hvg.hu: 20 éve az akkor dalközpontúbb, Őz Zsolt-féle Vidámparkból nőtte ki magát a zenekar. A Vidámpark utolsó időszaka alatt is érezhető volt már, hogy a zenekar más irányba menne? Vagy mi hozta ki belőletek a colorStar megalapítását?
Szalay Péter: Több összetevő vezetett el odáig, hogy Vidámparkból colorStarrá alakult a zenekar. A Vidámpark utolsó éveiben szert tettem egy delay pedálra, ami aztán a colorStar hangzás szempontjából meghatározó eszköznek bizonyult. Farkas Zoli pedig beszerezte azt a bizonyos Yamaha dobgépet, ami az első albumunkon a gépi hangzást hozza a hangszerek mögött, és mindketten kísérletezni kezdtünk: így alakultak ki a későbbi hangzás csírái. Ezek a hatások valamennyire már az akkori zenéinkbe is beszivárogtak, az utolsó velünk készült Vidámpark-album (Cracowia Express) utolsó dalának (Vonatok szerteszét) finálé része például már egyfajta proto - colorStar zene, ami azért is érdekes, mert a két zenekar amúgy teljesen mást műfajt képviselt.
És ebben a korszakban történt aztán az a bizonyos, meghatározó Szigetes fellépésünk, amikor a színpad programszervezője, Keleti Tamás (a Vidámpark alapító dobosa, később a colorStar kiadója is) azt kérte, adjon a Vidámpark egy olyan koncertet, ahol nem a megszokott repertoárt játsszuk, hanem valami külön, erre az alkalomra kitalált műsort. Ezen az estén hangzottak el először közönség előtt olyan témák, amikből aztán klasszikus colorStar számok lettek (Imarobot, O - zone, Six steps). Megdöbbentően pozitív volt a fogadtatás. Ott, akkor érezni lehetett, hogy elkaptunk valamit. Egyfajta eszmélés, öntudatra ébredés is volt ez a fellépés nekem: nincs frontember, nincs ének, mégis érdekli a közönséget, mégis működik amit csinálunk?! Ez igencsak elgondolkodtatott, mert sajnos régóta elég problémásnak volt mondható a zenekar és az énekes (Őz Zsolt) viszonya, és ebből a helyzetből sokáig nem láttuk a kiutat.

Ezért is volt sokáig dilemma számunkra, milyen keretek között folytassuk. Építsük be az új irányt a Vidámparkba, vagy csináljunk párhuzamosan két teljesen más stílusú zenekart? Klassz lett volna mindjárt két zenekart is működtetni, elvileg ennek sem lett volna akadálya, de aztán Zsolttal a végére sajnos teljesen ellehetetlenült a közös munka, így adta magát a megoldás: abbahagytuk a Vidámparkot és colorStarként folytattuk tovább.
hvg.hu: Mennyire okozott gondot a zenekar kezdeti időszakában, hogy instrumentális számokat játszottatok?
Sz. P.: Nem okozott gondot, hiszen mindez a 90-es évek végén történt, párhuzamosan a partykorszak elterjedésével. Egymásba értek a jobbnál-jobb bulik, (Frankhegy, Kopaszi-gát), ahol a DJ-k a legújabb elektronikus zenéket pörgették. A Másfél és a Korai Öröm pedig akkor már évek óta kísérletezett az élő hangszerek és a partyhangzás házasításával. Nem titok, hogy a magyar zenekarok közül akkoriban ők voltak ránk hatással. Voltak akik "triumvirátusként" emlegettek minket.
A dalszövegeknek, a verbális üzenetnek pedig nem sok jelentőséget tulajdonítottak ebben a közegben, maga a zene, az új látásmód volt az "üzenet". Kialakult egy új, progresszív tánczenei kultúra, aminek semmi köze nem volt a hagyományos, béna diszkóhoz, a tánciskolák társastáncaihoz, szellemiségében inkább a sámánizmust, az ősi, spirituális, törzsi hagyományokat idézte. Mindennek idővel olyannyira a hatása alá kerültünk, hogy volt egy korszak, amikor a régi, dalközpontú pop-rock megközelítés már csak valami távoli, elavult dolognak tűnt. Ami persze nagyon nem így volt, hisz a partyk világán túl a hagyományosabb rockzene nagyon is működött, és nem is lehetett versenyezni a népszerűségével.
Az is igaz viszont, hogy már a kezdetekkor, az első albumon sem játszottunk teljesen instrumentális zenét, az ének, az emberi hang, ha nem is egyenlő arányban, de minden lemezünkön jelen van. Valamennyire tudatosan végig nyitva hagytunk egy kaput ezzel kapcsolatban. Ennek is köszönhető, hogy talán valamennyire elkerültük a műfaji gettót.
hvg.hu: A colorStar tipikusan az a zenekar, amelyik bizonyos korszakaiban egy-egy meghatározó hellyel fonódott össze. Melyek voltak szerintetek a zenekar történetének legmeghatározóbb fellépései? És ugyanez a kérdés vonatkozik külföldre is: mi volt külföldön a legemlékezetesebb fellépésetek?
Sz. P.: Nagyon fontos volt pl. az egykori Süss Fel Nap nevű klub, ahonnan kinőtte magát a zenekar, aztán a szigetes, teltházas Bahia, később a Wan2 sátras fellépések, ahol idővel már 4 - 5 ezer embernek játszottunk, később a Gödör-korszak, itt voltak az emlékezetes world - musicos - akusztik bulik is. Aztán a party fellépések, Kopaszi-gát, Ozora, Balaton Sound: ezek mind fontos, meghatározó események voltak.

