hvg.hu: Koncertek, próbák, bulik, több zenei projekt működtetése, producerkedés - 50 évesen is úgy pörögsz, mintha huszonéves lennél. Ilyenkor már nem a karosszékben hátradőlve, esetleg évi 1-2 nagykoncertet adva kellene élvezned az elmúlt 2-3 évtized munkájának gyümölcsét?

Prieger Zsolt: Mondhatnám, hogy örök huszonévesnek érzem magam, de egzaktabb magyarázat az, hogy jóval vitálisabb, kreatívabb vagyok most, mint 30 éve. Én egyébként nem 18 évesen csináltam zenekart, hanem érettebb fejjel. Előtte sok minden akartam lenni: író, színházi rendező, pap, tanár, régész, költő, labdarúgó, filmes.

hgv.hu: Pap?

P. Zs.: Igen. A spirituális ügy mindig is közel álló téma volt számomra, és most tán jobban érdekel, mint korábban bármikor.

Prieger Zsolt

Fazekas István

hvg.hu: Szóval, hogy lett ebből az útkeresésből zenekar?

P. Zs.: Főiskolás években, az akkori indusztriális, kísérletezős zenék, a korai Nick Cave, a Psychic Tv, a hazai Spions, a nagyon izgalmas berlini színtér és főleg a szlovén Laibach és David Bowie hatására fordultam a zenekarosdi felé. Bowie volt rám talán a legnagyobb hatással. Ő egyébként végig, az utolsó pillanatáig példa volt abban, hogy a legjobb, ha örök kereső vagy. Ha egyszerre derűs vagy és örök elégedetlen önmagaddal, a szerepeiddel. Mindig is ez volt a vágyam: nem megállni és megmaradni örök kísérletezőnek.

hvg.hu: Volt egy időszak, amikor az Anima Sound System kifejezetten sikeres volt, ráadásul keményen beállt különböző társadalmi, politikai kérdések mögé is. Ma már nem akarsz kinyilvánítani nagy ideologikus dolgokat. Mi ennek az oka?

P. Zs.: Valóban volt egy olyan szakasza a működésünknek, amikor már-már abszurdan sikeresek voltunk, és

próbáltam múló racionális, politikai témák felé lökni a közönséget.

Kívülről akartam megváltoztatni a dolgokat, pedig csak belülről lehet, önmagadon kell kezdeni. Ezek egyáltalán nem szerepek voltak, ezekben mélyen hittem. És ennek megfelelően csináltam társaimmal a zenekar konceptlemezeit. A Shalom (1995) a fűlegalizálós, radikális szabadságelvű gondolataival, a 2006-os We Strike pedig Noam Chomsky bűvöletében és közreműködésével, Marx és a Debord-féle szituacionisták munkáinak olvasása közben fogalmazódott meg bennem. Nemrég visszahallgattam ezeket a lemezeket, és úgy találtam, az évek alatt ledobták magukról ezt az ideológiai jármot, és ma is élő, hallgatható zenék.

hvg.hu: Gyakran hallgatod újra a korábbi albumaidat?

P. Zs.: Egyáltalán nem. Most az A38 felkérésére csinálunk egy újrajátszó-sorozatot a régi lemezekből, ezért vesszük elő gyakrabban. A Shalom újrajátszós sikere után most szeptember 23-án a Hungarian Astronautot adjuk elő egy hatalmas bulin, ami a születésnapi partim is lesz 20 meghatározó hazai DJ-vel. Először azt gondoltam, vállalhatatlan, ha valaki önmaga régiségszekrényében turkál. Nem nagyon izgat, ami elmúlt. A most hatalmában hiszek. Mindig is úgy gondoltam, hogy a popzene nem egy fennmaradó univerzális valami, nem a fióknak csináljuk. Ez nem egy Rilke- vagy egy Hölderlin-vers, nem az isenheimi oltár, amit ha előveszel évszázadok után is, akkor is ragyog.

hvg.hu: Azért vannak erre cáfolatok. Mondjuk Bob Dylan, David Bowie, Lou Reed, a Beatles csak bekerült a művészeti kánonba, nem?

P. Zs.: Persze, de Dylantől vagy a többiektől is elválaszthatatlan a kontextus, a megnyilvánulás, az attrakció, azaz ezek sem a fióknak szólnak. Egy Eliot- vagy Goethe-kötet a fióknak is szólhat, nem kell hozzá semmi más, önmagában él.

hvg.hu: Tehát egyszer liberális, máskor marxista, megint máskor spirituális gondolatra fűzöd fel az Animát. Zeneileg is, van, hogy slágeres, van, hogy technós vagy világzenés. Nem mondható egyenes vonalú fejlődésnek.

