hvg.hu: Elismert színésznőként milyen kihívást látott a művészeti vezető szerepkörben?

Schell Judit: Meglepetésként ért a felkérés. Kálomista Gábor ügyvezető igazgató azt szerette volna, hogy a társulaton belül találja meg Csányi Sándor utódját. Első körben rám gondolt, Csányi szintén engem ajánlott. Korábban soha nem voltak vezetői ambícióim. Izgalmasnak találtam, hogy a kreativitásnak egy másik oldalát kell kiaknáznom. A rendezők meghívása, a darabválasztás, a szereposztás, a színházi feladatok mellett olyan dolgokba is bele kell tanulnom, mint például a marketing. Eddig csak a külsős munkák kapcsán kerültem kapcsolatba ezekkel a területekkel. A színház művészeti tanácsa segíti a munkámat, amelynek korábban én is tagja voltam. Jelenleg Szervét Tibor és Molnár Piroska a tagok. Nagyon adok a véleményükre, kikérem a tanácsukat a darabok kiválasztásában. 

 hvg.hu: Milyen változásokat, újításokat kíván bevezetni a színház vígjátéki bulvárgépezetében?

Sch. J.: A nagyszínpadon változatlanul tartjuk a minőségi szórakoztatás vonalat. Mindenképpen hangsúlyt szeretnénk fektetni a fiatal rendezők meghívására is a szakmailag magas színvonalat képviselő rendezők mellett. Szeretném, hogy a közönség szórakoztatásán túl egyfajta színésznevelés is történjen a társulaton belül olyan alkotók meghívásával, akik kissé megbolygatják a színészeket, kilökik őket a komfortzónájukból, pozitív hatással lehet, ha beledobunk egy kavicsot a megszokott rendbe. Fontosnak tartom főleg a fiatalok szempontjából, hogy neves szakemberektől kapjanak szakmaiságot, minőséget. A fókusz eddig elsősorban a színdarabokra helyeződött, emellett lényeges az a fajta színésznevelés és figyelem, amit annak idején a Radnóti Színházban kaptam, hogy melyik korszakában mit kell játszania egy színésznek.  

Fazekas István

hvg.hu: Mennyire megy el a kísérletezés, a kortárs témák felé a színház új játszóhelye, a Thália Télikert?

Sch. J.: A Mikroszkóp helyén kialakított 140 fős kamaraszínház éppúgy alkalmas lesz igazán színészközpontú előadásokra, mint bátrabb, kísérletibb vállalkozásokra. Májusban nyílik, de csak a következő évadtól nyeri el a végső formáját, akkorra épül be a teljes géppark, világítás. Elsőként Gerhart Hauptmann ritkán játszott művét, a Rose Berndet visszük itt színre Tarnóczi Jakab végzős színművészetis rendezésében. Májusban házi bemutatót tartunk belőle. Ezt követően Horváth Csaba a Trainspottingot rendezi meg.

hvg.hu: Addig érdekel a színház, amíg a színházról szól – nyilatkozta korábban. Az átpolitizált színházi struktúrában kiváltságos helyzet, hogy Kálomista Gábor ügyvezető a kormányoldal bizalmát élvezi.

Sch. J.: A Tháliában hála istennek nincs szó politikáról. Azért szeretnek ide járni a nézők, mert felhőtlenül szórakozhatnak, és elfelejthetik azt, amit előtte és utána a híradásokból kapnak. Éppen ez adja ennek a színháznak az egyik sikerét. Én művészeti vezetőként, Kálomista Gábor ügyvezető igazgatóként tevékenykedik. Gáborral a korábbi filmes és tévé sorozatbeli munkáink alapján is abszolút jól tudunk együttműködni.  

hvg.hu: A minőségi bulvárszínház terén erős a konkurencia a Centrál Színházzal és az Orlai Produkcióval. Mindkét magánszínház naprakészen hozza a kortárs sikerszerzők darabjait.

Sch. J.: Nem hiszem, hogy le lennénk maradva akár a Centrálhoz, akár Orlaihoz képest. Nem baj, ha van egy egészséges versenyszellem, ami inspirál, motivál, előre hajt. De mi nem hozzájuk képest szeretnénk jók lenni, hanem magunkhoz képest. Mint ahogy színészként sem a kolléganőimet akarom legyűrni, hanem magamból akarom kihozni a legtöbbet.  

hvg.hu: Legutóbbi bemutatójuk, Joe Orton A kulcslyukon át című szürreális, abszurd bohózata, amelyben egy mániás pszichiáter elhanyagolt feleségét alakítja, elmozdulásnak tekinthető a nyersebb hangvételű, karcosabb előadások felé?

