Az X-Men mindig is kiemelt helyet foglalt el a különböző képregény-feldolgozások között. Az ikonikus egyéni alakokon (Superman, Batman) kívül ez a mutáns-szuperhős gárda kapta meg az első igazi mozis sikerszériát, ami eredeti formájában (X-Men – A kívülállók, 2000; X2 – 2003; X-Men: Az ellenállás vége, 2006) és a reboot után (Az elsők, 2011; Az eljövendő múlt napjai, 2014) is működött, egészen a széria tavalyi megcsúfolásáig (Apokalipszis).

Mivel sikerült mindössze 4-5 év alatt teljesen kifullasztani a szuperhős-tévésorozatok sokáig totálisan hanyagolt műfaját (A S.H.I.E.L.D. ügynökei, Daredevil, Jessica Jones, Carter ügynök, Luke Cage – csak 2013 óta), idén ráadásul egyedül a Netflix három Marvel-szériát mutat be, nem mondhatnám, hogy óriási szükség volt még egy X-Men-sorozatra is.

Aztán jött a Légió, és megkérdőjeleződött bennem minden, amit a sorozatok szükségességéről, vagy csak úgy általában a sorozatokról addig gondoltam.

FOX

Pedig minden jel adott volt: a sorozat a kábelcsatornák körében már simán az HBO-szintet feszegető FX-re készült (ahogy a tavalyi év legjobbjai közül kettő is), méghozzá az a Noah Hawley által, aki egyszer már megcsinálta a lehetetlent, és saját jogán is briliáns sorozatot készített a Coen tesók kultfilmje, a Fargo alapján.

Az is szinte hihetetlen, hogy pont az X-Men-univerzum egyik legérdekesebb karaktere, Légió nem kapott még élő szereplős feldolgozást. A különös név David Hallert, a gyerekkora óta elmegyógyintézetekben nevelt harmincas férfit takarja, akit ugyan skizofréniával diagnosztizálnak időről időre, de mindenki sejti, hogy többről van szó az esetében.

A Magyarországon február 9-én, csütörtök este 9-kor a FOX-on debütáló Légió zsenialitásának titka az, hogy nem egyszerűen középpontjába állítja David Haller karakterét, hanem a súlyosan zavart, személyiségek és dimenziók közt ugráló férfi narrációját követve pörögnek az események, vagyis sokszor a néző is legalább annyira elveszettnek érezheti magát, mint maga Haller.

FOX

Ez így papíron akár idegesítőnek, bosszantónak is hangozhat, de Hawley zsenialitását jelzi, hogy épp az ellenkezője történik: a sokszor a semmiből jövő, elsőre összefüggéstelennek tűnő történésekkel egyre izgalmasabbá válik a sorozat. „Nagyon érdekes és inspiráló volt számomra, hogy vajon hol vannak a határok a valóság és a pszichózis között, illetve mennyire képes a környezet visszajelzése hatni az egyénre” – mondta a készítő.

Az egyik legjobb dolog a Légióban az, hogy a rivális szériákkal ellentétben itt sosem érezzük azt, hogy egy szuperhős-sztorit nézünk. A jellegzetes X-Men védjegyek sem direkt módon jelennek meg, hanem inkább a retró és a hi-tech díszletek, bútorok, eszközök váltakozása jelzi azt, hogy egy másik univerzumban járunk. És bár az X-Men-mozikban állandósult CGI-orgiát, a különböző mutánsok szupererőinek vizualizálását csak elvétve mentették át a kisképernyőre, a főszereplő elméjében tett kirándulás sokkal érdekesebb tud lenni így, mint a leginkább a csapatjátékra építő filmek sztorijaiban.

Az első epizódban bemutatott főszereplők mindegyike főnyeremény. A címszereplőt az a Dan Stevens alakítja, aki eddig a Downton Abbeyből lehetett ismerős, de hamarosan mindenki számára csak „A szörnyeteg” lesz – igaz, a Disney-filmben valószínűleg kevésbé mutatkozik majd meg az a tűpontos komikusi véna és az a hiteles zavartság is, amit a Légióban láthatunk tőle. Legjobb barátját, Lennyt Aubrey Plaza (Városfejlesztési osztály) játssza, akitől eddig is tudtuk, hogy őrülten vicces tud lenni, de azt már kevésbé, hogy viccesen őrült is. Kettejük barátsága aztán hamar mellékágra kerül, amikor megjelenik az emberi érintéstől irtózó Syd, aki különös kapcsolatot kezd ápolni Daviddel.

FOX

Ha az eszméletlenül csavaros, minden lehetséges klisét ügyesen kikerülő sztori, valamint a benne rejlő humort és drámát egyaránt remekül kiaknázó szereplőgárda nem lenne elég, a sorozat ezek mellé olyan egyedi, időben és térben sem beskatulyázható látványt is nyújt, amit tévésorozatnál még nem nagyon láttunk. A hetvenes évek megidézése alapvető elvárás az X-Mennél (néhol még a jellegzetes Star Trek-esztétikára is emlékeztet a sorozat), de így is meglepő, hogy milyen jól mennek egymáshoz a retrófüggönyök és az érintőképernyős kütyük. Stanley Kubrick büszkén bólogatna a tévé előtt.

Bár a hangtervezés nem tartozik a sorozatok vagy a filmek legszexibb elemei közé, a Légióban egyből feltűnt, hogy minden egyes hangeffekt, hangvágás a helyén van, ráadásul a feltűnősködés helyett ezek is a cselekményt szolgálják – a Haller meghasadt elméjében bekövetkező váltásokat jelzik, tényleg bravúros megoldásokkal. És akkor a zene már tényleg csak hab a tortán: a The Who és Rolling Stones jelentőségteljes dalai mellett a legfőbb női karakter (Sydney „Syd” Barrett) is a Pink Floyd egykori tagjának nevét viseli.

A Légió tehát szemnek, fülnek egyaránt gyönyörű, a történet pedig az (és ezzel 2017-ben már nem dobálózunk annyira) invenciózus megoldásoknak is köszönhetően lenyűgöző, vagy még helytállóbban: észbontó.

A Légió február 9-től csütörtökönként 21 órakor látható a FOX műsorán.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!