P. Zs.: De, csak nem popzenei, bulvártémás fejlődés. S ehhez nem mindig kell, hogy tízezrek előtt koncertezzünk. Sőt, nagyon is kell, hogy néha nagyon kevesen legyenek rád kíváncsiak, mert az fejleszt és segít befelé figyelni. Anima Sound System néven alkotunk 25 éve, de igazából minden lemezünk megjelenhetett volna más néven, annyira más zenei világokat fedeztünk fel évről évre.

Fazekas István

hvg.hu: Miért nem bírtad ezeket a nagy sikereket? Többször játszottatok a Sziget nagyszínpadán.

P. Zs.: Mert nekem más ad örömöt. Mi körülbelül hat markánsan különböző énekessel, hat különböző felállással és dalrepertoárral szerepeltünk az elmúlt évtizedekben a nagyszínpadokon, ami végtelenül izgalmas és unikális dolog. Ezt rajtunk kívül senki nem csinálta meg itthon. De én mindig szerettem a váltásokat, a kedvenceimhez is így álltam, pl. Dylanhez, hogy bújtam a szövegeit, értettem a korszakváltásait, értettem, hogy zsidó létére hogy lesz valaki vallásos keresztény. Nekem is vannak korszakaim, amik szépen egymásra épülnek, de már nem akarom, hogy mindezt mindenki megértse.

hvg.hu: Például?

P. Zs.: A marxizmusom simán beleépül a felszabadítás teológiájának katolikus érvrendszerébe. A zsidó, haszid mániám a keresztény egyházatyák munkáiba. Pilinszky János Cioran által is meghatározott költészete a modern lírába. Nem gondolom, hogy ha valaki marxista, akkor ne lehetne mélyen vallásos. Itt van egy buta szétválasztás, egy előítélet, miszerint nincs átjárás hitek és emberi gondolkodások között. Dehogy nincs, csak jó szándék és nyitottság kell hozzá.

hvg.hu: Az elmúlt pár évben feltűnő volt, hogy kifejezetten hangsúlyozod a spiritualitást, a zsidó hagyományokat vagy éppen a katolicizmust.

P. Zs.: Ez már fiatalkoromban is így volt, Simon Weil-, Buber- és Dosztojevszkij- és Tarkovszkij-mániás voltam. A haszid tudás a legújabb Animákba is belefolyik, a katolicizmust meg nem egy berögzült dogmának tekintem, hanem egyetemességnek, amit csodálok és részben benne élek. A zsidó-keresztény hagyomány mélyen áthatja az európaiságomat.

hvg.hu:  A mai létező katolicizmus (vagy a kereszténydemokratának hívott felfogás) ugyanakkor elég bezárkózónak tűnik errefelé, ahhoz nem kapcsolódik a nyitottság, a szabadság, ami viszont rád jellemző.

P. Zs.: A katolikus klérust és a bezárkózás politikáját kritizáló progresszív irány épp a mai katolicizmusban van. A mai pápa punkabb a punknál.

hvg.hu: Meg is kapja a magáét a pápa sok helyről.

P. Zs.: Igen. Ráadásul EU-mániás barátaink is kételyébresztőbb alapállást foglalnak el menekültkérdésben, mint a pápa. És itt nem új szelek fújnak: épp a pápa az, aki az ősi elveknek megfelelően gondolkodik, cselekszik. Csak sokan még mindig egy naftalinszagú odút akarnak látni, amikor az egyház szóba kerül, ahol reverendába bújt pedofilok kergetik a kisgyerekeket. A liberális oldalon vannak, akik kb. úgy gondolkodnak a kereszténységről vagy a vallásos zsidóságról, mint ha a rákosista-sztálinista sajtót olvasnám.

Fazekas István

hvg.hu: Azt mondtad egyszer, hogy az Anima nem egy popzenekar, sokkal inkább egy gondolkodásmód, attitűd.

P. Zs.: Az Anima nem zenekar, hanem közösség. Vannak dalok, lemezek, korszakok, ránk csatlakoznak emberek, zenészek, közönségek. Jönnek-mennek. Vagy visszatérnek, mint most Kása Juli, vagy pár koncert erejéig Bognár Szilvi. Örülünk egymásnak és elengedjük egymást.

hvg.hu: De azért csak jobb volt, amikor az Anima volt az egyik legnépszerűbb magyar zenekar, a fesztivál-húzónevek, a Kispál–Tankcsapda–Anima szentháromság része.

P. Zs.: Miért lett volna jobb? Én sosem sírom vissza azt, ami volt. Sőt,

a legnagyobb zavarban akkor voltam, amikor a legnagyobb sikereink voltak.