Sch. J.: Ortonnak fergeteges a humora, a bohózati, vígjátéki elemek, a fekete angol humor kombója ez a darab mélyebb rétegekkel és mondanivalóval. Megtalálható benne a házasságon belüli elmagányosodás, a szeretetlenség, a magunk boldogságának a keresése, az eltávolodás a munka, a saját örömeink javára ahelyett, hogy odafigyelnénk egymásra.

Fazekas István

hvg.hu: Annak idején sok támadás érte, amikor a Nemzetiből a Tháliához szerződött. Ki akart maradni az Alföldi-korszak végének politikai csatározásaiból?

Sch. J.: Már rég nem a színházról szóltak a Nemzetiben zajló külső és belső csatározások. Nem érdekelt a csata kivirágzása. Épp jókor jött Kálomista Gábor ajánlata. 

hvg.hu: A pályakezdésétől művész színházi vonalon haladt kezdve a Radnótival, ahol olyan legendás előadásokat jegyzett, mint Kripli, a Ványa bácsi, az Anconai szerelmesek. Mi késztette továbblépésre?

Sch. J.: Harmincéves voltam, változásra vágytam. Nyolc csodálatos évet töltöttem a Radnótiban, fantasztikus szerepeket játszottam, sikereim voltak. Új megmérettetésre vágytam, új partnerekkel szerettem volna találkozni. Nem mászkáltam az anyaszínházamból ide-oda vendégeskedni, hogy kielégítsem ebbéli igényemet. Mentem afelé, amit az élet sodor elém. Jordán Tamás hívott a Nemzetibe. 

hvg.hu: Jordán igazgatása alatt is össztűz alatt állt a Nemzeti. Mennyire választódik külön az emlékezetében a Jordán- és az Alföldi-korszak?

Sch. J.: Mindketten teljesen mást gondoltak és képviseltek a színházról. Hozzám közelebb állt Jordán színháza, az akkori légkör, az emberi viszonyok. Minden nehézség ellenére pozitív fejlemény volt, hogy egy új társulat jött létre. A 14 tagú Radnótiból egy negyvenvalahány tagú társulatba kerültem iszonyúan hatalmas színészek közé. Azt se tudtam, hogy a büfében melyik asztalhoz ülhetek le. Óriási kihívás volt ezt a mércét megugrani. A Nemzeti mindig is ki van téve a politikai meccseknek, a Jordán-időszakban is bekúszott a politika, mindenféle felhangokkal, hogy itt soha nem lehet minőségi előadásokat csinálni. De próbáltunk ezzel nem foglalkozni. Amikor Jordánt a szombathelyi színházalapítás inspirálta, és jött a váltás, kicsit úgy éreztük, hogy magunkra lettünk hagyva. Alföldi színháza nehezen indult, majd amikor elkezdődtek a botrányok, megtelt a nézőtér.

Kialakult egyfajta katasztrófaturizmus a Nemzetiben, ami megint csak nem a művészetről szólt. Nem az volt a lényeg, hogy ki mit játszik vagy mit gondol egy szerepről. 

hvg.hu: Csehov, Shakespeare, Füst Milán, Esterházy művek árnyalt szerepei után éles váltással a vegytiszta komédiáknál landolt a Tháliában. Nincs hiányérzete a fajsúlyosabb szerepek iránt?

Sch. J.: Nagyon sokat lehet tanulni a bohózatokból, a vígjátékból szakmailag, amit be lehet építeni a komolyabb szerepekbe. Amikor nemrég a Színművészetin vendégeskedtem Kleist A Schroffenstein család című darabjában, sok tapasztalatot átemeltem a vígjátékokból. Mondhatom, hogy még egy arcát megtanultam a szakmának. Egy színész úgy tud kinevelődni, ha sokféle műfajt csinál. Ha csak drámákat játszik, akkor egy idő után elfelejt kívülről nézni önmagára. Egyre mélyebbre süllyed, és már nincs miből fogalmaznia, nem képes elkönnyíteni magát annyira, hogy újra el tudjon süllyedni.

Fazekas István

hvg.hu: Tizenegy év versenytánccal, sportos élettel a háta mögött a táncos pálya lett volna a kijelölt útja. Jó időben váltott a színészetre?

Sch. J.: Mindig nagyon ösztönös voltam, talán most már kissé tudatosabb vagyok. Mondhatni sodródtam a színház felé. Amikor a Táncművészeti Főiskola mellett a Színművészetire is felvételiztem, arra gondoltam, hogy a tánc mellett más feladatokat is kaphatok.  

hvg.hu: Nem az a típus, aki mindent a színészetnek rendel alá.

Sch. J.: Nagyon sok öröm van a világban a színészeten kívül. Boldog vagyok, hogy azt a fajta örömet is megtapasztalhatom, amit a színház ad, de

nem tudnám csak a színházra feltenni az életem.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: