„A magyar film, amit mindig is nagyra becsültünk, eltűnt”
Egy 70 európai művészeti intézményt tömörítő európai szövetség tagjai, valamint a Berlini Művészeti Akadémiának az elnöke Budapesten jártak a napokban, hogy megértsék, miként blokkolja a NER a maga válogatott eszközeivel az alkotás és a gondolkodás szabadságát Magyarországon. A nemzetközi szervezet az Európai Bizottságnál és az ENSZ-nél is lobbizni kezdett a magyar művészek érdekében.
Ha nem alkalmazkodsz az uralkodó ideológiához, akkor úgy tűnik, Magyarországon nagy bajban vagy. Pedig a művészet szabadsága egyben a személyiség csodálatos szabadsága is, és egy ország, amely korlátozza ezt, a saját lelkét szárítja ki.
Jeanine Meerapfel filmrendező, a Nádas Péter archívumát, valamint Konrád György, Kertész Imre és Esterházy Péter hagyatékát is kezelő Berlini Művészeti Akadémia, illetve a 2020-ban megalakult Akadémiák Európai Szövetségének elnöke fogalmazott így lapunknak.
Meerapfel a szövetség több tagjával együtt Budapesten tartózkodott a napokban, amikor a nemzetközi szervezet a Szépírók Társaságával és a Freeszfe-vel közösen kétnapos konferenciát szervezett a magyar független művészeti szcéna egyre inkább ellehetetlenülő helyzetéről. Hogy mennyire ellehetetlenül, ahhoz talán elég csak annyit mondani, hogy éppen az előző héten derült ki, hogy közel felével megkurtították száznál is több független színházi és táncos társulat állami támogatását, így míg ezeknek a műhelyeknek mostantól összesen kell 700 millió forintból kigazdálkodniuk a teljes évi költségvetésüket, addig például a kormány elsőszámú színházi embere, a Vidnyánszky Attila által gründolt Színházi Olimpiának 6,8 milliárd forintot bocsátott az állam a rendelkezésére.
Az Akadémiák Európai Szövetsége tavaly decemberben döntötte el, hogy odaviszi a következő közgyűlését és konferenciáját, ahol igazán nagy a baj: így esett a választás Magyarországra.
A 70 kulturális intézményt tömörítő szövetség ugyanis azzal a céllal jött lére, hogy az európai országokban érvényt szerezzen „a művészet és a tudományos kutatás szabadságának”, vagyis annak az alapelvnek, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának 13. cikkében rögzítve van. A szövetség azt állítja magáról, hogy a szólás, a gondolat és az alkotás szabadsága mellett köteleződött el, és ahol ezek valamelyikének a garantálásával problémák adódnak, ott felemelik a szavukat.
Hogy május végén Budapestre, a CEU Nádor utcai épületébe érkezett a szövetség, ahol a többi között a szervezetben szintén tagként jelen lévő Freeszfe Egyesület és a Szépírók Társaságának tagjaival találkoztak, az minimum gesztusértékű.
Jeanine Meerapfel szerint a látogatás célja kettős volt: egyrészt felhívni nemzetközileg is a figyelmet arra, hogy ma a magyar kormány jelentősen szűkíti azoknak az autonóm kulturális szereplőknek a terét és lehetőségeit, akik nem az orbáni hatalom szekértolóiként akarnak funkcionálni, másrészt megismerni és megérteni, hogy pontosan mi is történik nálunk.
Mert olykor még belülről nézve is nehezen átlátható a NER működése, hát még kívülről, egy másik országból tekintve. „Megértettem, hogy mennyire komplex a helyzet. Ez a felszínen nem látszódik – mondja Meerapfel a hvg.hu-nak. Például itt ülünk egy európai egyetemen, amelyet még Soros hozott létre, és amit kizavartak az országból, mégis létezik [Budapesten is]. Eddig nem értettem, hogy ez miként lehetséges. Sosem hittem volna, hogy az egyetem működik a maga módján az eredeti helyén is, a könyvtára például itt üzemel, van világítás, szóval működik. Ez számomra azt jelenti, hogy egy sokkal bonyolultabb történetről van szó, mint amit mi látunk. De sok mindent megtudtam arról is most, hogy vannak írók, költők, filmalkotók, művészek, akiket eddig valahogy támogatott az állam, ma már azonban nem kapnak semmit”.
