A Beatles 1969-ben már három éve nem adott koncerteket. 1966-ban döntöttek úgy – részben mert kimerültek az állandó turnézástól, részben, mert a stúdiómunkára akartak koncentrálni, és mert egyébként is azt gondolták, árnyaltabb, összetettebb új dalaikat amúgy sem tudják élőben előadni –, hogy nem lépnek fel többet élőben.

Get Back című lemezük kora januári felvételei során azonban úgy döntöttek, hogy adnak egy „gerillakoncertet”. És így is lett. Cégük, az Apple Corps. londoni, Saville Row-i székháza tetejére vitték fel a zenekari felszerelést, meghívták a lemezeiken is közreműködő billentyűst, Billie Prestont, hogy zenéljen velük. A minikoncertet pedig természetesen nem hirdették meg.

Arról, hogy kié volt az ötlet, megoszlanak a vélemények: Billy Preston szerint John Lennoné, míg Glyn Johns hangmérnök azt állítja, ő volt az ötletgazda.

Az elhangzott dalokat (Get Back, Don't Let Me Down, I've Got a Feeling, One After 909, Dig a Pony) Alan Parsons hangmérnök rögzítette, a mozgóképes felvétel pedig Michael Lindsay-Hogg filmrendező vezetésével készült.

A be nem jelentett fellépést – melynek kezdete után egyre többen gyűltek össze a környező utcákon és háztetőkön – végül a rendőrség állította le.

A koncert különböző módokon élt tovább a közös kulturális emlékezetben: hogy csak két példát említsünk, a motívum felbukkant a Simpsonsban, a U2 pedig háztetőn zenélős videót forgatott Where The Streets Have No Name című számához.