A Tompa kések karcos, garázsrockos hangzását a zenekar és – az Esti Kornél-frontemberként ismert, és most a produceri feladatokat elvállaló – Lázár Domokos (Dodi) közösen alkotta meg, neki Lovasi András szerint ebben a produkcióban legalább olyan fontos szerepe volt, mint a zenészeknek. „Amikor elkezdtünk beszélgetni, hogy mit szeretnénk, hogy szóljon a lemez, rögtön közös hullámhosszon voltunk.”

A dalokból kettős koncepció kezdett kirajzolódni. „Az egyik, hogy hogyan érzi magát a világban épp a jelentős művész – mondjuk, ebben sok újdonság nincs. Persze a másikban se sok, mert az meg főleg párkapcsolatokat, vagy azok hiányát járja körbe.

De mi másról szólna a popzene? Szerelmes dal, szakítós dal.

Inkább csak én nem szoktam annyit foglalkozni ezzel, mint most. Először csak egy-kettő volt ilyen, aztán már erre kanyarítottam a többit is” – összegzi az összes dal szövegét jegyző Lovasi a lemez tartalmi vonatkozásait. Zeneileg is ő uralja az albumot, de van egy-egy száma Szesztay Dávidnak és Leskovics Gábornak is.

Eredetileg nem konceptlemeznek készült a Tompa kések, de végül a két említett vonal és a lemezhez kapcsolódó Lovasi-novella (amely a készülő bakelitmegjelenésben és egy könyvben is olvasható lesz, illetve egy színész tolmácsolásában majd az internetre is felkerül) mégis összefűzi valahogy a 11 szerzeményt.

Nem megszokott – bár ma már nem is őrületes ritkaság – a magyar zenei életben, hogy egy zenekar producerrel dolgozik. „Kell a nyitottság, a bizalom a zenészek részéről, mert elképzelhető, hogy amit feljátszottak, esetleg fel sem kerül a végső változatra, vagy egészen máshogy hangzik majd a szólama. Kettős feladatom volt. Andrásnak sok dal esetében volt határozott elképzelése, hogy mit szeretne hallani, ezeket én megpróbáltam megvalósítani. A másik pont ennek az ellentéte. Amikor nagyon sok ötlet volt, szelektálnom kellett, hogy ne hagyjam elburjánzani a sok szólamot. Valójában a producer egy segítő szerepkör, ami jó esetben hozzárak a produkcióhoz” – magyarázza Dodi mielőtt áttérünk a konkrét dalokra.

Tényleg, térjünk is át! A lemezt addig is itt (illetve az alábbi linken) végighallgathatja:

Bekezdés

„A zenész, ha elkészül egy anyaggal, nyilván gondol arra, hogy mi lesz a dalainak a sorsa. Mivel eredetileg a közéleti áthallással is rendelkező Ugatós című dalt terveztem bevezetőnek („Megugatni mindent, ami elmegy a drótkerítésünk mellett”), tudtam, hogy azt a Petőfi rádió tutira nem fogja játszani. Persze a többit se, nem olyan időket élünk. Így hát gondolatban visszarepülünk a 70-es évek végére, és elképzeljük, hogy az akkor nálunk jóval szabadabb Jugoszláviában lejátszanak egy ilyen rock-diszkó számot, mint a nyitó Kicsiknek az égben. Elképzeltem, hogy Tito találkozik Carter elnökkel, amit be is mond a belgrádi rádió, majd a műsorvezető bejelenti, hogy északi szomszédainknál minden rendben van, és most jöjjön a Kiscsillagtól a Kicsiknek az égben című dal.”

A képzeletbeli rádióbemondót Lovasi régi barátja, az Újvidékről származó Rátgéber László alakítja. Ő e minőségében egyébként később is visszaköszön még a lemezen, a Maci (egy este) című dal végén hangzik fel szerbül, hogy „Éjféli cowboyok, velem vagytok még?”

