Budapesten született, ugyan nem színész családban, de mivel jogász apja több vidéki színház zenekarának is tagja volt, így kisgyerekként megérezhette a színház légkörét. Az apa egy idő után magára hagyta a családját, anyja egyedül nevelte őt és nővérét tisztviselői fizetéséből.

Az igazi vonzódás a színészi pályához álmodozó kiskamaszként alakult ki benne, a budapesti Rákóczi Gimnáziumban már szerepelt irodalmi esteken, színielőadásokon. Véletlenül Várkonyi Zoltán rendező látta őt Tiborcként a gimnáziumi Bánk bán előadásban, s emlékezve az alakítására a rendezői szak helyett a színészit javasolta neki a felvételin.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1966-ban szerzett diplomát, ezután - bár osztályfőnöke, Várkonyi hívta a Vígszínházba - a Madách Színházhoz szerződött, ahol több mint 70 prózai darab főszerepét játszotta. A Madáchnak több évtizeden át volt hűséges tagja. Egész pályájára és magánéletére jellemző ez a kitartó hűség, feleségéhez, Piros Ildikóhoz is több mint negyven évi házasság fűzi.

A világirodalom és a magyar irodalom nagy klasszikus szerepeit játszhatta el, Hamletet, Lear királyt, Jágót az Othellóból, Lucifert Az ember tragédiájából. A közkedvelt színész sokoldalúságát jelzi, hogy az elmúlt évtizedekben vígjátékban, musicalben, sőt, operettben is bizonyított.

Almási Éva és Huszti Péter az Őrjárat az égen című tévésorozat forgatásán 1969-ben

Fortepan / MHSZ

1964 óta filmezik, gyakran foglalkoztatja a televízió is, több mint száz tévé- és mozifilmben szerepelt, melyből legalább hetvenben fő- vagy jelentősebb szerepet játszott. Ismert filmje a Fekete gyémántok, a Fiúk a térről, az Imposztorok, a Szerelmi álmok, a Harminckét nevem volt, az Utazás Jakabbal, a Naplemente délben.

Az 1980-as évektől rendezéssel is foglalkozik, nagy sikert aratott a Kedves hazug, A Sasfiók, Az ördög cimborája, a Hoppárézimi.

Számos színházról szóló cikk szerzője, hat könyvet írt.

1974-től tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (2000 óta Egyetemen), 1982 óta egyetemi tanári rangban, 2014-től az intézmény professor emeritusa. 1988 és 2010 között ő vezette a színházi főtanszakot, 1994 és 2001 között rektor volt, jelenleg az egyetem Doktori Tanácsának elnöke. 1999-ben DLA (Doctor of Liberal Arts) fokozatot szerzett. Több nemzetközi fesztivál megrendezése kötődik hozzá itthon és külföldön.

férfi szerepében, Alekszej Arbuzov: Kései találkozás című színművének nyilvános főpróbáján

MTI / Kollányi Péter

1989-tól 1994-ig a Madách Kamara művészeti vezetője volt, 1998-tól 2001-ig Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. 2002 májusában Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség akkori minisztere őt nevezte ki az év végéig az új Nemzeti Színház megbízott főigazgatójává, de két hét múlva lemondott.

1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 2003-tól a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja. 2007 és 2012 között a Soproni Petőfi Színház munkájában művészeti tanácsadóként vett részt. Rendezett a Turay Ida színházban és a József Attila Színházban is. 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta. Egy ideje már nem játszik, a rendezést, tanítást és az írást érzi kihívásnak.

Munkássága elismeréseként 1974-ben Jászai Mari-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 2003-ban Hevesi Sándor-díjat kapott. 1982-ben érdemes művész, 2004-ben kiváló művész lett.