szerző:
Tóth Olivér Márk
Tetszett a cikk?

Ezüst Medvét nyert az első játékfilmje a Berlinalén, mégis amatőrnek érzi magát a filmiparban. Nagy Dénes szerint beszélnünk kell kényes történelmi témákról, de ő második világháborús drámájával nem ítélkezni akar a magyar katonák felett. Dokumentumfilmek után kezdett hat éves filmforgatásba, egyik korábbi alkotását most a hvg360-on is láthatják.

hvg.hu: A hvg360 dokumentumfilm-sorozatában látható most a Másik Magyarország című filmje. Miért akart forgatni a magyar vidékről?

Nagy Dénes: Engem nagyon érdekel az, hogy hogyan tudok a valóságból elcsenni dolgokat. Erős érzelmeket indít bennem a vidék, része az identitásomnak. Azt érzem, hogy közünk van hozzá, akkor is, ha eltávolodtunk tőle. Erős rácsodálkozás volt, hogy ez is én vagyok, egyszerre szívszorító és katartikus, és erre csak a film készítése közben jöttem rá.

hvg.hu: Hogyan talált rá a történetre?

N. D.: Budapesti vagyok, de ismerem ezt a falusi létet a nagyszüleim révén, akiknél a nyarakat töltöttem. Mégis nagy rácsodálkozás volt, hogy milyen gazdag a szegénységében is ez a világ. A MOME-n hallottam Bukta Imre előadását a falusi dizájnról és megkerestem, hogy erről csináljunk egy filmet. Végigjártuk vele Mezőszemerét, mint egy riporterrel, de erőltetettnek éreztem. Gyakorlatilag egy teljesen más filmet kezdtünk el és a forgatás közben váltottunk. De nagyon jó, hogy így alakult, mert így sokkal ösztönösebb, spontánabb film lett.

Doku360: Negyven év szocializmus elég volt, hogy a vidéki ember nyűgnek érezze a földet

A falusi Magyarország bajainak gyökere, hogy a földet elvették az emberektől - mondja Bukta Imre, akinek saját családjában is inkább eladták a kárpótlási jegyeket. A szülőfalujába hazaköltözött képzőművész mellett megismerjük a helyi fiatalokat hétköznapjait is. Másik Magyarország, első rész.

hvg.hu: Nyolc éve készült a Másik Magyarország. Tudja, hogy mit történt azóta a szereplőkkel?

N. D.: Flóri megtalálta a számításait, Budapestre jár dolgozni építkezésekre és van már családja is, tavaly született gyereke. Noé, aki a filmben arról beszél, hogy mindenképpen elhagyja Mezőszemerét, végül nem költözött el, sőt belekeveredett egy ronda ügybe, ami miatt börtönbe is került. Zsófi, akinek 11 testvére van, nagyon hamar terhes lett és már két gyereke van, de ők otthonba kerültek, most arra törekszik, hogy visszakapja őket.

hvg.hu: Kapott kritikákat a film a megjelenés után, mert kendőzetlenül mutatja be ezeknek a falusiaknak mindennapjait, amit sokan támadásként értékeltek. Hogyan látja ezt pár év távlatából?

N. D.: Azért csinálok filmeket, mert nagyon kíváncsi vagyok, sokkal jobban érdekel a saját utam keresése, mint a kritizálás. De ezt én amúgy sem aktuálpolitikai kérdésnek tartom, sokkal inkább világjelenség az, hogy az emberek a vidékről a városba költöznek. Az ilyen kérdésfelvetések, hogy miért élünk Magyarországon, szerintem sokakat izgatnak, és ezekre kerestem érvényes válaszokat. Ahogy a filmben Bukta Imre is mondja, élhetne akár Berlinben is, de nem érzi tragédiának, hogy ott lakik, ahol született.

Doku360: Ez az én hazám itt. Hova menjek?

Nekem nem tragédia, hogy ott lakom, ahol születtem - mondja Bukta Imre otthonáról, Mezőszemeréről. Falusi fiatalok pedig arról mesélnek, mit tudnak és mit gondolnak a művészetről. Másik Magyarország harmadik, befejező rész.

hvg.hu: Az első nagyjátékfilmjében, a Természetes fényben is egy olyan témához nyúlt, amelyet nem beszélt még ki a magyar társadalom. A második világháborúban harcoló magyar katonákat agresszorként bemutatni merész vállalás 2021-ben.

