Az Orosz József által szerkesztett kötetben azok a közismert, népszerű rádiósok szerepelnek, akiknek nevét és hangját az egész ország ismerte, szerette, műsoraikra ma is nagyon sokan emlékeznek.

A könyvben hatvannégy ismert rádiós szakember – sokaknak legenda – személyes története olvasható arról, hogy ki, miért és hogyan lett Rádiós a Bródy Sándor utca 5-7.-ben, a Magyar Rádióban. A könyvbemutatón ezek közül Mélykuti Ilona, Orosz József, Rónai Egon, Rangos Katalin, Sándor Erzsi, Sváby András, Szilágyi János ad ízelítőt a kötet hangulatából, témáiból.

"És akkor most itt olvasom az ő visszaemlékezéseiket, amelyekből rengeteg és váratlan újdonságot tudok meg róluk, bepillantást kapok személyiségük és rádiós identitásuk formálódásának folyamatába – s mindez által feltárul előttem az a rendkívül értékgazdag, összefüggő, sokarcú, dinamikusan változó és mégis egyazon erkölcsi-szakmai súlyponttal rendelkező világ, amelyet hosszú ideig Magyar Rádiónak hívtak" - mondta a könyvről Szkárosi Endre,

Volt, akinek a gyerekkori álma teljesült. Volt, aki épp jókor volt jó helyen, meg persze olyan is, aki protekcióval jutott be a Rádióba. A rádiózás nemcsak nekik jelentett életre szóló élményt: a hangjuk ott lehet a hallgatók fülében, hiszen egykor velük keltek, mulattak, tájékozódtak és mindez számukra fontos is volt. A kötet szerzői a rádiózásnak azt a korszakát idézik meg, amikor a Magyar Rádió a leghitelesebb forrás volt a tájékoztatásban.

„Odabenn… fülek és szemek voltak. Mindenre kiélezett fülek, szemek, és persze orrok, hiszen olykor kevésbé meglátni-meghallani, mint inkább kiszagolni kellett a dolgokat. Ez nem ment mindig könnyen…, de megérte ilyeneknek lenni. Megérte a Magyar Rádió részének lenni" - írja Lévai Júlia az előszóban.

Bővebben a kötetről itt.