Miért jó kétszer ugyanabba a véres hóba lépni?
Kultfilmből csak nagyon ritkán készül jó folytatás vagy sorozat, a '96-os Fargót újragondoló szériának azonban sikerült ez a bravúr. A szerdától a magyar képernyőkre is befutó sorozat összetettebb és fura mód, coenesebb a Coen-fivérek eredeti klasszikusánál is. Olyannyira, hogy a filmnek majdnem halálos következménye is lett. Cikkünkben körbenézünk a nagy fehér tájban, és közelebbről megvizsgáljuk a friss és régebbi vérnyomokat a hóban.
"Eddig szabályok szerint éltél. De nincsenek szabályok." Mi történik, ha egy rendes, átlagos fickónak szöget üt a fejébe ez a gondolat? Ha valaki elég meggyőzően be is bizonyítja neki, hogy nincsenek szabályok, és bármilyen addig ismert morális határ átléphető? A Fargo-sorozat mind a tíz részét író Noah Hawley elmondása szerint ez a gondolat, és az egymás mellett ülő két főhős, Lorne Malvo és Lester Nygaard képe ugrott be először neki, amikor elkezdett agyalni azon, hogyan lehetne a Coen-fivérek kultfilmjének elemeit és hangulatát sorozatra adaptálni. A tízrészes sorozat óriási sikerrel futott Amerikában és Nagy-Britanniában is, most végre Magyarországon is bemutatják.
Besorolhatatlan klasszikus
Ez a bizonyos beszélgetés persze beláthatatlan következményekkel jár az epizódok előrehaladtával, csakúgy, mint az 1996-os Coen-film első jelenete, ahol a zavarában dadogó Jerry Lundegaard felbérel két alvilági alakot, hogy rabolják el a feleségét. A többi innen már történelem, Joel és Ethan Coen egyik legnagyobb közönség- és kritikai sikere.
1996-ban rá is fért a két alkotóra a kedvező visszhang, hiszen remekül induló karrierjük a Fargót megelőző A nagy ugrásnál erősen megbicsaklott. Utólag, a Coen-filmográfiát végigpörgetve már annak a filmnek is megvan a maga helye az életmű könnyedebb darabjai között, de akkoriban mind az amerikai, mind az európai közönség véresebb, kegyetlenebb mesét várt el a duótól.
A Fargóval némileg túl is szárnyalták az elvárásokat. Alig két év telt a Ponyvaregény mindent felforgató berobbanásától, és az akkori sajtóban tarantinós krimiként reklámozták az aktuális Coen-filmet. Némileg állt párhuzam, de azért erősen sántított is. A két Coen – ahogy az szinte védjegyükké vált – pont annyi furcsaságot helyezett el a Fargo cselekményében, hogy a látottakat még a kritika sem tudta műfajilag besorolni. Melodráma? Krimi? Thriller? Fekete komédia? Parabola az emberben rejtőző jóról és gonoszról?
Valaki túl komolyan vette a filmet?
A Fargo nagyon ravasz film, és nem csak azért, mert a kezdő felirat (Igaz történet alapján) csak ügyesen elhintett kamu. A testvérpár rengeteg oda nem illő, megmagyarázhatatlan epizóddal akasztotta meg a történet folyását. Sőt, olykor banális vagy egyáltalán nem bűnügyi filmes fordulatokkal haladt a sztori a végkifejlet felé. A bűnügy megoldására és a bűnösök elkapására áhítozó nézőt aztán annyiszor ejtette zavarba az alkotópáros, ahányszor csak jónak látta. Általában jó filmek után szokás azt mondani: "maradt még bennem kérdés". Nos, a Fargo után inkább a tanácstalanság maradt, a megnyugtató lezárás ellenére is.
Olyannyira, hogy 2001 decemberében egy olyan hír hozta újra reflektorfénybe a filmet, mely szerint valaki túlságosan komolyan vette a film után maradt kérdések megválaszolását. Egy fiatal japán lány holttestét találták ugyanis a film helyszínéhez közel a hóban, és a helyi rendőrök teóriája szerint a hölgy a filmben az egyik bérgyilkos által elrejtett pénzt kereste a valóságban. Még kézzel rajzolt térképe is volt a különös jövevénynek. Persze azonnal felkapták a sztorit, mindenki a tudatlan lányon nevetett. Mint kiderült, túl korai volt a nevetés.
A lány, Takako Konishi egy szót sem beszélt angolul, így a helyi rendőröknek időbe telt, mire rájöttek, mit is keresett egy magányos japán lány Észak-Dakotában. Azonban első, a Fargóhoz kötődő teóriájuk helytelen volt. A lány öngyilkos lett, és nem a keresés sikertelensége miatt. Szakítás utáni depresszióban szenvedett, és azért járta a Fargo környéki kisvárosokat, mert korábban többször is ide járt amerikai exszerelmével.