Külföldről egy-két érdekes, vagy vicces sztori ugrik be. Az első turnénkon pl. egy-két koncerten Keleti Andris ült be a dobok mögé a váratlanul lebetegedő Farkas Zoli helyett. Az isztambuli fellépés pedig sokkal inkább volt vicces, mint eredményes, rengeteg bajszos,bőrdzsekis török rocker gyűlt össze ugyanis a metál-feldolgozásokat gimis színvonalon játszó előzenekar miatt, akik aztán a mi zenénkből szemmel láthatólag semmit nem értettek.
hvg.hu: A 2001-es Via la musica című lemezetek több elismerésben is részesült (Wanted vagy a Magyarock története is fontos magyar albumnak nevezte). Nektek akkor számítottak ezek az elismerések? Hiányzik az ehhez hasonló szakmai értékelés mostanában a hazai zenei életből?
Sz.P.: Nem gondolnám, hogy hiányzik. Mindig is megvoltak ezek az év végi-, meg minden idők legjobbjai típusú listák, és az is örvendetes, hogy megszületnek végre ezek a nagy, összegző műfajtörténeti művek is, mint az említett Sebők-Jávorszky féle rocktörténet.
Nekünk pedig, akik többnyire zenerajongókból autodidakta módon lettünk ilyen-olyan zenészek, és nem akadémiákon készültünk a "pályára", nyilván jóleső érzés, ha vannak, akik az eddig megjelent legjobb magyar zenék közé sorolják, amit összehoztunk. Nem a saját hiúságunk a lényeg ebben, hanem az, hogy általánosságban azért van összefüggés a médiapresztízs és a közönség számának növekedése között. Sokan vannak, akiknek az ilyen listák, meg az úgynevezett mértékadó lapok, oldalak, műsorok jelentik a szűrőt, a tájékozódási pontot ahhoz, hogy új zenékre találjanak. Én magam is sok későbbi kedvenc zenémre így találtam rá: zenei könyvek, Rolling Stone, NME listák böngészése, Göczey Zsuzsa, Herskovits Iván műsorok hallgatása a rádióban.
hvg.hu: Miközben a zenétekre sokszor elsütik a „filmzeneszerű” jelzőt, nem sok magyar filmben szerepelt számotok. Volt olyan magyar film, amihez szívesen írtatok volna zenét? Illetve melyik filmes alkotóval dolgoznátok együtt?
Sz.P.: Nemes Gyula Egyetleneim című filmjén kívül valóban csak egy kevéssé ismert alkotás, a 2001-es Pizzás soundtrackjében szerepelt eddig colorStar szám, viszont Keleti Andrással készítettünk teljes filmzenét is egy HBO dokumentumfilmhez, a Fehér Kardhoz, ami szintén colorStar produkcióként futott.
Egyébként talán Bódy Gábor az általam ismert legpszichedelikusabb magyar filmrendező, akinek egyes képsoraira el tudtam volna képzelni a korai stílusú, instrumentális colorStart zenei aláfestést. Esetleg Tarr Béla, de végülis a Bizottsággal, VHK-val, Víg Mihállyal mindketten megtalálták a számukra megfelelő, legjobb megoldásokat.
A külföldiek közül szívesen újrazenésítenénk a 2001:Űrodüsszeiát, olyannyira, hogy András össze is vágta a film egyik jelenetét, amit a koncertvetítéseken is használtunk, a Falling c. dalunkkal és remekül működött.
Olyan minőségi sci-fikhez tudnék még colorStar zenét elképzelni, mint a Csillagok között, vagy az Érkezés. Vagy olyan természetfilmekhez, mint Jacques Cousteau tengeri-, a Spektrum és a Discovery galaktikus sorozatai. Nem véletlenül írtuk rá az első album borítójára: "Ideális háttérzene űr- és sarkkutatáshoz!"
hvg.hu: A tagcserék emberileg, vagy inkább zeneileg hoztak megújulást a zenekar életében? Ennyi idő alatt amúgy is törvényszerű egy-egy mélypont egy zenekar életében. Hogy sikerült túljutnotok ezeken?
Sz. P.: Emberileg, zeneileg egyaránt. Balahoczky István távozása után Bese Csaba basszusjátéka egész más irányokba mozdított minket a Komfort c. lemezen. Ahogy minden új tag új színt is hozott a zenébe. A mélypontok is leginkább az elfáradt emberi kapcsolatokkal függtek össze, ezeken is elsősorban a tagcserék segítségével jutottunk túl.
hvg.hu: Mikor éreztétek, hogy a zenekar a törzsközönsége mellett már egy fiatalabb generációt is megszólít? Mikor jöttek az első pozitív jelek az utóbbi években?
Sz. P.: Hál'istennek folyamatosan jöttek az újabb generációk, hisz az első idők, a kilencvenes, kétezres évek koncertjeit látogatók már rég lemorzsolódtak, az a korosztály már rég nem jár koncertekre, vagy csak nagyon ritkán. Sokadik generáció jelenik meg már egy-egy colorStar bulin, ezért tudunk 20 év után még egyáltalán létezni. Amúgy is mellbevágó érzés időnként olyan mondatokat hallani, hogy "rajtatok nőttem fel".

hvg.hu: Az idei 20. születésnap adott-e akkora lökést a zenekarnak, hogy új lemezbe vágjatok?
Sz.P.: A mostani felállás energiái, a Solarize lemez visszajelzései, az év eleji A38 hajó show sikere, mind mind egy inspiratív alkotói korszak kezdetét jelzik, úgyhogy már elkezdtünk dolgozni az új albumon, ami a tervek szerint 2017 végén jelenik meg. De addig is kijön a 20 éves évfordulóra egy mix lemez, és készül a colorStar turnéról szóló rövidfilm is.
A turnézáró koncert főpróbája:
A colorStar a Dürerben zárja a 20. születésnapot ünneplő turnét november 25-én.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!