Nemrég elmaradt egy estje Kaposváron, mert nem volt rá érdeklődés. Gálvölgyi a hírklikk.hu-nak adott interjúban elmondta, a szervezők nem hirdették meg az előadást, „ott valaki összecsinálta magát”. És ha egyszer nem hirdették meg, akkor nyilván nincs érdeklődő.

„Sajnos a szolgalelkűség szörnyű tulajdonsága ennek a népnek. Megpróbálnak sokan megfelelni, csak azt nem tudom, hogy minek, kinek. Azt akarták egyesek bebizonyítani, hogy nekem már olyan rosszul megy, hogy nem is kíváncsi rám senki. Ha így lenne, akkor nekem már abba kellene hagynom a pályát, de szerencsére nincs így. Az önálló estemen pótszékekre van szükség, akkora az érdeklődés. De a színházi szerepeimnél is telt ház előtt játszom, legyen az Madách-színházi előadás, vagy a Játékszín…”

A színész szerint A hullaégető című Ladislav Fuks-regény, amit a cseh író 1936-37-ben játszódik és januártól újra látható lesz a Belvárosi Színházban a máról is szól. „Volt, aki látva a darabot, azt mondta: még sem kellett volna beleírni aktuálpolitikai dolgokat. Pedig nincs beleírva semmi. Olyan mondatok vannak benne, hogy attól, hogy a Vezér megszüntette a köztársaságot, még meg kell figyelnünk az újságírókat, művészeket, takarítónőket, hogy tudjuk, mit beszélnek… Különben szétszéled a nyáj. Egy hangot nem írtunk bele. Bennünk is akkor szólalt meg igazán a szöveg, amikor az olvasópróbát tartottuk.”

Gálvölgyi szerint mindez sajnos nagyon aktuális és nem csak Magyarországon,”megint valami nagyon rossz felé megyünk”.

A kultúrharc fellángolására egy Hofi-idézettel reagált.”ha én vagyok a hatalom, mindent el tudok intézni, tudok adni Kossuth-díjat, színházat, újságot. Egyet nem tudok adni: tehetséget.” Lehet állítani valakiről, hogy jobb író, mint mondjuk Mikszáth Kálmán, de ettől még nem lesz jobb – teszi hozzá.

Ugyanakkor elég reménytelennek látja a helyzetet a színész: „tüntethetünk, csinálhatunk bármit, semmi nem fog változni”.