A Guardian újságírója még Cannes-ban ült le beszélgetni a dán rendezővel, aki A ház, amit Jack épített című új filmjével tért vissza, de az interjúból úgy tűnik, hogy egyelőre még a démonjai állnak győzelemre.

A Matt Dillon főszereplésével készült film egybehangzó vélemények szerint is brutális, de a Guardian újságírója szerint a filmet végignézni semmi ahhoz képest, hogy milyen a készítőjével találkozni. Lars von Trier szerinte fizikailag és érzelmileg is leharcolt állapotban van, az alkoholizmusával és a depressziójával folytatott küzdelme nagyon sokba került. A rendező 62 éves, de úgy tűnik, mintha a nyolcvanas éveiben járna.

Von Trier azt mondta, az új filmjét egyfajta hattyúdalnak szánta. „Amikor láttam a filmvásznon, nagyon határozottan ez volt az érzésem. Olyan volt, mint valamiféle végrendelet” – mondta. A ház, amit Jack épített a dicsőséges visszatérése lehetett volna Cannes-ba, ehelyett egyfajta nyilvános ostorozás lett belőle.

A szerző nem tudta nem észrevenni, hogy az interjú alatt Von Trier keze folyamatosan reszketett – részben az antidepresszánsok, de talán az alkoholelvonási tünetek miatt. Nagyrészt józan mostanában, de azért néha elengedi magát. „Nehéz Cannes-ban lenni, és nem inni” – mondta. Bár voltak alkoholmentes periódusai, az alkohol azonban olyan eszköz, amit használ, ha szüksége van rá. Ha például pánikrohama van, ez az egyetlen, ami segít.

Lars von Trier ma már úgy gondolja, hogy egy egész estés film forgatása túl megterhelő – A ház erről végképp meggyőzte –, a jövőben így legfeljebb rövidfilmeket vállal.

Hogy melyik volt az a filmje, amelynek az elkészítése a legtöbb örömöt okozta? Hosszas gondolkodás után azt mondja, a 2011-es Melankólia. „A Melankólia forgatásán szórakoztunk a legtöbbet. Nagyon részegek voltunk. Fantasztikus élmény volt” – mondta.