Ennél még a Coen-fivérek sem írhattak volna jobb történetet, nem csoda, hogy Konishi észak-dakotai túráját két film is megörökítette. Az egyik Paul Berczeller dokumentumfilmje, az Igaz történet, a másik egy friss, 2014-es játékfilm, a Kumiko, a kincsvadász.
"Fogadd el a megmagyarázhatatlant"
Pedig a Fargo alaptörténete pofonegyszerű: az addig átlagosan élő, biztosítóügynökként dolgozó Jerrynek a rosszul sikerült emberrablás következtében egyre súlyosabb következményekkel kell szembenéznie, miközben egy talpraesett, hét hónapos terhes rendőrtiszt (Frances McDormand Oscar-díjat érő alakítása) egyre közelebb jut a bűntény megoldásához. De miért került a történetbe a híres Mike Yanagita-jelenet, ahol a rendőrnő kínos beszélgetésbe keveredik régi ismerősével? Vagy az a rész, amikor az egyik kisvárosi lakos egy se eleje se vége sztorit mesél el a lehetséges elkövetőről, és személyleírásként csak annyit mond: olyan vicces feje volt. Semmivel sem viszi előrébb a történetet, még csak nem is ad pluszt a főhős karakteréhez. Akkor meg minek?
"Amikor először mutattam be a Fargo sorozattervemet, akkor azt mondtam a jelenlévőknek, hogy a Fargót az ilyen Mike Yanagiták teszik egyedivé. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy a mi sorozatunkban mi lesz a Yanagita-effekt?" – nyilatkozta a 2014-es sorozat írója, Noah Hawley. A sorozat kreatív motorja ezért olyannyira beleásta magát a rendezőpáros életművébe, hogy a széria stílusa kis túlzással "coenesebb", mint bármelyik Coen-film.
Igaz, neki – egy mozifilmhez képest – jóval több idő állt a rendelkezésére. Ő tíz órában bonthatta ki a film által inspirált történetet, ami mind a színészeknek, mind az alkotógárdának sokkal nagyobb teret és kreativitást engedett. Hawley szerint azért került a sorozat epizódjai elé is az "igaz történet alapján" felirat, mert a való élet sokkal szürreálisabb, kiszámíthatatlanabb, mint a fikció. Pont emiatt játszik Hawley végig a nézővel, és ezért tereli néha mellékvágányokra a történet folyását. Ahogy ő fogalmaz: "néha el kell fogadnod a misztériumot. Erről szól az Egy komoly ember (szintén Coen-film) is. Hogy néha olyan dolgok történnek velünk, amik megmagyarázhatatlanok."
Coenék áldásukat adták rá
1998-ban egyébként már egyszer majdnem elindult egy sorozat ezzel a címmel, a pilotot le is forgatták, a forgatókönyvet Gwyneth Paltrow apja, Bruce írta, és a többek között a Maffiózókból ismerős Edie Falco volt az egyik főszereplő. A sorozatot azonban nem rendelték be, így az soha nem került képernyőre. Végül aztán 2012-ben kezdtek el először felröppenni a hírek arról, hogy mégiscsak összejöhet a sorozat, sőt lehet, hogy a Coen-testvérek is áldásukat adják a kultfilm új formába öntésére.
"Joel és Ethan elolvasta az első forgatókönyv-változatot, amire elég hízelgően reagáltak. Aztán megnézték az első részt, ami után Ethan annyit mondott: Igen, jó lesz. Billy (Billy Bob Thornton, aki a sorozatban az egyik főszerepet alakítja), aki dolgozott már többször is velük, azt mondta, ez Ethan részéről nagyjából az ömlengésnek felel meg" – mesélt az eső reakciókról Hawley, akinek eddigi legismertebb tévés munkája a Dr.Csont volt, de ennyire nehéz feladatra még sohasem vállalkozott. Hawleynak Coenék csak néhány tanácsot adtak, de békén hagyták a stábot. Mivel ők Minnesotában, a film helyszínéhez közel nőttek fel, egyetlen kérdésük volt: mihez kezdenek a sorozat alkotói a jellegzetes északi akcentussal. Megnyugtathatunk mindenkit, a sorozat szereplői is ugyanolyan szórakoztatóan hozzák a jellegzetes beszédmód fordulatait.
Azonban hiába érkeztek sorban az első kedvező, szakmabeli reakciók, a tét nagy volt az éles, tévés premier előtt. Az egyre jobban elkényeztetett nézők akár egy-két rész után is felháborodottan utasíthatták volna el az új Fargót. Főleg a film megszállott rajongói. Hawley azonban mindenkit kicselezett. Tudatosan figyelt arra, hogy ne egy az egyben vegye át a szereplőket a filmből, vagy legalábbis ne úgy találkozzunk velük, ahogy arra számítanánk, és hogy kellő témát szolgáltasson a a közösségi fórumokon a különböző rejtélyek önkéntes megfejtőinek (pl. minden rész egy-egy filozófiai dilemmáról kapta a nevét).