Tíz éven keresztül, amikor a Sziget nagyszínpadán két európai turné között, a fellépések után beültem egy taxiba és gyorsan hazamentem. Nem tudtam ezzel mit kezdeni, ez egy illúzió volt, akkor is ezt gondoltam róla.

hvg.hu: Miért, nem azért csinálja az ember, hogy másnak is tessen?

P. Zs.: Hogy mondjak egy nagy közhelyet: a mennyiség nem minőség. Tudnék olyan előadókat sorolni, akik lehet, hogy 44 embert érdekelnek Budapesten, de attól még nagyságrendekkel jobbak, izgalmasabbak, mint sok olyan, akikre tízezrek járnak és ma nagyon divatosak. Én az izgalmas, váratlan dolgokat szeretem. Mindenhol ott vagyok, ahol történik valami érdekes, jazz vagy kortárs zene és képzőművészet, de a jó dolgokat keresni kell, nem jönnek veled szembe, és nem ott történnek, ahol sok ember van.

hvg.hu: Az Anima egyfajta családi zenekarnak is felfogható: a lányod énekel. A fiataloknak nem „az a dolguk”, hogy lázadjanak a szüleik világa ellen? Hogy jön ez ahhoz, hogy egy zenekarban játszik apa és lánya?

P. Zs.: A családi jelző tök jó, szeretem. Az öcsémmel alapítottam a zenekart, valamint Németh Gergővel és az édesapjával, és közben a lányom is bekapcsolódott még félig gyerekként. Büszke vagyok rá, büszke vagyok a kapcsolatunkra. Az öcsémmel is közelebb vagyunk egymáshoz, mint bármikor. Igen, az Anima egy családi műhely.

Fazekas István

hvg.hu: És a lázadás?

P. Zs.: Mi az, hogy lázadás? Egy szó. A "lázadás" bizonyos zenei kultúrákat zsigerileg, alapvetően alakít(ott) ki, és attól működnek. Ilyen volt a punk, a new wave, az industrial, a korai techno, ami anno fekete volt és politikus, most meg fehér és hedonista, "lázadási tartalma" nulla. Nem a lázadástól lesz valami jó művészet.

hvg.hu: De attól haladhat előre a világ.

P. Zs.: Dehogyis. A dolgok nevén nevezésétől halad előre a világ. A világ sokkal bonyolultabb annál, minthogy a lázadás és belenyugvás, a hívők és nem hívők, a teremtett világ és nagy káosz között dőlnének el a dolgok, hanem inkább ezek millió pici árnyalata mentén. Én tudom élvezni ezeket a pici árnyalatokat. Mindennek örülök: egy kirándulásnak, egy jó poénnak, annak hogy szerelemben élek, hogy holnapután indulunk Erdélybe túrázni. Közben meg készülök egy verseskönyvre, új Anima-albumra, amiről hamarosan kijön a Hasid House/Kavanah című dal, jönnek a szólódalaim fiatal hazai producerekkel közösen, és lesz egy video-installáció-kiállításom is. Sok mindent csinálok, de mégis leginkább az Anima látszik belőlem. Pedig nagyon nem vagyok egydimenziós.

hvg.hu: Ma ez az ország arra állt be, hogy vannak a jól körülhatárolt táborok, és vagy ide tartozol, vagy oda. Az, hogy nem lehet beskatulyázni, mindenkinek gyanús. Ezt te is tapasztalod?

P. Zs.: Én nagyon nem vagyok vevő erre a tábori logikára. Legutóbb Várszegi Asztrik beszédét olvastam, amit Esterházy temetésén mondott el. Nekem az abban foglaltak jelentik azt, hogy mi is az igaz magyar és katolikus.

Aki azt gondolja, hogy a kereszténység alapból migránsellenes és kormánybarát, nagyon eltévesztette az irányt.

Aki a magyar nyelvet és múltat, a hagyományokat meg az erdélyi kultúrát valami lejárt lemeznek tartja, nem egy élő, pulzáló valaminek, szintén tévedésben van. Ezért nem vettem át anno a Gyurcsány-kormány állami kitüntetését sem, mert ők sem európaiak, sem progresszívek nem voltak. És hát rossz hírem van a szélsőjobbosoknak is, mert a zsidó és a keresztény kultúra kart karba öltve jár, egy bölcsőből nőtt ki, a gyökérzetem pont felesben e két kultúrából sarjad. És igen, a szegénypárti és szeretetelvű kereszténység szembe megy mindazzal, ami ma Orbán-Magyarországon van, sőt ami ebben az országban évszázadok óta van.

Prieger Zsolt évtizedek óta újságíró is, a hvg.hu-nak is alkalmi szerzője.