényesítése érdekében külön törvényt is hoztak erre az esetre. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egész bírósági rendszert a politika irányította volna, de kiemelten fontos ügyekben így működött a dolog.

hvg.hu: A húszas évek bethleni konszolidációja sem a szabad választások kora…

I. K.: Igen, itt az a furcsa helyzet, hogy éppen a bethleni konszolidáció csúcspontja az a választás, ahol már a szavazás napja előtt eldőlt az eredmény.

hvg.hu: Ez az 1926-os választás volt. Hogyan történhetett ez meg?

I. K.: A korban többféleképpen befolyásolták a szavazást. Ilyen volt a nyílt szavazás intézménye is. A választókerületek többségében nyíltan, élőszóval kellett megmondaniuk az embereknek, kire szavaznak. Ezzel összefügg, hogy Bethlen kormányfő 1921–22-től személycserékkel építette ki a kormánypártot szolgáló közigazgatást. Ennek tisztviselői az 1926-os kampány ajánlási szakaszában annyira „jól” végezték a dolgukat, hogy előre eldöntötték a szavazást. Egyhangú választókerületek tömegei voltak, ahol nem volt ellenzéki jelölt. Előfordult, hogy tényleg nem volt, de sok helyen a közigazgatás biztosította, hogy ne is legyen. Így már a szavazás előtt biztos volt, hogy a kormánypárté és koalíciós szövetségeséé lesz a mandátumok legalább fele, de végül több mint 80 százalékát szerezték meg. Ezért a bethleni konszolidációt értékelő szakirodalom a választási rendszert nem tekinti pozitívumnak.

Baloldali megközelítés?

A könyv szerzői közül hárman a Politikatörténeti Intézetben dolgoznak, a negyedik, Sipos Balázs is annak munkatársa volt. Az intézet mögött álló alapítvány vállaltan a baloldali értékek megőrzésén dolgozik. Ennek ellenére Ignácz Károly szerint ez nem egy baloldali könyv. Mint mondta, az intézet történeti műhelye más logika alapján működik: betartották a szaktudomány normáit e kötetben is. „Azt lehet vitatni, hogy e népszerűsítő kis könyvben mivel foglalkoztunk és mit hagytunk ki, de a válaszaink a szakirodalmon alapulnak. Emellett igyekeztünk arra rámutatni, hogy az éles (emlékezet)politikai viták, illetve az azokhoz csak részben kapcsolódó szaktudományos viták mögött milyen bonyolult Horthy-képek rejlenek, és törekedtünk magának a kornak a sokféleségét is bemutatni.”

hvg.hu: Bethlen az általános és titkos választójogtól lépett vissza a nyílt szavazással. Budapesten pedig a választási vereség után kiegészítették a helyi képviselő-testületet.

I. K.: Országos szinten elsősorban a nyílt szavazás biztosította a kormánytöbbséget. De ahol titkos szavazás volt, és politikai jelentősége volt a településnek (mint a fővárosnak), a titkosság sem adott lehetőséget az ellenzéknek hatalomra kerülni. Itt a helyi szavazás után kinevezett tagokkal őrizte meg a hatalmát a jobboldal 1925-ben. Ezért nevezzük ezt összességében – az 1920–22 közti versengő többpártrendszerhez képest – hegemón pártrendszernek. Az ellenzéknek ugyanis intézményesen nem volt esélye nyerni, függetlenül attól, hogy jól vagy rosszul politizáltak.

hvg.hu: Az 1920-as numerus clausus népfajok arányában korlátozta az egyetemi felvételizőket. Vannak tévhitek, miszerint a jogszabály nem antiszemita, mert „nincs is benne a zsidó szó”. Ám a történészek azt vitatják, mennyire volt egyenes vonalú fejlődés a numerus clausustól a 30-as/40-es évek zsidótörvényeiig.

I. K.: Igaz, hogy magában az 1920-as numerus claususban a zsidó szó nem szerepel, de a végrehajtásáról szóló utasításban már említik. Maguk az akkori őszinte jobboldali képviselők, akik támogatták a numerus clausust, szintén egyértelműen rögzítették, hogy ki ellen irányul a törvény. Sok kutatás mutatja be részletesen, hogy az egész korszakban meghatározó az antiszemitizmus. Ám itt is fontos a dinamika érzékelése: voltak intenzívebb és kevésbé intenzív időszakok, sőt helyi szinten lehettek jelentős eltérések is.

hvg.hu: Más jogszabályok is megdöbbentőek mai szemmel. Írják, hogy a homoszexualitást a férfiak esetében tiltották, a nőknél nem.

