Az 1919-ben született Garas Klára összesen negyven évig dolgozott a Szépművészetiben, több mint húsz évig vezette a múzeumot.
MTI
Életének 98. évében hétfőn elhunyt Garas Klára művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum egykori főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – közölte kedden a múzeum.
Az intézményt több mint húsz évig vezető Garas Klárát a Szépművészeti Múzeum saját halottjának tekinti.
Garas Klára 1919-ben született Rákosszentmihályon. 1937-ben érettségizett a Mária Terézia Leánygimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet-régészet szakán folytatta tanulmányait, Hekler Antal tanszékén. 1941-ben summa cum laude doktorált.
A Szépművészeti Múzeumban helyezkedett el, összesen negyven évig dolgozott az intézménynél. Végigjárta a kutatói állások lépcsőit: gyakornok, tudományos munkatárs, a Régi Képtár osztályvezetője, tudományos titkár, majd 1964. január 1-jétől nyugdíjba vonulásáig, 1984. március 31-ig a múzeum főigazgatója volt.
Kutatási területe a 16-18. századi magyarországi, itáliai és közép-európai festészet, valamint az osztrák barokk (Maulbertsch és köre) volt. A kutatómunka és a vezetői tevékenység mellett múzeumi szakemberként kiállítások sorát rendezte, ismeretterjesztő munkájával az intézmény gyűjteményét népszerűsítette, és állandó résztvevője, illetve előadója volt a kutatási profilját érintő konferenciáknak.
Tudományos munkásságán és múzeumi pályafutásán túl számottevő volt a szakmai közéletben kifejtett tevékenysége is: szerkesztőségi tagja volt a legfontosabb magyar művészettörténeti folyóiratoknak, és a tudományág számos magyar, illetve külföldi szervezetének, bizottságának a munkájában közreműködött.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagjává 1973-ban, rendes tagjává pedig 1985-ben választották meg; korábban már az MTA Művészettörténeti Bizottságának tagja lett. Megválasztották a Comité International d'Histoire de l'Art tiszteleti tagjává is.
Garas Klárát 1977-ben Móra Ferenc-emlékéremmel, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?
Ma Magyarországon nem látszik az alagút vége. Egyelőre ott tartunk, hogy el kell hinnie az ország határain belül és kívül élőknek, hogy lehetséges a megtisztulás, és mindenkinek lehet helye, feladata ebben.