Kicsiknek az égben

„A nyitószám 2015-ben már nagyjából kész volt, csak akkor Semmi konferenciáztunk, oda meg nem illett. Arról szól tulajdonképpen, hogy nincs igazság a Földön, de kulturálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy nem baj, az égben majd lesz, ott végre jó lesz a lelki szegényeknek, meg a többi nem annyira agresszív és jól sikerült példánynak, mint akiknek idelenn áll a zászló. Olyan képeket akartam használni, mint a gyerekdalok, csupa kedves dolog menetel benne a halál felé, kis fűszálon élő állatkák, Barbie, Ken, és szerepel benne még az egyik kedvenc mesemotívumom is, az égig érő paszuly.”

Volt olyan verzió is, amelyben billentyű is volt, de azt a Dodi kivette. Sőt, az egész lemezen csak egy dalban van billentyűs hangszer, egy kis Fender Rhodes. Két dal, amiben zongora volt, lemaradt a lemezről. Mikor mondta Lovasi, melyik két dal az, látta Dodin, hogy örül. Kiderült, hogy titokban szeretett volna egy billentyűmentes Kiscsillag-albumot. Végül – ha nem is hallatszik nagyon – de egy háromgitáros szám lett a Kicsiknek az égben. Ez a felállás mellesleg – az Esti Kornél miatt – a producertől nem is áll távol.

Paranoiám

A második dalban még tovább erősödik az egyszerű garázsrockos vonal. Tartalmilag minket ez az első Lovasi-szólólemezen szereplő Vedd fel a szép ruhádra emlékeztet, olyan, mint annak egy bekattantabb változata. Ez ellen a szerző sem nagyon tiltakozik. „Abból indultam ki, hogy a szórakozóhelyeken általában akkor érzem jól magam, amikor egyedül vagyok. Valamiért nem találom a helyem a társas, táncos rendezvényeken, de még koncerteken sem szeretek felolvadni a tömegben. Az ember ráadásul időnként kívülről is vizsgálja magát, de közben magában is van. Szerintem ez a mentális egészség szempontjából egy elég fontos praxis, ugyanakkor egy idő után valamilyen szintű paranoiát is okoz.”

Eredetileg az volt a koncepció, hogy az ütem csak a tamokra épüljön, de végül valahogy hiányosnak tartották így a dalt, ezért Dodi rápakolt egy csomó „hetvenes évek dobgép-csörgőt”. Mint Lovasi nevetve mondja, „a Feri (Bajkai Ferenc dobos - a szerk.) nagyon vidám ezzel, azóta is próbálja megfejteni, hogy fogja ezt koncerteken reprodukálni”. Az ugyanis egy külön projekt, hogy a zenekarnak meg kell tanulni, amit a producer csinál végül a számokból.

Lovasi András

Stiller Ákos

A ragadozó szád

Újabb zúzós szám, ami az Idáig tudom a történetet című korábbi Kiscsillag-produkcióban is megszólalt már. Akkor Németh Juci énekelte „na, ilyenek vagytok ti, férfiak” – hozzáállással, hogy „a ragadozó szád, a béna dumád. A szőrös segged, a borostád.” Eredetileg most Falusi Mariannt képzelték el ugyanerre a szerepre, ő fel is énekelte kiválóan, de végül úgy találták, hogy valahogy ledobja ebben a formában a lemezről a többi dal. Végül Lovasi énekével került fel az albumra. Ez a felvétel egyébként azért készült, hogy mutassa a szerző az énekesnőnek, nagyjából mire gondolt. Kicsit át is kellett írni a szöveget. „Gondoltam, ha van egy maszturbáló nő a Tompa késekben, akkor legyen egy maszturbáló és magát tükörben néző faszi is. Az én fejemben ez a dal és a Tompa kések párban áll.”

Tompa kések

Az album, már – Vetlényi Zsolt festő műveinek felhasználásával – klipet is kapott, kicsit lelassultabb, egyre fokozódó dinamikájú címadója is egy régebbi dal, 2014-ben már játszották az első verzióját. „Ez az előző házasságom utáni évekből táplálkozik, amikor egyedül éltem, és néha volt csajom, néha nem, néha egyszerre több. Mindegy, erre nem vagyok nagyon büszke, nem is ragoznám, inkább dalokat írtam belőle” – mondja titokzatosan Lovasi. Mondjuk úgy, hogy azt sejteti, volt miből anyagot gyűjtenie.

Az tűnt fel neki például, hogy amikor ott aludt egy amúgy szingli nőnél, és reggel kiment a konyhába, hogy felvágjon egy kiflit, akkor az sosem sikerült, annyira tompák voltak a kések. Erre az élményre épül a dal, ami aztán átvált egy (vagy több) nő erotikus képzelgésébe. Igaz, közben van egy csavar is, hogy eközben a férfi is erotikusan képzeleg a nőről, szóval a szerző szerint akár igaza is lehet annak a kommentelőnek, aki a klip alatt kapuzárási pánikot emlegetett.

Nem szégyellem

Az ötödik dal egészen meglepően kezdődik a Kiscsillagtól, olyan, akár egy Wellhello-szám. Ezt állapította meg a zenekar is, amikor először meghallotta, mit varázsolt Dodi a Nem szégyellemből. Az biztos, hogy ez a lemez legpoposabb száma. Pedig az egész úgy indult, hogy Lovasi akart írni egy olyan dalt, ami kihasználja a bariton gitárja mélyebb hangzását is, ami miatt modern, morcos rock-feelinget kap az egész. „Az ember vesz egy hangszert, és az a dal benne van, azért írod, hogy megnézzed, mit tud a hangszer.” Abból indult ki, hogy legyen egy tök egyszerű, odab*szós dal.

Az inkriminált wellhellós vokált az elejére a saját szakállára rittyentette hozzá Dodi. Mint az elkövető nevetve mondja, rosszul is esett neki ez a lewellhellózás. A bevezető után a torzított, röfögős basszus uniszónóban van a gitárral, szinte összefolyik a kettő. Van a dalban egy radikális ütemváltás is, az volt Dodi elképzelése, hogy „a nagy zúzdában legyen egy más tér, más jelenlét, másszon az arcunkba az ének”. Ez alá helyben felvett mintákból összeállított ritmusképletet rakott, hogy egy kicsit hiphopos hangulata legyen. Így ráadásul kapott is keretet a szám az elejével. Így lett egy szimpla ötletből egy elég vicces, komplett dal.

Tartalmilag ez is lehetne a Tompa kések párja, mert ebben is egy magányos hős dilemmázik a „minden áron vele maradni” és az „elhagyni akkor is, ha így egyedül maradok” között. Sőt, meg is születik a döntés, amit mindenki másnak is megfontolásra ajánl.

Lázár Domokos

Túry Gergely

Az album első része itt ér véget, Lovasi is úgy érzi, hogy ezután újabb fejezet következik, ami egy „este-trilógiával” indul. Egymás után jön három dal, amiknek a zárójeles alcímei (az első este, egy este, az utolsó este) mutatják, hogy összetartoznak.

Föl-le jár (az első este)

A zenéjét Szesztay Dávid írta. Amikor meghallgattuk először a lemezt, fel is tűnt, hogy ez a dal kicsit más, mint a többi szerzemény. Lovasi úgy véli, ez „egy tök kedves dal, de konkrét szexuális tartalommal”. („Pulóver alatti táj, a völgyből a domboldalt nézem, nem sok mindent látok már, szerintem csak érzem, föl-le jár a pulóver alatti táj.”) Mindezt a dal közepén hallható zúzós rész teszi történeti keretbe, hogy amikor megszólal újra a verze, hogy akkor már kicsit mást jelentsen ez az idilli, kedves szöveg. „Legalábbis remélem, működik majd” – mondja a szerző.

