szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

A forradalom előtti napokban egyre nőtt a feszültség az országban. A „szakminiszter” kétségbeesve védte a begyűjtés rendszerét, bár elismerte: változtatásra van szükség. A párt- és állami vezetők Jugoszláviában igyekeztek megbékíteni a korábban általuk szidott Titót. És történt egy máig rejtélyes eset, amikor egy belföldi légi járaton lövöldözés tört ki.

Október 16-án kiéhezett a Szabad Nép a sikerekre: a kommunista pártlap beszámolt arról, hogy a Csepel Autógyárban az előző napon átadták a harmincezredik tehergépkocsit. Szintén a címoldalon írt az újság arról, hogy a Kerepesi úton, Budapest (akkori) legnagyobb lakásépítkezésén elkészült a C-épülettömb. Az október végéig vállalt 350-ből ezzel „újabb 90 kétszobás-hallos, összkomfortos lakás készült el”. Egy másik hírből kiderül: „kétezer lakásos új városnegyed épül Csepelen”, ahol 1956 októberéig 75 lakást adtak át „boldog tulajdonosaiknak”.

Leveszik a Rákosi nevet a miskolci egyetemről

A Tatabányai Szénbányászati Tröszt a második félévre terven felül százezer tonna szén kitermelését vállalta. Ebből 1956. október 15. reggeléig már több mint 23 500 tonnát a felszínre küldtek – írta a Szabad Nép október 16-án. A tatabányai VII-es számú Béke-akna bányászai ezután „röpgyűléseket tartottak”, s elhatározták, hogy november 7-ig, „a Nagy Októberi Szocialista Forradalom” 30. évfordulójára „forradalmi műszakot” tartanak, s versenyre hívják a szénmedence bányászait.

©

A közhangulat azonban már nem a sztálinizmust, nem a sztahanovistákat idézi: az Elnöki Tanács (ez az államfőt pótló szerv volt a magyarországi szovjet típusú rendszer fennállása idején) üléséről is tudósított a lap. Csak a szövegben elbujtatva olvasható, hogy „a személyi kultusz maradványainak felszámolása érdekében határozatot hozott az Elnöki Tanács a Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdemérem elnevezésnek Egyetemi és Főiskolai Tanulmányi Érdeméremre, valamint a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem elnevezésnek Nehézipari Műszaki Egyetemre való megváltoztatására”.

Jugoszláviai Canossa-járás

Vagyis már a forradalom kitörése előtt egy héttel igyekezett az állam (formálisan) legmagasabb rangú szerve eltörölni a Rákosira emlékeztető intézményeket. Így a miskolci egyetem is „semleges” nevet kapott. Rákosi örökségének felszámolását jelentette az is, hogy a korábbi pártvezető által sokat szidott Jugoszláviában ekkor kezdte meg a tárgyalásait a magyar párt- és állami delegáció.

Gerő Ernő, a nemrég hatalomra került, de hatalmát október 23. után még gyorsabban elvesztő pártvezér – aki pár évvel azelőtt még gyakorlatilag Rákosi helyetteseként, Rákosival együtt tirádázott a Jugoszlávia ellen –, így nyilatkozott 1956. október közepén Tito jugoszláv elnökkel folytatott megbeszéléseiről: „nincsenek közöttünk úgynevezett kényes kérdések”.

Belgrádba érkezésekor a pályaudvaron Gerő hivatalos köszöntőt is mondott. Ebben igencsak „finoman” utalt Magyarország kínos szerepére a Sztálin által vezényelt korábbi Tito-ellenes propaganda-hadjáratban: „Már nagyrészt eltemettük azokat a káros, mindkét országra és mindkét népre, valamint pártjainkra nagymértékben hátrányos viszonyokat, amelyek néhány éven keresztül mérgezték és kiélezték az országaink és népeink közötti kapcsolatokat.”

Mi lesz a begyűjtéssel?

Szintén a sztálinista örökséggel való bajlódást mutatja, hogy sajtótájékoztatót tartott Szobek András, a Begyűjtési Minisztérium első embere és két helyettese. Itt kiderült, hogy bizonyos beadási előírásokon lazítottak, mindazonáltal hangsúlyozták: „a begyűjtési rendszerre a mai körülmények között feltétlenül szükség van. A kötelező beadási rendszer alapos felülvizsgálása azonban időszerű. A felülvizsgálás egyáltalán nem jelentheti azt, hogy a jelenleg érvényben levő rendelkezéseket ne hajtsák végre mindenütt következetesen”.

A begyűjtés eltörlése egy hét múlva a diákok egyik legfőbb követelése lesz a gyűléseken és tüntetéseken. Ezt az intézményt, a parasztság megsarcolásának egyik legembertelenebb módját már 1956-ban eltörlik, s az újonnan hatalomra került Kádár-rezsim sem fog ezzel élni. A hatalom ezután más módszerekhez folyamodik majd: a kollektivizálást terjeszti ki minden korábbinál jobban.

Rejtélyes lövöldözés a szombathelyi gépen

Október 16-án azonban a legfurcsább és máig kiderítetlen eset, egy halálos áldozattal is járó akció a Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg útvonalon járó repülőgépen történt. (Ekkoriban még belföldi légi járatokat is üzemeltetett a Malév.) A Szabad Nép cikkének ezt a címet adta: „Géppisztolyos banditák rablótámadását hiúsították meg a budapest-szombathely-zaélaegerszegi repülőgépen”.

