Minden rendben lesz
Annyi baljós hír van manapság, hogy mindenki vár valami jobbra, biztatóra. Így vagyunk ezzel mi is: nem dobja fel sem a home office-ban, sem a szerkesztőségben ülő újságírót a helyzet, amikor jóformán csak bajokról szóló információkat kap. Pedig van azért olyan is, aminek örülni lehet, ami megnevettet, vannak remek kezdeményezések, példaértékű kiállások. Ezeket gyűjtjük ebben a cikksorozatban.
A karanténból jelentkezett be egy Facebook-interjúra Mácsai Pál Veiszer Alindához és László Pálhoz, és a bezártság okozta életvitelbeli változások mellett a színházzal és a politikával kapcsolatos témák is előjöttek. Az Örkény Színház igazgatója a mostani helyzet alapján azzal számol, hogy legkorábban augusztusban kezdhetnek el próbálni és októberben játszani, viszont már most foglalkoztatja az, hogy egyrészt, akar-e majd a néző újra színházba menni, és ha igen, akkor mire lesz kíváncsi. Hiszen például a háború után szinte kivétel nélkül komédiákat játszottak a színházak, mert az emberek felejteni akartak.
Most egyelőre a bizonytalanság van, hogy mi kell majd – mondta Mácsai, aki szerint az viszont biztos, hogy amit jövőre terveztek, az nem lesz. Felvetett ugyanakkor egy érdekes szempontot: lehet, hogy sokszereplős darabokra lesz szüksége a társulatnak, hogy dolgozhasson, hiszen a karantén hónapjai alatt könnyen megsérül az ember hasznosságérzése. Mint mondta: a színházi emberek az emberek érdeklődésének köszönhetően alapvetően azt érzik, hogy fontos, amit csinálnak. A mostani járványhelyzetben viszont már „nem úgy vagyunk fontosak, nem felelünk meg ennek az időnek, ami körülöttünk van, és ez sokunkban okoz zavart. Ez belügy, de egy színháznak ezzel foglalkoznia kell.”
Amikor a pénzügyek szóba kerültek, Mácsai hangsúlyozta, hogy az Örkény Színház szerencsés, az ott dolgozóknak ugyanis fővárosi fenntartású színházként van fizetésük, miközben nagyon sok kollégájuknak semmi bevétele sincs.
Arra a felvetésre, hogy az elmúlt időszakban mintha erősebb mondatokkal állt volna ki a nyilvánosság elé – például a színháztörvény elleni tavaly év végi tüntetésen –, Mácsai azt mondta, mivel az elmúlt időszakban az ellenáram erősebb lett, az ő mondatainak az ereje is igazodott ehhez.
„Én nem törekszem a konfliktusra, de ami sok, az sok” – mondta, hozzátéve, hogy vannak határok, amelyeket ő nem hajlandó átlépni. Például nem szeretné, ha engedélyt kellene kérnie egy hatóságtól arra, hogy interjút adjon – mint egy minisztériumi színházban. Számára elfogadhatatlan az is, hogy a politika határozza meg, hogy milyen darabot nem mutathatnak be, vagy hogy egy minisztériumi ember üljön a nézőtéren a próbán és beleszóljon, hogy mi mehet egy darabban. És ugyanígy elfogadhatatlan számára, hogy a színháztörvény szakmával nem egyeztetett javaslatára 12 órájuk van. „A törvény az én tűrőképességemet is megkarcolta” – fogalmazott. „Az, hogy ez ellen a törvény ellen tiltakozni kell, mert ez nincs rendben, sem a tartalma, sem a megalkotásának a módja, azzal én teljes békében vagyok, semmilyen félelem nincs bennem.”
Mácsai azt mondta, Tarlós István főpolgármestersége alatt is jó volt az Örkény kapcsolata az önkormányzattal, és eleve jó, hogy nincsenek a kormány közelében. „Mindig jobb egy városhoz tartozni, mint a kormányhoz” – fogalmazott. Szerinte akkor is kimentek volna tüntetni, ha a színháztörvény Tarlós főpolgármestersége alatt születik meg.
Ami az Örkény Színház jövőjét illeti, Mácsai azt mondta, az önkormányzattól van ígéret, hogy megkapják a pénzt, más kérdés, hogy mi lesz a fővárosban. Szerinte ez részben annak a hatalmi játszmának is a függvénye, amely a fejük felett zajlik, és benne van a pakliban, hogy a fővárosnak kevesebb pénze lesz, mint amennyi kellene.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
