„Semmi több, semmi több” – ez járt a fejemben mindvégig a film vetítése alatt. Hogy szuper ez az egész, tényleg utazunk az időben, és nemcsak azért, mert az apróhirdetésekre jelentkező szélhámos története közvetlenül a második világháború után játszódik, hanem leginkább azért, mert Szász Attila és Köbli Norbert tényleg olyan filmet készített, amire, ha még fekete-fehér is lenne, némi koszolás után gond nélkül ráüthetnénk a „készült az 1950-es, 60-as években” címkét. Ez nem filmkritikusi megfejtés, hanem mindvégig tudatosan és lelkesen kommunikált rendezői vállalás. Teljesített vállalás – tehát bravúr. Csakhogy.

Vertigo Média

Egyfelől nem Szászék az elsők, akiknek ez eszükbe jutott: ott van például a filmtörténeti felkészültségével rendre vagánykodó Steven Soderbergh és A jó német című, 2006-os romantikus noir George Clooney-val – ez volt az a produkció, amely a legtöbbször eszembe jutott az Apró meséket nézve. Hogy ott is azt éreztem, amit most: igazán nagyszerű, hogy vannak filmesek, akik képesek szimulálni a régi idők moziját (tényleg az), és ez ebben az esetben addig elég is, amíg Szabó Kimmel Tamás meg nem érkezik az erdő közepére, hogy beleszeressen Kerekes Vicába. De onnantól, hiába pattog szépen a gramofon, és nézik egymást legalább ugyanennyire szépen a szereplők – kényelmesen és jól esően, de csak elkezdtem várni, hogy történjen már valami igazán érdekes is.

De az csak nem történik az Apró mesékben. Várjuk haza a frontról a férjet (Molnár Levente), ez történik jó sokáig, mert hát a férj, na, ő biztosan megérkezik, ez nem lehet kérdés, a súlyos titkokkal terhelt szélhámos és a femme fatale sorsa csak így alakulhat tovább – ahogy a film noir nagykönyvében meg vagyon az írva. A puskának el kell sülnie, s nem csak azért, mert bizonyos időközönként le kell lőni a vadat a rengetegben.

Vertigo Média

A nagykönyv szerint haladunk, és nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire kiválóan, igényesen haladunk – pont úgy szól a zene, pont úgy kamerázik az operatőr, pont úgy dolgozott a vágó. Minden pont olyan. Megszólalásig, és még azon túl is. Csakhogy ezen az „azon túlon” kellett volna valaminek lenni még. Egy idő után ugyanis, amikor már nagyon megnéztük magunknak Kerekest és Szabó Kimmelt, amikor már végképp megnyugodtunk (bár én soha nem voltam ideges, ha róluk volt szó), hogy Szász és Köbli nem csak látta, de idézni is tudja Alfred Hitchcock, J. Lee Thompson, Makk Károly, és még rengeteg régi nagyság filmjeit, amikor már magunkban is sokadszor aláírtuk az eminens alkotók bizonyítványát – nos, akkor könnyen előfordulhat, hogy annak is örülnénk, ha egy pár zombi ugrana elő az erdei ház pincéjéből. Vagy Szabó Kimmelről derülne ki, hogy vámpír, vagy bármi hülyeség (esetleg nem hülyeség, mert hát nyilván nem ezek lettek volna a legszerencsésebb fordulatok), ami egy kicsit felrázná az összetevőket, adna hozzá valamit, ami 2019-ben is izgalmas, érvényes tud lenni.

Vertigo Média

A tudás persze mindig érvényes, a felkészültség mindig érvényes, ehhez kétség sem férhet, de Szászékat pont azért szeretjük, mert a történelmi témákon keresztül eddig képesek voltak megkocogtatni a ma emberének vállát is. Mert olyan korszakról meséltek, amelyről nem sokan szoktak, és úgy keresték a közös nevezőket. Az Apró mesék azonban még csak nem is próbálkozik azzal, hogy meglepje azokat, akik picit is ismerik a film noirt. Az a baj, az itt a csapdahelyzet, hogy filmjük finomságai igazán csak azoknak működhetnek, akik picit is ismerik a zsánert, a korszakot. A többiek maximum annyit érzékelnek, hogy láttak már valamikor ilyen betűtípust, hogy nézett már rá rájuk a vászonról így férfi és nő. 

Vertigo Média

Nem feltétlenül ennek kellett volna lennie Szászék első mozifilmjének. Hanem mondjuk nekik kellett volna megcsinálniuk a Budapest Noirt. Na, az, óriási lett volna. Így viszont marad Szabó Kimmel, ahogy tárlatot vezet egy csodásan megtervezett filmmúzeumi sétán – jól csinálja, mindenki jól csinált itt mindent. Alázatosan, professzionálisan.

A végeredmény mégiscsak egy patinás apróság.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: