Nem csak a tanévkezdéskor kell a szülőknek a zsebükbe nyúlniuk, sokszor a tanév végén is kapják a „főszülőktől”, a szülői munkaközösségtől a levelet, hogy ennyi és ennyi pénzt adjanak be az év végi ajándékozásra. A legtöbb helyen ennek kialakult egy rendszere, és a megvett/elfogadott ajándékok értéke sem rugaszkodik el a normálistól.

A pedagógusokra ugyanis a legtöbb szülő hálával gondol, és szívesen beszáll – az elengedhetetlen virágcsokor mellett – egy-egy kedves ajándékba. Sok helyen nem is annyira a pénz, sokkal inkább valamilyen kreatív ötlet áll az év végi meglepetések fókuszában, amikor a gyerekek kis műsorral, valamilyen általuk készített kézműves tárggyal köszönik meg a tanév során tapasztalt odafigyelést.

Nyerő ötletek

Idén egy vidéki iskola diákjai és szüleik például azt találták ki, hogy a Music FM Önindító című reggeli műsorában olvastatják be a köszönőlevelüket Bochkor Gáborékkal. Időnként feltűnik egy-egy óriásplakát is, ami szintén a köszönetről szól. (Itt például néhány éve Anna néninek szólt az üzenet ilyen módon.)

A lapunk által megkérdezett pedagógusok leginkább a személyes kis ajándékoknak örülnek. Egy vidéki gimnáziumban tanító angoltanár például nagyon meghatódott, amikor tavaly pendrive-on egy olyan, az iskolában felvett filmet kapott az osztályától, amin minden gyerek üzent neki valami kedveset.

Ehhez hasonló a fotókönyv is. „Szeretem nézegetni a kis ’cserebogarakat’, a közös élményeket. A legkedvesebb ajándékom is egy ilyen fotóalbum volt, amibe a gyerekek, a szülők is írtak egy-egy emléket, élményt, köszönő sort” – mondta egy tanítónő.

Nagyon ötletes ajándékot kapott egy matematika szakos gimnáziumi tanár: egy olyan, bonyolultnak tűnő egyenlettel teleírt köpenyt, amit, ha megfejtett, az jött ki, hogy 13A. (A végzősök közül az A osztály volt az övé.) Az ajándék betalált: azóta is ebben tanít. A köpenyes ötlet máshol is felmerült egy némettanáréra németül az volt írva: „az angolt tudni kell, de a németet élvezet tanulni”.

MTI / Balogh Zoltán

Számos jó ötletet soroltak még a pedagógusok – a VOLT Fesztivál napijegytől a speciális olasz kávéig –, ami mind arról szólt, hogy a diákok valóban ismerik a tanáraikat, tudják, minek örülnének valójában.

Tanári hálapénz

A terület – akárcsak az orvosi paraszolvencia és hálapénz – nincs szabályozva, etikai irányelvek sincsenek arról, mi az, amit elfogadhatnak a pedagógusok, mi az, amit már nem. Ezért aztán – gazdagabb helyeken, elitiskolákban – hallani olykor extrém köszönetnyilvánításokról is. Egy olvasónk ezt úgy foglalta össze:, hogy „a korrupció már sajnos jelen van az alapfokú oktatásban is”.

Mint írja, a rendszer úgy működik, hogy „a leggazdagabb gyerekek, többnyire otthon unatkozó anyukái” megalakítják az osztály szülői munkaközösségét (SZMK), és a tanárokkal gyorsan szoros „barátságba” kerülnek. Az SZMK karácsonykor és év végén a többi szülőt rendkívül agresszív nyomás alá helyezi, hogy minél nagyobb (félmilliós, de minimum több százezer forintos) ajándékokkal, többmilliós bankettekkel „lepjék meg” a tanárokat. „Ennek fejében az SZMK-s csemeték kisebb-nagyobb botlásait, gyengébb jegyeit a tanárok elnézően kezelik, korrigálják. Az így szerzett jobb jegyek előnyt jelentenek a középiskolai felvételin, amit a gazdag szülők az iskolai alapítványba befizetett nagyobb összeggel is meg tudnak még támogatni. Azt a szülőt, aki ebben a rendszerben nem akar részt venni, nyilvánosan kiközösítik, megalázzák, gyerekét szívatják.” Szerinte emiatt a többség inkább fizet, jóval többet, mint amit megengedhet magának.