A lap felidézi, hogy néhány hónappal korábban – július 13-án – fegyveres banda támadta meg a gépet, és „pisztollyal kényszerítették a pilótát, hogy a repülőgépet Nyugat-Németországba vezesse”. A pártlap szerint „most újabb banditatámadás történt a Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg járat gépe ellen”. A Budapestről október 15-én reggel 7 óra 10 perckor indult gép „rendben megérkezett Szombathelyre”, majd folytatta útját Zalaegerszegre.

A „lakosság részéről” érkezett a bejelentés

Ám a tudósítás így folytatódik: „A Belügyminisztérium államvédelmi szervéhez a lakosság részéről már korábban bejelentés érkezett, hogy valamelyik repülőgép ellen támadás várható. Ezért az államvédelmi szervek két tisztje is elhelyezkedett a gép utasai között.” (Ekkor már nem létezett sem az ÁVO, ugyanakkor a belügy kötelékében maradtak államvédelmisek – a forradalom idején és később is használt „ávós” elnevezés tehát a korábbi, 1953 előtti időszakra utalt.)

„A szombathelyi felszállás után 7 perccel az államvédelmi tisztek néhány utasnál gyanús morgolódást vettek észre. Az események most már pillanatok alatt játszódtak le. A gép utasterének első soraiban ülő három bandita – táskájából – gépfegyvert, pisztolyt, feszítővasat, kalapácsot rántott elő. Az egyik bandita géppisztolyát az utasokra szegezte, a másik csőre töltötte pisztolyát és ugyancsak az utasokra fogta, a harmadik pedig feszítővassal a pilótafülkébe vezető ajtót kezdte feszegetni” – írta a lap.

Tűzharc – egy halottról írt a Szabad Nép

„Abban a pillanatban, amikor a banditák fegyvert fogtak az utasokra”, az államvédelmisek is előkapták fegyverüket és tűzharc fejlődött ki. A személyzet is segített az államvédelmiseknek: a pilóta manőverezni kezdett és a fülkéből riasztó lövéseket adtak le. „Rövid tűzharc után” sikerült ártalmatlanná tenni „a banda három tagját”, a negyedik megadta magát. A tűzharcban egy férfi, aki a Szabad Nép szerint géppisztollyal támadt az utasokra, belehalt a sebeibe. A revolveres súlyosan megsérült, a pilótafülke ajtaját feszegető (görög származású) férfi pedig könnyebben megsérült.

Az utasok közül senki sem sérült meg

A negyedik férfi, aki megadta magát, nem szenvedett sebesülést. „Az utasok közül senki sem sérült meg. Nem történt jelentősebb baja a repülőgépnek sem” – írta a Szabad Nép, hozzátéve: „a banda ötödik tagja (…) már korábban Szombathelyre utazott” és ott akart csatlakozni a többiekhez. „Az illető azonban Szombathelyre érkezve gyanússá vált a belügyi szervek előtt és ezért őrizetbe vették.”

©

A két államvédelmist néhány nap múlva a sajtóhírek szerint kitüntették, az eset azonban igen rejtélyes. Minthogy a hatvan évvel ezelőtt történeteket nehéz lenne a Szabad Nép alapján tisztázni, felidézzük a Nyugat.hu 2004-es cikkét, amely ugyan aligha ad végleges megoldást, de kiderül belőle, hogy az eset legendák forrásává vált később Szombathelyen.

Feltűnt 1990-ben egy orvos

A Nyugat.hu felidézi a korabeli Vasmegye című lap tudósítását, amely szintén egy halottról szólt, illetve egy olyan személyről, akit Szombathelyen vettek őrizetbe. Ám 1990-ben a Vas megyei napilap szerkesztőségének írt egy szombathelyi orvos, aki megoperálta a súlyos sebesültet, aki állítólag a saját bérmakeresztfia volt. Ő azt mondta az orvosnak, hogy öten akartak Nyugatra szökni, de a gépen már várták őket az ávósok, „s egy adott pillanatban golyózáport zúdítottak rájuk”. E verzió szerint a görög férfi halt meg a gépen.

Igencsak kérdéses, hogy ha az „ávósok” tudtak a szervezkedésről, akkor miért a gépen kezdtek lőni, miért nem például a szombathelyi reptéren. A magasban – ha nem is olyan magasban, mint a mai utasszállítók – repülő gépen rendkívül veszélyes akció a lövöldözés. Még akkor is így van ez, ha a Nyugat.hu szerint ekkoriban nem uralkodott túlnyomás a repülők kabinjában, tehát a lövöldözés miatt nem fenyegetett azonnali - a gép törzsét akár kettészakítani is képes - légi katasztrófa. (Az esetről a HVG Magyar géprablás 1956 nyarán címmel számolt be bővebben 2006-ban.)

A szerző az OSZK-1956-os Intézet munkatársa.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Értelmetlennek találta a jelzőtáblát, inkább az érkező vonat elé rakta

Értelmetlennek találta a jelzőtáblát, inkább az érkező vonat elé rakta

Orbán sokat tett azért, hogy a században először autokráciában éljen a földlakók többsége

Orbán sokat tett azért, hogy a században először autokráciában éljen a földlakók többsége

Gránát robbant egy embercsempész kezében Vitnyédnél

Gránát robbant egy embercsempész kezében Vitnyédnél