A konferencia sajtótájékoztatóján Jeanine Meerapfel külön is megemlítette a magyar film helyzetét, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása ellen tiltakozó, az egykori hallgatókból és tanárokból megalakult Freeszfe Egyesületre hivatkozva elmondta: világossá vált számára, hogy Magyarországon van pénz a filmkészítésre, csak éppen sok, arra érdemes alkotó nem kap belőle.
Véleménye szerint nemzetközi szinten is látszódik már ennek a következménye: a „magyar film, amit mindig is nagyra becsültünk, eltűnt” – fogalmazott. „Hol vannak az alkotók? Hova megy a pénz? Nyomást kell gyakorolnunk, hogy a pénz hozzájuk érkezzen. A fiatal művészekhez is, hogy lehetőségük legyen különlegeset alkotni.”
Felmerült egy alternatív filmalap ötlete
A dolog szépséghibája azonban, hogy az Akadémiák Európai Szövetsége nem egy uniós pénzügyi alap, amely mondjuk pályázati pénzeket tudna csatornázni a magyar vagy más ország kormánya által mostohagyerekként kezelt alkotókhoz. „Pénzt nem hoztunk. De hoztunk rengeteg megértést és szolidaritást, veletek vagyunk a művészek szabadságáért folyó harcban” – mondta a szövetség elnöke, csak hát a túlcsorduló szolidaritással még senkit sem lehet jóllakatni.
A sajtótájékoztatón is azt feszegették az újságírók, hogy jó lenne azért, ha az odafordulás mellett a szervezet konkrét segítséget is tudna nyújtani a bajba jutott alkotóknak vagy a hazai kulturális civil szervezeteknek, és végül kisült, hogy a szépen hangzó szavakon túl lehet valódi potenciál is a szövetségben.
Czinki Ferenc, a Szépírók Társaságának elnöke elmondta, hogy nagyon fontos nemzetközi kapcsolatokra tudnak például szert tenni a szövetség által, amely közvetve elvezethet az anyagi forrásokhoz is. Kitért rá, hogy egy egészséges rendszerben egy civil szervezet nagyjából hasonló arányban tud támaszkodni az állami forrásokra, a privát szektor támogatásaira és a nemzetközi pályázatokra, ösztöndíjakra is, ezért a társaság már évekkel ezelőtt elkezdte feltérképezni a nemzetközi kapcsolatokat, lehetőségeket. „Csakhogy ezeket annak idején egyesével kellett megkeresnünk, és nem is volt mindig könnyű rájuk találni" – tette hozzá Czinki. „Egy ilyenfajta szövetség viszont éppen arra jó, hogy egyszerre megkapd szinte az összes európai ország közvetlen kontaktját, tudd, hogy pontosan kit kell keresned, kitől kaphatsz segítséget”.
Elmondta azt is, hogy miután tavaly év végén kiderült, hogy a Nemzeti Kulturális Alapon (NKA) belül jelentős támogatáscsökkentések lesznek, amelyek kifejezetten rosszul érintik majd a független kulturális szcénát, a véltnél sokkal nagyobb mértékben kell majd a külföldi pénzekre támaszkodnia a hazai alkotóknak.
Ladányi Jancsó Jákob, a Freeszfe Egyesület tagjaként arról beszélt, hogy a Freeszfe csakis európai összefogással tudott létrejönni, mert találtak egy kiskaput arra, hogy a Magyarországon tanuló hallgatók más európai egyetemekről kapják meg a diplomájukat. Az viszont továbbra is kérdés, hogy a Freeszféről egyre nagyobb számban kikerülő frissdiplomások hogyan és miből tudnak majd alkotni a későbbiekben, mert
az teljesen egyértelmű, hogy ők állami támogatásokra nemigen számíthatnak.
Mint mondta, ezért lett nagyon fontos, hogy az Akadémiák Európai Szövetségéhez csatlakozni tudtak decemberben, a szövetségnek ugyanis rengeteg kapcsolata van, és össze tudja kötni őket azokkal az európai intézményekkel, amely akár pénzzel is támogatnák a munkájukat. Már többször felmerült például „egy alternatív filmalap” felállításának a lehetősége is – lévén, hogy a mostani magyar filmtámogatási rendszer egyre gyakrabban favorizál olyan alkotásokat, mint a silány minőségű Aranybulla-sorozat, vagy a kormány ideológiájával még véletlenül sem szembemenő történelmi alkotások, mint a Blokád vagy a készülő Petőfi-film.
