Tetszett a cikk?

Christopher Nolan legújabb filmjét szokatlan felhajtás övezte, hiszen gyakorlatilag nem kevesebb volt a tét, mint hogy sikerül-e vele visszacsábítani a nézőket a moziba. Megnéztük, és azt mondhatjuk: érdemes volt a Tenet miatt leülni a nagy vászon elé, de azért várjuk tovább az igazit.

Christopher Nolan a naptárra nézett, és konstatálta: 2020 nagy év lesz. Ő betölti az ötvenet, húsz év telt el nagyot robbanó debütáló filmje, a Mementó, és tíz legenigmatikusabb főműve, az Eredet óta – mi mással is lehetne emlékezetessé tenni ezt az évet, mint hogy újfent az idő természetéről elmélkedik a moziban.

Hogy 2020 végül az elcsépelt negatív jelzők éve lett, az igazán nem Nolan hibája, sőt ő nem hagyta magát: idei időutazása, a Tenet így végül nem a szezon egyik régen várt bemutatója lett, hanem A bemutatóvá avanzsált, amelyik visszacsábítja a karantén hónapjai alatt a Netflix elé tunyult kanapéharcosokat a moziba.

©

Persze az vesse az első követ rájuk, aki nem a streamingszolgáltatónál nézte újra a Tenet előtt az Eredetetellentétben kollégánkkal, aki a 2010-es film kedvéért is újra moziba ment. Vagy így, vagy úgy, nem árt újra felidézni, bár naivitás lenne azt hinni, hogy hozzá fog segíteni a mostani kémkaland megértéséhez, de legalább nem jövünk annyira zavarba annak logikai ugrásaitól – mit ugrások, szaltók –, készüljünk fel arra, hogy ehhez a filmhez sem árt némi alapképzés, ezúttal fizikából.

Persze talán jobban tettük volna, ha a Mementóval próbálkozunk, hiszen amíg az Eredet (akárcsak a fekete lyukban időző Csillagok között vagy épp Nolan szokatlan történelmi tablója, a Dunkirk) az idő hosszúságának eltérő percepcióival trükközik, itt az író/rendező egyszerűen az idő visszafordításával játszik – más kérdés, hogy ma már barkácsolásnak tűnhet a 2000-ben készült párszereplős kamaradráma.

©

Rükvercben előre

A Tenet viszont – nem csak a Mementóval összehasonlítva – egy nehézfegyverzettel felszerelt akció-thriller, amelynek főhősei egy eddig nem látott, az emberiség jövőjét kockáztató veszedelmet próbálnak megakadályozni. A veszély természete és hatása apránként bontakozik ki, az elején be kell érnie a nézőnek azzal, hogy „harmadik világháború” fenyeget, „hidegháború” dúl, ilyenek. Amikor aztán kiderül, a harmadik kulcsszó az „oroszok”, és már aggódni kezdünk, hogy Nolan nem több mint egy évtizede érleli ezt a projektet, ahogy nyilatkozta, hanem valójában egy ötvenes években kiadott amerikai pamfletet porolt le. Ám aggodalomra nincs ok, itt bizony nem politikai szembenállásról van szó: az iró-rendező a világuralomra törő őrült milliárdost, à la Fleming, támasztotta fel – hogy az új Bond bemutatójáig se kelljen unatkoznunk.

Ahogy a 007-est, főhősünket is tájékoztatják, mi is a harmadik világháborúval fenyegető szuperfegyver, de itt már jókorát csavar a klasszikus kémfilm koncepcióján. Itt nem annyi a játék lényege, hogy megakadályozzák hőseink a piros gomb megnyomását: a Tenet akciójeleneteinek szerves része az idő (és az időben bekövetkezett dolgok) visszafordítását lehetővé tevő szupererő, erre épülve bontakozk ki igazán nemcsak a dramaturgia, hanem az akciók is, legyen szó párbajról, vagy a szokványosnak aligha, látványosnak annál inkább nevezhető autós üldözésről. Nolan láthatóan az utolsó pillanatig megtervezte ezeket a jeleneteket, Hoyte van Hoytema operatőr (neki köszönhetjük a Dunkirk és a Csillagok között felváltva intim és grandiózus képeit), Ludwig Göransson zeneszerző pedig tökéletes partnerek ebben.