I. K.: Nem csak nálunk volt ez így akkor. A férfi homoszexualitás szigorúbb megítélése a női nem korabeli megítélésével is összefüggött, az akkori vélekedések szerint a nők „érzelmi életére” egy ilyen kapcsolat nem volt olyan „romboló hatással”, mint a férfiakéra.

hvg.hu: De Budapestet elítélte a rendszer: bűnös városnak nevezte Horthy az 1919-es bevonulásakor. Milyen Budapest-képe volt a kornak?

I. K.: A bűnös modern metropolisz és a hagyományos, erkölcsös vidék szembeállítása európai jelenség. A századforduló értelmiségi közbeszédében már feltűnt – nálunk is. A bűnös Budapest-kép tehát nem a Horthy-korban keletkezett. A modernitás újdonságai – mint az individualizáció, a bulvársajtó vagy éppen az éjszakai élet – a konzervatív értelmiség egy részét zavarták. Ráadásul Budapest társadalma kevert volt: soknyelvű – főleg német és magyar –, változatos etnikumú, külföldi hatásokra is nyitott. A modernizációval párosuló kevertség sok értelmiségiben zavart és félelmet keltett, ebből származott a „bűnös város” beszédmód. Ezt fokozta, hogy az 1918–19-es központi események (a Károlyi-féle őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság hatalomra kerülése) itt történtek, ami politikai szintre emelte az értelmiségi közbeszédet, Ezért Horthy már egy hagyományra visszautalva mondhatta a budapesti bevonuláskor: ez egy bűnös város.

Horthy Miklós-plakát a Retek utca sarkán 1940-ben
©

hvg.hu: A jobboldal ezután nehezen kezelte Budapestet.

I. K.: A dualizmus idején volt már Budapesten egy politikai képviselettel is rendelkező új jobboldali társadalmi csoport, de ők a liberális Bárczy István polgármestersége idején, az első világháború előtt és alatt nem jutottak hatalomra. A forradalmak után ez a csoport antiliberális politikát folytatott: keresztény várost akartak faragni Budapestből. A hatalomnak a város uralása volt fontos. Ezért nem diszkriminálta gazdasági tekintetben, meg akarta őrizni gazdasági súlyát, hiszen a revíziós tervek „visszaépülő országának” szüksége lett volna egy nagy központra. Ezért fejlesztették Budapestet, nem lehetett elvonni forrásokat, ami érdekes kettősséget teremtett a várospolitikában. Ám ez azzal is járt, hogy tovább érvényesültek azok a gazdasági-társadalmi folyamatok, amelyek kitermelték – mint minden más metropolisznál – a sokszínű társadalmi világot, így a város különállósága is megmaradt. Így csak a propaganda szintjén sikerült átformálni, társadalmilag nem, s hiába őrizte a hatalmát a jobboldal, Budapesten volt a legerősebb az ellenzéki (szociáldemokrata, liberális) mozgalom.

hvg.hu: A kurzus birtokolni akarta a várost: Horthynak világítótorony épült…

I. K.: Horthy személye köré már a kezdetektől fogva kultuszt építettek, utcát, majd hidat (mai Petőfi híd) is neveztek el róla a fővárosban. Ehhez is kapcsolódott egy 1937-ben készült világítótornyos emlékmű a mai Petőfi híd budai hídfőjénél, amely az egyébként nem létezett magyar haditengerészet dicsőségét örökítette meg – miután az Osztrák–Magyar Monarchiának csak közös haditengerészete volt. 1945 után aztán az ostromban súlyosan megsérült emlékművet már nem állították helyre.

hvg.hu: Általában a Horthy-korszak legnagyobb törését 1944 márciusára (amikor Hitler csapatai megszállják Magyarországot – a szerk.) teszik. Könyvük mintha kevesebb hangsúlyt fektetne erre, és az egész 1945-ig tartó kort elemzi.

I. K.: Azért benne van a megszállás problémája is. Itt fontos értékelni a megszakítottságot és a folytonosságot. A megszálláskor például Horthy képviseli a folytonosságot, így az utána következő események egyértelműen a Horthy-korszakhoz tartoznak. A katonai vezetés jelentős része pedig a megszállást és a Szálasi-féle hatalomátvételt is támogatta. Ez a tisztikar a Horthy-korban került pozícióba. 1944. márciusban a politikai elitben van törés. Kevéssé ismert, hogy Szálasival nem kizárólag a nyilasok kerültek hatalomra, hanem koalíciós kormány alakult, amelyben az előző időszak miniszterei, 1944 márciusa előtti élvonalbeli politikusok is szerepet játszottak.