Ladányi Jancsó szerint az alternatív filmalap csak nemzetközi támogatásokból tudna működni, és elképzelhető, hogy az európai szövetség tudna segíteni a szervezet létrejöttében.
Hivatalos panasz a részrehajló magyar kultúrpolitika ellen
Végül a madridi Circulo de Bellas Artes igazgatója, Valerio Rocco Lozano elmondta, hogy próbálnak nyomást gyakorolni a hivatalos nemzetközi szervekre is. Az Alkotmányos és Emberi Jogok Európai Központja (ECCHR) jogászaival együttműködésben panaszlevelet és petíciót fogalmaztak meg a művészi szabadság magyarországi fenyegetett helyzetével kapcsolatban, és a dokumentumokat 2021-ben elküldték az ENSZ kulturális jogokkal foglalkozó különleges előadójának, illetve az Európai Bizottságnak, hogy vizsgálatot indítsanak. „A magyar kulturális intézmények függetlenségét 2010 óta rendszeresen támadja az Orbán-adminisztráció” – fogalmazott Lozano.
Elmondta, hogy a petícióban és a panaszban a következő, az alkotók szabadságát fenyegető tényezőket fogalmazták meg:
- Megszüntették Magyarországon a legfontosabb, kultúratámogatást szétosztó szerv, az NKA függetlenségét.
- Köztestületté nyilvánították a jobboldali művészeket tömörítő Magyar Művészeti Akadémiát, amit viszont már az Alkotmánybíróság is problémásnak talált 2014-ben.
- Megalapították a kulturális szektor felett központi kontrollt gyakorló szervet, a Nemzeti Kulturális Tanácsot 2019-ben, amelynek az elnökét a kormány nevezi ki.
- Intézményeket és egyetemeket privatizálnak, hogy a hatalom nagyobb közvetlen kontrollt gyakoroljon felettük. „Ez történt a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel is” – jegyezte meg Lozano.
- A politikai hovatartozásuk alapján neveznek ki kulturális vezetőket. Példának a madridi igazgató Vidnyánszky Attilát hozta fel, aki 2013 óta vezeti az ország legfontosabb színházát, a Nemzeti Színházat, megnevezte Demeter Szilárdot is, továbbá problémásnak ítélte, hogy az önkormányzati színházak [egy részének az] élére is a politikailag konform vezetőket nevezik ki.
- Végül Lozano káros mechanizmusnak nevezte, hogy a forrásokat jellemzően a kormánybarát intézményekhez és művészekhez csatornázzák Magyarországon.
Mindennek az a következménye – mondta –, hogy a kisebbségi véleményt vállaló művészek megélhetése veszélybe került, az intézmények és az alkotók pedig arra kényszerülnek, hogy a hivatalos narratívához igazodjanak és öncenzúrát gyakoroljanak, ha közpénzektől függenek.
Valerio Rocco Lozano elmondta, hogy a magyar ügy a június 9-én kezdődő madridi könyvvásáron is téma lesz, ahogy Spanyolország a következő szemeszterben esedékes soros elnöksége idején is a napirendjére fogja majd azt tűzni.
Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Tóta W.: Filmszakadás
A nemzet nem a világ ellen harcol. A nemzet Magyarország kormánya ellen küzd, hogy a magyar név jelentsen valamit. Francia pénzből, Soros-támogatással, guruló dollárokkal tempózik a fennmaradásért, azért, hogy ne csak levéltetvek, hanem virágok és pálmák országa legyünk. Vélemény.
Buda Flóra Anna: "Ezt a filmet továbbra is francia-magyar koprodukciónak hívjuk, bármenyire is kilátástalannak tűnik a helyzet"
Felháborodott Jakab Juli színésznő, forgatókönyvíró, hogy a Nemzeti Filmalap úgy gratulált Buda Flóra Anna Arany Pálma díjához, hogy a rövidfilmre beadott pályázatát többször is visszadobták. Jakab emiatt azt írta, a rövidfilm nem magyar, hanem francia. Buda Flóra Anna a hvg360-nak azt mondta, bizonyos szempontból egyetért a felháborodással, de több oka is van annak, hogy a filmet koprodukciónak tartja. Buda Flóra Annával írásban készítettünk interjút.
