Közös nyilatkozatban lépett fel a könyvek megsemmisítése ellen hat irodalmi és művészeti szervezet, írja a Telex.
Az állásfoglaláshoz egyelőre a Szépírók Társasága, a MEGY – Magyar Műfordítók Egyesülete, a SZIMA – Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetősége, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum, a FISZ – Fiatal Írók Szövetsége és a Színházi Dramaturgok Céhe csatlakozott, de elküldték azt a Magyar Művészeti Akadémiának és a Magyar Írószövetségnek is.
A portál idéz a szervezetek közleményéből, amelyben azt követelik, hogy a kormányzat minden szintje utasítsa el és ítélje el a könyvpusztítást.
„Könyveket Magyarországon Kolosváry-Borcsa Mihály sajtóügyi államtitkár zúzatott be 1944 júniusában. Az 50-es években nyilvánosan semmisítettek meg könyveket. Amikor az elmúlt napokban egy parlamenti képviselő hasonlóra vetemedett, kormányzati tényezők nem határolódtak el tőle, ellenkezőleg, támogatásukról biztosították, és a könyvek megsemmisítését fenyegetően beépítették a kormányzati kommunikációba" – írja a hat szervezet.
Mitől olyan veszélyes egy mesekönyv, hogy valaki ledarálja?
Gyorsan szögezzük le: véleménye mindenkinek lehet, a könyvdarálás azonban jócskán túlmegy a véleménynyilvánításon. De mi lehet egy mesekönyvben, ami ekkora indulatokat kavar? A felnőttek vagy a gyerekek csinálnak nagy ügyet belőle, ha mássággal találkoznak? Szakértőkkel beszélgettünk a „homoszexuális propagandának" titulált Meseország mindenkié című könyvről.
Dúró Dóra, a Mi Hazánk képviselője még szeptember végén darálta le a Meseország mindenkié című könyvet, mert szerinte az "homoszexuális propagandát" folytat. A politikus azóta nekiment még egy könyvnek, Bán Zsófia: Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más című kötetét tépte szét.