Szálasi Ferenc párttagkönyve
©

hvg.hu: Így lehetett, hogy Szálasi törvényhozásában a többség nem volt nyilas.

I. K.: Az egykori kormánypárt, a Magyar Élet Pártja, az Imrédy-féle és más szélsőjobboldali pártok, illetve az Erdélyi Párt képviselői is ott vannak. Helyi szinten még érdekesebb a kép: Zala megyében a főispán kezdeményezésére a hagyományos jobboldaltól a nyilasokig terjedő pártszövetség jött létre már 1944 nyarán, miután a fő kérdésekben – „jogos háború” a németek oldalán, a „zsidókérdés” megoldása – szerinte egyetértés volt. Újabb kutatások szerint is a magyar nemzetiszocialisták, köztük a nyilasok a Horthy-kor alternatív elitjét jelentették. Így ha országos szinten nem is, de helyi szinten már 1944 előtt ott voltak a politikában. Tehát nem teljesen kívülről, csak idegen hatásra kerültek be, így Szálasi uralma csak a bethleni húszas évekhez képest volt radikális váltás.

hvg.hu: Könyvüknek ez az egyik legfontosabb tézise: a Horthy-kor jobbra nem volt zárt. A jobbratolódásnak nem volt határa. Balra viszont keményen zártak.

I. K.: Igen, balra egyértelmű volt a zárás, míg – ahogy Egry Gábor írja – a szélsőjobboldal felé húzott, amúgy sem mindig túl magas válaszfalak fokozatosan elporladtak.

hvg.hu: A Horthy-kor végül is tragédiába fordult, de hogyan ítélhető meg az egész korszak?

I. K.: Sokat beszélgettünk erről, mint szerzők, és arra jutottunk: az eddig elmondottak ellenére ez sokáig nem egy diktatórikus, zárt ország volt. A nyitottsága azonban nagyon érdekes ellentmondásokat és feszültséget hozott a rendszerbe. Sipos Balázs kutatja az amerikanizálódás jelenségét, ami megint nemcsak Magyarországot, hanem Európa többi országát is érintette. És igenis megjelenik a Horthy-korszakban: itt messze nem azok a törésvonalak, konfliktusok lépnek fel, mint amire manapság gondolunk, hiszen az amerikanizálódást nemcsak a konzervatív elit, hanem például Babits Mihály is szóvá tette. Ez mégis megjelenik a filmekben, a regényekben, a nőképben, a zenében és így tovább – de természetesen a korszak korlátait figyelembe véve. Ugyanígy sokrétű a munkáskultúra, pontosabban a munkáskultúrák, mozgásszínházak, szavalókórusok, természetjáró egyesületek stb. Ezekről azonban az állam szeretett tudni, hiszen például a természetjárás lehetőséget adott ideológiai felkészítésre is, szociáldemokrata, sőt kommunista eszmék átadására. Nem voltak e szerveztek rögtön betiltva, de megfigyelték, számon tartották őket. Könyvünkben megpróbáltuk bemutatni, hogy vannak a hatalomtól független társadalmi mozgások a korban, de a hatalom, miután autoriter rendszerről van szó, próbálta ezeket ellenőrzés alatt tartani.

A szerző az OSZK 1956-os Intézet munkatársa.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Kósa Lajos Demeter Márta nemzetbiztonsági felülvizsgálatát kezdeményezi

Kósa Lajos Demeter Márta nemzetbiztonsági felülvizsgálatát kezdeményezi

A nap videója: a mai divatterepjárókat megszégyeníti a régi apró Mini

A nap videója: a mai divatterepjárókat megszégyeníti a régi apró Mini

Drónok helyett albatroszokat küldenek harcba a halrablók ellen

Drónok helyett albatroszokat küldenek harcba a halrablók ellen

„Divatszakértők”, „hírességek” és „influencerek” a Ráhel-közeli rendezvényen

„Divatszakértők”, „hírességek” és „influencerek” a Ráhel-közeli rendezvényen

Selma Blair bejelentette, hogy szklerózis multiplexben szenved

Selma Blair bejelentette, hogy szklerózis multiplexben szenved

Gyakran félek megszólalni, mert kínos lenne, ha épp akkor akadna be a lemez

Gyakran félek megszólalni, mert kínos lenne, ha épp akkor akadna be a lemez