Lovasi szerint Szesztay zenéjére kifejezetten nagy kihívás szöveget írni, mert ő „nagyon angol énekdallamokat ír”, és a szótagoknak pontosan illeszkedniük kell az énekdallam hangjegyeire, a magas-mély hangrendű magánhangzóknak is stimmelniük kell az angol(os) eredeti énekhez, különben béna lesz. A végén elhangzó „szeretőd leszek, vagy mit tudom én” fordulatban a „mit tudom én” Szesztay ötlete volt, de Lovasi nagyon szereti, „olyan érzésem van tőle, mint amikor erőlködsz, hogy pontosan elmondj valamit, de aztán elengeded inkább, hogy hagyjuk”.

A dal – Dodi szerint – zeneileg egy „gitárfüggöny”, hat gitár szólal meg benne. Azért is lóghat ki a többi dal közül, mert ez egy kifejezetten pozitív hangulatú szerzemény. „Szeretem, ha változatos egy lemez. Nekem ez a dal olyan, mint amikor kimegy az ember az erkélyre, és vesz egy nagy levegőt” – teszi még hozzá Lovasi.

Maci (egy este)

Sok mindenre gondol az ember, ha popzenét hallgat, de hogy egy viccből kerekedjen egy melankolikus szám, arra nem nagyon számít. Pedig itt erről van szó. „Kitaláltam, hogy írok egy dalt a kedvenc viccemből, amit évente kb. egyszer el szoktam mesélni. Úgy gondoltam, ez magában hordoz egy csomó dramaturgiai lehetőséget. Bariton gitáron írtam meg ezt is, de végül a hangszert kiproducerelte a Dodi.”

Nekünk az volt az érzésünk, hogy van némi babahorror-hangulata is a dalnak. Lovasi viszont a szakadék szélén lábát lóbáló kislány figurájában a dermesztő közömbösségét emeli ki, ami ugyanaz a közömbösség, ami a kisérősztoriban szereplő nő szemében van a dal végén. A vicc ugyanis egy másik történetbe van ágyazva: a férfi meglátja egy korábbi egyéjszakás kalandjának szereplőjét, aki nem ismeri meg, vagy nem akarja megismerni.

Reviczky Zsolt

Gólzápor (utolsó este)

Az este-dalok utolsójának zenéjét Leskovics Gábor írta, a szöveget itt is Lovasi. Egy válságban lévő párkapcsolatról szól, amiben benne van a macsó, magyar futballszurkoló férfi, és a vele veszekedő nő, aki ráadásul ordibálás közben elállja a tévét, így a férfi lecsúszik a gólokról. „Szinte érzed a rántott hús szagát.”

A dalhoz Dodi keresett egy csomó legendás meccsközvetítést, hallhatjuk benne, amint a magyar–norvégen Dzsudzsákról megjegyzi Hajdú B. István, hogy „mindent, amit megkapott, azt magának szerezte meg”, vagy Vitraytól a magyar–brazilon elhangzott „gyerünk Kálmán, nem jó, nem jó, nem jó, most jó” legendás kommentárját. „Ezek, valamint a háttérvokál, az üvöltözés, a refrénben az orosz férfikórus mind azért van, hogy a letargikus hangulattól egy kicsit elemeljük az egészet. Amikor Lecsó felénekelte, az ugyanis olyan volt, hogy mindjárt eret vágok magamon. Nem jött ki ennek a helyzetnek a nagyon béna humora, hogy zajlik egy családi veszekedés, ordítoznak egymással a szétesett párkapcsolat résztvevői, közben pedig megy a tévé, amit a pasi nézne, és arra gondol magában, hogy menj már innen a francba, holnap elköltözöm.”

Dodi szerint az eredeti változat egy Dire Straits-es country volt, ezt kellett egy kicsit mocskosítani különböző effektekkel, elcseszettnek tűnő gitárszólóval. És ebben a dalban hallható egyedül billentyű is. „Az a baj, hogy a Dire Straitset a legjobban a Dire Straits tudja játszani” – mondja Lovasi.

