"A gazemberek eszköztárát felhasználva megpróbálja megváltoztatni a világot"

hvg.hu: Miért készített új színpadi változatot a Bűn és bűnhődésből?

Michal Docekal: Meg sem fordult a fejemben, hogy új változatot készítsek, hiszen annyi remek rendező adaptálta már a művet Ljubimovtól Wajdáig. Azt gondoltam, hogy a Vígszínháztól kész szövegkönyvet kapok, és megkímélhetem magam ettől. Hiba volt. Időközben rádöbbentem, hogy a vaskos regényben ott lapul a rendezői koncepció. Ezért döntöttünk úgy, hogy a bűntény és a főhős, Raszkolnyikov rekonstruálása lesz az előadás alapja.

hvg.hu: Ljubimov vígszínházi rendezése a bűnelkövetés kollektív gépezetére helyezte a hangsúlyt, a díszlet szinte csak reflektorokból és gyertyákból állt. Az ön verziójában miért az élveboncolásé a főszerep a proszektúrát idéző térben?

Michal Docekal: Raszkolnyikov a maga módján a regényen végigvezető bibliai Lázár-történetnek az alteregója. Egy lélekben halott ember, mint Lázár, mi pedig látjuk a feltámadását. Az előadás a Stohl András által alakított Porfirij laboratóriumából indul ki. Azt a formát jelenítjük meg, ahogy manapság a rendőrség egy bűnügyet kivizsgál. A világirodalom egyik első detektívje, Porfirij erős személyiség; az első pillanattól fogva tudja, de legalábbis sejti, hogy Raszkolnyikov követte el a bűntényt. Bizonyíték híján a lélektan fegyverét veti be. Azt mondja: tudom, mit követtél el, neked is szembe kell nézned vele. Raszkolnyikov drámája, hogy nehezen jut el arra a pontra, hogy ezt megtegye.

hvg.hu: Kortársunk a nemes eszmék mögé bújva önmagát felmentő, majd a vallomástétel és a hallgatás között tipródó Raszkolnyikov, akit Orosz Ákos bőrdzsekis „Rambóként” jelenít meg?

Michal Docekal: Dosztojevszkij zseniális jövőbelátó volt. A XX. század tragikusan megvalósította azt a koncepciót, amikor egy entellektüel úgy dönt, hogy a gazemberek eszköztárát felhasználva megpróbálja megváltoztatni a világot, és eljut arra a felismerésre, hogy erőszak nélkül ez nem lehetséges. „Ha valami lényegeset akarok létrehozni, nem lehetek gyáva, nem tarthat vissza az, hogy a végén vér tapad a kezemhez.” A világ számos pontján azt éljük ma is, amit Dosztojevszkij megírt.

Túry Gergely

hvg.hu: Két korábbi vígszínházi rendezése, a Jóembert keresünk és A Mester és Margarita vonalába illeszkedik a Bűn és bűnhődés. Tudatos választás volt, hogy Brecht, Bulgakov, Dosztojevszkij nyelvén erőteljes vizualitással beszéljen az elnyomásról, a hatalomról, a manipulációról, az ördögi ösztönök kiéléséről?

Michal Docekal: A próbák során tudatosult bennem, hogy a három előadás trilógiát alkot. Mindegyik a kereszténység európai alapjait és mai lehetőségeit vizsgálja. A Jóembert keresünk azt a kérdést veti fel, hogy tudunk-e a Tízparancsolat alapján élni. A „Szeresd felebarátodat mint magadat” jézusi gondolatnak fontos szerepe van a darabban. A Mester és Margarita Jézus egyenes vonalú története, a keresztény hagyományok, a hit és korunk kapcsolata áll a középpontjában. A Bűn és bűnhődés sok felvetett kérdése közül a legfontosabb a „Ne ölj!” parancsolat, különösen ma, amikor számos ideológiai alapon elkövetett gyilkosságnak lehetünk tanúi.

hvg.hu: Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója egyéni gondolkodású, politikai alkatú rendezőnek tartja önt. Mennyire van tere a színházban a politizálásnak?

Michal Docekal: A társadalmi felelősségtudat kifejezést használnám inkább a politizálás helyett. Szerencsés vagyok, hogy olyan előadásokat hozhatok létre, olyan szövegekkel dolgozhatok, amelyeken keresztül időszerű társadalmi problémákat lehet közvetíteni. De elfogadom, hogy a színháznak szórakoztatnia is kell, és ebbe beletartozik a tánc, az ének is, a zsonglőrködés sokféle szcenikai eszköz igénybevételével.

hvg.hu: Tizenhárom évig volt a Prágai Nemzeti Színház prózai társulatának művészeti vezetője, majd igazgatója. Három éve, a főigazgató leváltása elleni tiltakozásul, felmondott. Mennyire telepszik rá Csehországban a művészeti életre a kultúrpolitika?

Michal Docekal: Annyira, mint Magyarországon, nem nyúl bele a politika a kultúrába, főleg nem a színházi életbe. Nálunk nem folynak hatalmi harcok a színházakért. A cseh politika számára a kultúra nem is létezik, nem törődik vele. Kevés állami pénzt kap a cseh színház, katasztrofálisan alulfinanszírozott, mert egyszerűen fütyülnek rá. Hozzáteszem, elég viharos időkben voltam a prózai társulat művészeti igazgatója. Kulturális miniszterek jöttek-mentek, sok csatát kellett megvívnom velük. Amikor kirúgták a főigazgatót, felmondtam, de miután a társulat jó része mellém állt, másnap már visszahívtak, és még egy évig maradtam. Jelenleg a Rendi Színházat irányítom, mellette sokat rendezek külföldön.

hvg.hu: Tavaly az Európai Színházak Uniójának elnökévé választották. A szervezet az 1980-as, 1990-es években élte fénykorát olyan neves rendezőkkel az élén, mint Giorgio Strehler, Roger Planchon vagy Zsámbéki Gábor. Mennyiben szorul újragondolásra az intézmény, amelynek a Vígszínház is tagja, napjaink radikálisan megváltozott Európájában?

Michal Docekal: Óriási kihívás egy olyan időszakban betölteni ezt a pozíciót, amikor Európa az identitását, az önazonosságát keresi. Ebben a folyamatban ugyanazt szeretném elérni: hogy a szervezet megtalálja identitását. A szövetségnek a tagszínházak együttműködése esetén van létjogosultsága. Fesztiválok, közös produkciók, a képzőművészet és az irodalom mintájára egy európai színházművészeti díj létrehozását szorgalmazom.