A Frances McDormand karakterének megfeleltethető Molly (Allison Tollman) rendőrtiszt például még korántsem tűnik főszereplőnek az első rész alapján, de aztán az események következtében mégis azzá válik – de ekkor már a nézőnek fel sem tűnik a csel. Sőt, Hawley mindent megduplázott az eredeti filmhez képest: Molly mellett egy másik rendőr (Gus, Colin Hanks alakításában) is üldözi a titokzatos elkövetőt, de például a sorozat „legcoenesebb” pillanataiért felelős FBI-ügynökök és bérgyilkosok is párban járnak. De Hawley, csakhogy a kekeckedő rajongókat is lefoglalja, rengeteg apró finomsággal (itt egy remek gyűjtés az ínyenceknek) idézte meg az eredeti filmet, sőt az utolsó epizódban a Coen-féle Fargo eredeti zenéjét is alkalmazta.
De a sorozatot egyértelműen a két sztárigazolás, Billy Bob Thornton és Martin Freeman viszi a hátán. Előbbi a rafinált és a semmiből érkező gonoszt, utóbbi a saját mondataiba is belegabalyodó határozatlan átlagembert hozza szenzációsan. "Akkor is elvállaltam volna ezt a sorozatot, ha az a címe, hogy Detroit" – idézte fel egy interjúban kollégája, Thornton szavait a leginkább Zsákos Bilbóként és Dr. Watsonként ismert Freeman. A színész ezzel arra utalt, hogy bár minden szereplőnek voltak prekoncepciói a Fargo név hallatán, azokat hamar elfelejtették a forgatókönyv és a közös munka színvonala miatt.
Az biztos, hogy a két színész a maximumot hozza ki magából a tízórányi játékidő alatt. Thornton, azaz Lorne Malvo megszólalásai vérfagyasztóak, néha a néző is elhiszi róla, hogy ő az ördög földi helytartója. Malvo két végtelenül szelíd embert is képes lenne egymásnak ugrasztani, és ha alkalma nyílik rá, ezt meg is teszi. Freeman pedig nagyon érzékletesen vezeti végig kisember karakterét, Lestert a lelki pokol különböző bugyrain: főleg emiatt lesz érdemes majd később újranézni a sorozatot.
Beindult a rivalizálás
A Fargo a kezdeti szkeptikus hangok ellenére végül igazi tévés diadalmenet lett: a legtöbb portál az év sorozatai között emlegette (mi is a legjobbak közé soroltuk), sőt a média kisebb rivalizálásba is keverte Hawleyék munkáját a másik, hasonló, nagy sikerű bűnügyi minisorozattal, A tövény nevébennel (True Detective). A Golden Globe-gálát már a két produkció első meccseként harangozták be, ahol végül a Fargo két fontos kategóriában (legjobb minisorozat és legjobb férfi főszereplő) is legyőzte a riválist. Jól jelzi, hogy mennyire témává vált az angolszász országokban a sorozat, hogy az utolsó rész után sorban jelentek meg a titkát megfejteni szándékozó írások (az egyik legjobb talán ez, de ennek elolvasása csak a sorozat teljes ismeretében ajánlott).
Bizonyos szempontokból a Fargo jobb is, mint a szintén nagy visszhangot kiváltó és hetekig beszédtémát szolgáltató A törvény nevében. Hawley elmondása szerint direkt törekedett arra, hogy a Fargóban a mellékszereplők, az esetleg időközben elhulló karakterek is megjegyezhetőek legyenek, senki se csak kötelező áldozat legyen. Így a Fargo jobban is illeszkedik az amerikai történetmesélési hagyományhoz, hiszen itt is, Capote Hidegvérreljéhez, vagy a Twin Peakshez hasonlóan egy egész kisváros részletes tablóját kapjuk. Így a fő bűnügyi szál mellett jut idő a gyengéd iróniával ábrázolt karakterek kibontására is. Akiket Hawley a Coen-fivérekre jellemző hirtelenséggel tüntet el, vagy emel néhány epizód erejéig a középpontba.
Az alkotók elmondása szerint már készül a második évad, amely 1979-be, az amerikai történelem egyik legdepresszívebb korszakába repíti majd a nézőket. A történet egy teljesen más bűntény köré fog épülni, mint ahogy a szereplőgárda és a helyszín is teljesen más lesz. Az eddig bejelentett szereplők (Kirsten Dunst, Jesse Plemons, Kieran Culkin, Ted Danson) azonban jót sejtetnek. És elnézve A törvény nevében második évadának szereplőgárdáját a konkurenciaharcból mi nézők jöhetünk ki a legjobban. Ráadásul Hawley ígérete szerint a Fargo második nekifutása inkább egy másik Coen-filmre, a Nem vénnek való vidékre fog hajazni, ami – ha marad az első etapban megszokott színvonal – még tovább fokozza az eddig is magas elvárásokat.
A Fargót január 28-tól vetíti szerdánként az AMC magyarországi csatornája.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