Az akciójelenetek mellett azonban nem a Tenet az a film, amelyik gondolkodásra készteti a nézőt az idő mibenlétével kapcsolatban. Vagy bármivel kapcsolatban. Puzzle-kockái tökéletesen illeszkednek egymáshoz, milliméterről milliméterre, másodpercről másodpercre, az idő múlásáról, a visszafordításból eredő lehetőségekről azonban a Vissza a jövőbe széria is mélyebb dolgokat mond el, mint Nolan.

És nem is az a film, ahol drukkolunk a főszereplőknek. Névtelen hősünk (John David Washington), a segítője, Neil (a Graham Greene-regények déli kém archetípusát hozó Robert Pattinson), a főgonosz orosz oligarcha Andrej (Kenneth Branagh) és a nője, Kat (a John Le Carré regényéből készült kémsorozatból, az Éjszakai szolgálatból gyakorlatilag változatlan formában átsasszézó Elizabeth Debicki) gyakorlatilag semmilyen érzelmet nem képesek kiváltani a nézőből. (Jó, Kenneth Branagh negatív hősként is igen meggyőző legalább.) És ez nem csak Nolan előző filmje, a Dunkirk után tűnik fel, az egyetlen szimpátiára késztető (ezzel a szereplő motivációját is magyarázni próbáló) szál, Kat fia iránti szeretete kimondottan erőltetettnek tűnik Debickitől.

©

Bond tudná, hogyan viselje ezt az öltönyt

Nolan persze rá is játszik az érzelemmentességre: a főszereplőnek nem tudjuk meg a nevét, azt sem, kinek dolgozik – és úgy tűnhet, igazából neki sincs fogalma erről, vagy úgy általában, bármiről. Be van programozva, néha frissíti benne a mesterséges intelligencia a szoftvert, de a kreativitása is akcióhelyzetekben jön elő, az érzelmek meg csak úgy mutatóba. A film talán legfurcsább része ezért éppen az, mikor a Főhőst az a vád éri, hogy az érzelmei vezérlik.

De az, hogy Christopher Nolan nem új James Bondot alkotott, egy apró intelemből válik világossá: amikor Sir Michael (Michael Caine) – akit főhősünk Sir Crosbyként aposztrofált egy klubban, aminél kevés kapitálisabb bűn létezhet abban az univerzumban – arra hívja fel a figyelmét, hogy ha brit úri körökben mozogna, ideje úri szabóhoz fordulnia. Emberünk persze – mint minden más hellyzetben – gyorsan frissül, mint a két és fél óra során annyiszor, a Javascript hozzá képest őskövület. De csak a legvégén csillan fel egy pillanatra az, hogy mintha uralná is azt a helyzetet, amiben mozogni kénytelen.

©

Érdemes-e visszatérni a moziba a Tenet kedvéért? Mindenképpen, ennyire látványos filmet bűn lenne a tévén nézni. De azt azért el kell fogadnunk, hogy Nolan fajsúlyos filmjei után ezúttal mégiscsak egy limonádét – vagy legyünk megengedők – egy kellemes koktélt készített a nyári hőségre.

Hogy könnyebb legyen kibírni, amíg megérkezik James Bond.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Kovács Gellért Kult

Christopher Nolan Eredetén tíz év után is lehetetlenség elaludni

Augusztus 26-áig, a Tenet magyar bemutatójáig még bele lehet feledkezni az egyesek által korszakos zseninek tartott, mások szerint fontoskodó szemfényvesztőként tevékenykedő Christopher Nolan nyáron 10 éves szuperprodukciójába, ott, ahol a legszebben forog a pörgettyű: egy moziban. Jelen sorok írójaként mindenkit bátorítanék erre, és meg sem próbálom leplezni elfogultságomat. De hát, hogy is lehetne elfogulatlanul írni egy olyan filmről, amely olyasmit hozott ki a multiplexek népéből, melyre hollywoodi kortárs alkotó ma alig-alig képes?

50 éves korában meghalt DMX, világhírű rapper

50 éves korában meghalt DMX, világhírű rapper

Varga Csaba útnak indult, hogy meghódítsa a Mount Everestet

Varga Csaba útnak indult, hogy meghódítsa a Mount Everestet

Igaly Diána halálával nemcsak nagy sportolót, hanem ikont is vesztett Magyarország

Igaly Diána halálával nemcsak nagy sportolót, hanem ikont is vesztett Magyarország