N. D.: Fontosnak érzem, hogy ilyen témákkal foglalkozzak. Aki értő szemmel nézi ezeket a filmeket, annak nem az ítélkezés jut eszébe róluk. Próbálok szeretettel beszélni arról is, ami nehezen feldolgozható. Ennek a filmnek is az emberek állnak a középpontjában, nem az ideológia vagy a szekértáborok. Az ilyen problémákról beszélni kell, de a kérdés az, hogy ebben az egészben én hol vagyok, mi az én felelősségem. Az érdekelt, hogy engem ma Magyarországon hogyan befolyásol a második világháború tragédiája.

hvg.hu: Gondolt arra, hogy a film indíthat párbeszédet a magyarok második világháborús szerepvállalásáról?

N. D.: Azt szeretném elérni, hogy ne valami téves büszkeségbe kapaszkodjunk, hogy tisztában legyünk azzal, hogy súlyos bűnök lettek elkövetve. Hogy ki követte el ezeket a bűnöket, az már egy másik kérdés. Ennek a filmnek a szereplői is paraszt emberek, akiket besoroztak és elvittek több ezer kilométerre. Ebből a szempontból ez az alaphelyzet hasonlít például az amerikaiak vietnami szerepvállalására.

Rambo is hősként jelenik meg a filmjében, pedig egy olyan háborúban harcol, amely nem az ő személyes ügye.

Szerintem sokan félreértik az ilyen felvetéseket, úgy értékelik, hogy én azt mondom, hogy a magyar katonák nem voltak hősök. Szerintem ez két külön téma, nem szembeállítható egymással. Az, hogy elkövettek bűnöket, nem jelenti, hogy nem voltak bajtársiasak egymással vagy adott esetben hősiesek. Azt viszont a naplókat olvasva nehéz elhinni, hogy ezek a katonák azt gondolták, hogy a hazájukért harcolnak több ezer kilométerre a határtól és ezért kell oroszokat ölniük.

Megnéztük a Berlinalén győztes magyar filmet: Szovjetekről, magyarokról és megszálló katonákról nem épp így szoktak beszélni

Fliegauf Bence Rengeteg - Mindenhol látlak című filmjének színésze, Kizlinger Lilla elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medve-díjat a Berlinalén. Ez a második magyar Ezüst Medve a fesztiválon, miután Nagy Dénes megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat a Természetes fényért.

hvg.hu: Amatőr színészekkel dolgozott a filmben, akiket meg kellett győzni arról, hogy hónapokra hagyják ott a munkahelyüket a forgatásért. Segítette a dokumentumfilmes múltja, hogy ilyen bizalmi kapcsolatokat alakítson ki a szereplőivel?

N. D.: Számomra a filmkészítés lényege, hogy találkozzak a valósággal, hogy ne egy szobából próbáljam megismerni a világot. A háborúról is sokkal többet tudtam meg úgy, hogy valódi embereket vontunk be, a film témáját is gazdagították a személyükkel, ami a forgatókönyvet is befolyásolta. Ahogy a Másik Magyarországnál is történt, a valóság itt is sokkal nagyobb hatással volt a filmre, mint fordítva. Olyan ez, mintha ahelyett, hogy egy autópályán hajtva próbálnád leszűrni, milyen egy ország, letérsz a lehajtóknál a zötykölődős utakra, a falvakba. Ez egyszerre izgalmasabb, de kényelmetlenebb út.

hvg.hu: Hogyan talált rá a film főszereplőjére, Szabó Ferencre?

N. D.: Ő egy kis Heves megyei faluból származik, amikor megkerestük, egy tehenészetben dolgozott. Azon a nyáron a kutyájával legeltetett 150 marhát, végig a tűző napon.

Ő igazi cowboy.

De ilyen embereket is kerestünk, akikről már csak a fizikumuk miatt is el tudjuk hinni, hogy hónapok óta egy háborúban vannak. Hivatásos színészekkel nem tudtam volna elérni, hogy egy élet fáradtságát érezd a karakterek a tekintetén.

©

hvg.hu: A film helyszíne Oroszország, de végül Lettországban forgattak. Akkor már nem lett volna egyszerűbb Magyarországon?

N. D.: A tájnak a vadsága teljesen más ott, mocsaras a vidék és mások a fényviszonyok is, egész nap félhomály van. Két hónapig voltunk ott, egy napot sütött csak a nap, ilyet Magyarországon nem találsz. Emellett fontos volt nekünk, hogy autentikus orosz szereplők legyenek a filmben és ebben a térségben sokan élnek. Nem akartam, hogy magyar színészek akcentussal beszéljenek oroszul, mert kevésbé lett volna hiteles. Egyébként a magyar szereplők tájszólása is ilyen elem volt, segít, hogy jobban elhidd, amit látsz a vásznon.

hvg.hu: Mi volt a legnagyobb kihívás a helyszínen?

