Megszoktuk már, hogy a NER a saját embereinek oszt szakmai díjakat, ami azért rossz, mert biztos vannak a listában olyanok is, akik valóban a teljesítményük miatt (is) kapták meg az elismerést, viszont ezt náluk is elhomályosítják a lojalitásplecsnik. (És akkor arról már nem is beszélünk, hogy sokan tényleg klassz dolgokat csinálnak, de nem elég kormánybarátok, így labdába sem rúgnak sem a díjnál, sem a közmédiánál.)

Az év előadója például két éve nem adott ki nagylemezt, mindössze egy EP-t tavaly ősszel, illetve idén egy DVD-t az akusztikus koncertjéről. Viszont Ákosnak hívják, és nem titkoltan Orbán-hívő.

Az életműdíjat idén megkapó művész – bár közel fél évszázados pályája alatt valóban számos megkerülhetetlen dalt és lemezt jegyez – az utóbbi időben szintén leginkább azzal tűnt ki, hogy hangosan és sokszor éltette a miniszterelnök urat. Nagy Ferónak hívják.

Az év dala pedig egy olyan szám, amivel hosszú évek után Magyarország be sem tudott kerülni az Eurovízió döntőjébe. Pápai Joci Az én apám című száma így is minden idén megjelent magyar dalnál fontosabbnak ítéltetett a közmédia és a csaknem száztagú szakmai grémium által.

Az örökös év zenekara (ahogy eddig mindig, most is ők nyertek) a Halott Pénz lett, annak ellenére 2016 óta nem jelentkezett új anyaggal.

A díjakat a Strand Fesztiválon osztották ki, a presztízsét mutatja, hogy sem Ákos, sem Nagy Feró nem ment el személyesen átvenni a kitüntetést.

Az idei díjazottak listája egyébként ez:

Az év női előadója: Rúzsa Magdi
Az év felfedezettje: Acoustic Planet
Az év dala: Pápai Joci: Az én apám
Az év videóklipje: Follow The Flow: Nem tudja senki
Az év férfi előadója: Ákos
Az év gitárosa: Füstös Bálint
Az év szövegírója: Szepesi Mátyás
Az év ütőhangszerese: Gálos Ádám
Az év billentyűse: Szebényi Dániel
Az év zenekara: Halott Pénz
Az év akusztikus koncertje: Bagossy Brothers Company

Életműdíj: Nagy Feró