Szabad elő

Ez talán a leginkább kísérletező szám, ami akár a Lovasi szólólemezén is szerepelhetett volna, eredetileg oda is szánta. „Azért megmutattam annak idején fiúknak, mondták, ez tök jó, elkezdtük próbálni, összeraktuk, de egy hosszú buta dal lett, úgyhogy először kiraktuk a lemezről.” Dodi szerint nem a dal miatt hullt ki, hanem azért, mert nehézkes lett a zenekari változat. Aztán kész lett a kisérő novella, és ahhoz viszont nagyon kellett ez a szám. Lovasi újragondolta, kitalált még szövegeket és egy újabb részt. „Elküldtem Dodinak, hogy szerintem nagyjából így kéne szólnia. Rászántunk egy fél napot, és a zenekar nélkül, ketten felvettük. Én játszom rajta a hangszereken, Dodi meg egy csomó mintát kevert alá. A dob például egy tök hangja, de van rajta taps, meg vocoder, meg egy csomó minden. Utolsó nap a stúdióban már a keverésekkel is készen voltunk, míg csináltuk, elszálltunk kicsit.”

Ez egy kifejezetten közérzeti dal. „Ha azt mondják neked, hogy szégyellni kell azt, amilyen vagy, mert nem olyan vagy, mint a többség – nem kell szégyellni. Nyugodtan menj ki az utcára, gyújts egy gyertyát, és aki olyan, mint te, vagy veled szolidáris, az álljon melléd. Ez egy protestdal. Egy All Together Now, egy We Are The World, csak persze nem lesz olyan siker, sajnos. De azért jó lenne, ha egyszer látnám, hogy egy tüntetésen éneklik. Azért is nem ez lett az utolsó dal, mert gondoltuk, el kell azért cseszni ezt a himnikus hangulatot.”

A „kvázi elcseszett történelmi bevezetőt” azért írta hozzá a szerző, hogy még inkább közéleti irányba terelje a dalt. Lovasi szerint az az alapmondat a szövegben, hogy a mozgatók „olyan erők, amik eredőjeképpen nagy erőtlenségben csak állunk egy helyben, mint a lengő búzamező”. És ha az ember csak áll, akkor legalább legyen olyan, amilyen szeretne lenni. Szintén a novellával paralel az a gondolat is, hogy „kit érdekel a múlt, ha úgyse lesz jövőnk”. Lovasi úgy véli, hogy a legnagyobb problémája az embereknek a saját hagyományaikkal az, főleg Magyarországon, hogy az csak abban az esetben érdekes, ha van bármiféle távlatosság az életükben. De mivel most semmilyen távlatosság nincs, sőt inkább apokaliptikus hangulat van globális felmelegedéssel, jövőtlenséggel, koronavírussal stb., viszonylag nehéz azt mondani, hogy az unokáink is itt fognak sétálni az utcában.

Láng

Az album lezárója tulajdonképpen két dal és egy nagy csönd a kettő között (a második úgynevezett hidden track). Egy konyhahangulatú felvétel egy szál gitárral, háttérben pakolással, csörömpöléssel arról, hogy mi értelme is van a gyertyalángnak. „Körülbelül éjfél volt az utolsó stúdiós napon. Lezártuk a lemezt, a Szabad előtt is befejeztük. Mondtam a Dodinak, hogy vegyük fel a konyhában ezt a dalt, míg ő csörömpöl a vacsorával. Így is lett.”

Egy mesebeli királylányról van szó benne, akit elrabolt a sárkány, és talán addig az öt percig, amíg ég a láng, nem fél annyira. Aztán elalszik a láng. „Ennyi, kész és sötét.”

Ezután következik a több perces csend, majd a már fentebb említett, kifejezetten zúzós dal, az Ugatós.