N. D.: Elég kényelmetlen volt az állandó nyirkosság és hideg, október és december között ott folyamatosan fagypont körül van a hőmérséklet. De a stáb fele lett volt, ők jobban bírták, a forgatás után még eljártak pecázni, meg búvárkodni a nulla fokban. Emellett mindent kitelepíteni a természetbe komoly logisztikai kihívás volt.

©

hvg.hu: Hogyan szedték össze a büdzsét egy ekkora forgatáshoz?

N. D.:

Sokszor álltunk úgy az előző öt-hat évben, hogy nem tudjuk megcsinálni.

Ez a filmterv elég ambiciózus volt első filmként és ezt tudatták velünk már a legelején a Filmintézetben is. Azt mondták, hogy csak akkor fizetik ki a film felét, ha a másik felét megszerezzük külföldről. Nagyon nagy szerencsénk volt és a producerek, László Sára és Gerő Marcell elképesztő munkája kellett hozzá. De az első sikeres pályázatunk húzta magával kicsit a többit, így kaptunk pénzt végül a németektől, franciáktól és lettektől is.

hvg.hu: A Természetes fény tele van lassú, festményszerű képekkel, amik mozivászonra kívánkoznak. Mennyire lesznek türelmesek, megvárják a korlátozások feloldását a bemutatóval?

N. D.: Az biztos, hogy türelmesnek kell lennünk, és egyelőre nem akarjuk online kihozni a filmet. Dobos Tamás operatőrrel és Ágh Márton látványtervezővel végig nagyvászonban gondolkodtunk. De azért dolgoztunk négy hónapot például a hangján Lukács Péterrel, Zányi Tamással, és két kiváló francia hangmérnökkel, Jocelyn Roberttel és Dominique Gaborieau-val, hogy az moziban szólaljon meg jól, ne pedig egy telefonon. De a dialógusok viszonylagos hiánya és a film tempója miatt sem érdemes máshol nézni, mint egy moziteremben, mert nem fogja elérni azt a hatást. Nagyon bízom benne, hogy legkésőbb ősszel kinyithatnak a mozik, és bemutathatjuk a filmet.

©

hvg.hu: A Berlinben a filmért kapott Ezüst Medve milyen kapukat nyithat meg?

N. D.: A díjátadó után 18 ország vásárolta meg a filmet, hogy bemutassák ott is a mozik. Megkeresnek most mások forgatókönyvekkel, ami új helyzet, de én nem az a rendező vagyok, aki ebben megtalálja magát. Bizonyos szempontból amatőrként gondolok magamra, nem érzem azt, hogy beleillenék a filmiparba. Az biztos, hogy nem fogok futószalagon készíteni filmeket a következő években sem.

hvg.hu: Ön is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett. Ennek a filmnek nem volt élő díszbemutatója, hogy például freeSZFE-s pólóban jelenjen meg ott, de fontosnak érzi-e, hogy kiálljon egykori alma matere mellett?

N. D.: Az osztályunkkal kétszer is voltunk őrségben az SZFE-n, abszolút együttérzünk a mozgalommal. Az osztályfőnököm Szász János volt, akinek nagyon sokat köszönhetek. Azóta is abban a közösségben élek, amit ott ismertem meg, ebben a filmben és a Másik Magyarországban is a volt osztálytársaimmal dolgoztam együtt. Az volt az otthonom, nagyon fájdalmas, hogy szétesik. Itt is van egy kettősség, mert mikor odajártunk, mi is kritizáltunk, mi is vitatkoztunk, hogyan lehetne jobban csinálni dolgokat. De a piaristákhoz jártam gimnáziumba, és azt is sokat kritizáltuk diákként. Mindkét helyen sok mindent tanultam és nagyon hálás vagyok, hogy oda járhattam. Az, hogy valami reformra szorul, nem jelenti azt, hogy kívülről beavatkozva fel kell számolni, szerintem ez egy káros folyamat.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
HVG360 hvg360

Doku360: Mindenki része ennek a gépezetnek, nem tudsz kiugrani

Otthagytak bennünket, a vidék tengődik – mondja Bukta Imre, amikor a gondok gyökereiről beszél. Bepillanthatunk a képzőművész falujának hitéletébe, közben megismerjük Zsófit, akit 9 testvérével együtt nagymamájuk nevel, miután szüleik elhagyták őket.

Hogyan ismernek fel dolgokat az algoritmusok?

Hogyan ismernek fel dolgokat az algoritmusok?

Hétfő délután érkezik a rossz idő

Hétfő délután érkezik a rossz idő

Elhunyt 206 koronavírus-fertőzött, a beoltottak száma 2,83 millió

Elhunyt 206 koronavírus-fertőzött, a beoltottak száma 2,83 millió