Konkrét példákat is említ egy gazdag budai kerületből: 18 általános iskolai tanár meghívása egy ötcsillagos étterembe 1,3 millió forintért (ez gyerekenként 40 ezer forint), elektromos kerékpár az osztályfőnöknek 460 ezer forintért (gyerekenként 15 ezer). De kevésbé gazdag kerületekből és vidékről is hallani wellnesshétvégéről vagy egyéb költségesebb ajándékokról.

MTI / Mohai Balázs

Van olyan középiskola, ahol az első szeptemberi szülői értekezleten az osztályfőnök távozott a teremből, hogy a szülők meg tudják beszélni, hogy mennyit adjanak be már szeptemberben a tanár(ok) ajándékozásaira. Ez fejenként minimum 15 ezer, ha "sóher" az osztály, de az SZMK nyomására lehet akár 30 ezer forint/gyerek/tanár is, ha nincs komoly ellenállás a szülők részéről – írja az olvasónk.

Egy vidéki nagyváros elitgimnáziumában is az SZMK-s lobbi kényszerített ki némileg túlzásba vitt ajándékot a szülőktől. Nőnapra (!) az osztálypénzből 40 ezer forintos parfümöt vettek egy – nem is túl népszerű – tanárnak.

Egy másik olvasónk arról számolt be, hogy már az óvodában is egyre komolyabb pénzeket gyűjtenek a szülők tanév végén. „A nyugdíjba menő óvónőnek (aki egyébként nem is volt jó fej a gyerekekkel) szavazott meg a szülői többség 40 ezer forintnyi aranyékszert + virágot, ehhez jött még a csoport összes óvónőjének és dadusának a vásárlási utalványa, bonbonja, virága. Mindez 95 ezer forintba került, ami szerintem nonszensz.”

Valójában egyre kevesebb az ajándék

A fentiek – bár biztos vannak még ilyenek – kirívó eseteknek számítanak. A legtöbb tanár nem hogy nem várna el, el sem fogadna ilyen nagy értékű ajándékot. A szabályozás hiányában persze ez az egész tanári paraszolvencia-kérdés meglehetősen szürke zóna, pontos adatok nincsenek rá.

„Vannak elszállt, kiugró esetek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a szegénység növekedésével és az iskolákkal szembeni egyre nagyobb elégedetlenséggel egyre kevesebb az ajándék, főleg mivel félnek a szülők adni, a tanárok elfogadni, hogy ne legyen megvesztegetés-szaga a dolognak” – véli az Európai Szülők Egyesületének elnöke. Salamon Eszter nemrég megjelent Szülő-megőrző című kötetében külön fejezetben foglalkozik a témával. Mint írja, egyre több iskolában szabályozzák formálisan, de inkább informálisan a tanárok megajándékozását.

„Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor karácsonyra, pedagógusnapra, a tanév végére, sőt a tanár névnapjára és tanárnőknek nőnapra is a fél osztály ajándékot és hatalmas csokor vágott virágot vásárolt. A mai gazdasági viszonyok között kevés szülő engedheti meg ezt magának, szerencsére teszem hozzá, ha viszont csak néhány gyerek ad rendszeresen ajándékot, az formálisan akár vesztegetésnek is minősülhet. A legtöbb iskolában kialakul egy szokásjog, amelynek része, hogy egyénileg nincs ajándékozás, viszont csoportosan, osztályszinten van. A legegészségesebb az, ha ez csak a tanév végén vagy még inkább az intézménytől való elköszönéskor történik.”

Salamon szerint – és ez egybecseng az általunk megkérdezett mintegy tucatnyi pedagógus tapasztalataival – egy 20-30 fős osztályban fejenként 1500-2000 forintot gyűjtenek össze a szülők e célra, amiből könyvet, könyvutalványt, élménykártyát, virágot vásárolnak leginkább.

Ő is kiemeli, hogy a legtöbb tanár jobban örül egy apróbb, olcsóbb, de személyre szóló ajándéknak, mint valami személytelennek. Arra is felhívja a figyelmet, hogy érdemes a láthatatlan vagy gyakran elfelejtett iskolai dolgozókra is gondolni. „Nyugodtan vegyünk nekik olyan ’luxuscikket’, mint egy kiló kávé vagy egy doboz bonbon. A konyhásnénik, a portás, a takarítók fognak örülni.”