76 éves korában meghalt Balázsovits Lajos Balázs Béla-díjas magyar színész, rendező és igazgató, a Halhatatlanok társaságának örökös tagja

- közölte a Nemzeti Színház az MTI-vel.

Balázsovitsot 2022 nyarán választották a Nemzet Színészének az elhunyt Haumann Péter helyére.1982-ben kapott Balázs Béla-díjat, 1987-ben választották Érdemes Művésznek, mindeközben pedig Nagykanizsa díszpolgárának is választották.

Balázsovits 1946-ban született Nagykanizsán, 1965-től 1969-ig volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja. Ebben az időszakban többször is szerepelt a Madách Színházban, a főiskola után csatlakozott is a társulathoz. 1974-től játszott a Vígszínházban, 1979-től a Mafilmben, majd 1982 és 1990 között visszatért a Madáchba. 1991-ben lett a Nemzeti Színház színésze, 1992 és 2012 között pedig a Játékszín igazgatója volt.

2012-ben végleg visszavonult a színházi világtól. Balázsovits hosszan beteg volt, betegségét a Nemzeti Színház közleménye szerint azonban méltósággal viselte. Budapesten érte a halál.

Temetéséről később fognak intézkedni.

A színész tavaly interjút adott a HVG-nek, azt ide kattintva tudja elolvasni:

Balázsovits Lajos: Ha civilben jóban vagyok Gyurcsányékkel, miért ne állhatnék ki mellettük

Nem szeret konfliktusokat generálni maga körül, békés életre törekszik, mondja Balázsovits Lajos színművész, aki azért néhány konfliktusos és karcos történetet is megoszt a HVG-nek adott portréinterjúban. Mesél arról, hogyan veszett össze, majd békült ki Jancsó Miklóssal, hogyan kötött házasságot Almási Éva színésznővel, milyen politikai játszmák zajlottak a színfalak mögött a Játékszínben, és, hogy miként nem lett végül sztár Olaszországban.

Balázsovits pályájának a színházi élet mellett meghatározó eleme volt a filmezés is: már pályakezdőként is Jancsó Miklós rendező egyik alapemberének számított.

1972-ben szerepelt a Még kér a nép című filmjében, ami a cannesi filmfesztiválon elnyerte a legjobb film díját.

A színházi világra az 1990-es évektől kezdett el ismét koncentrálni. Jancsó felkéréseit viszont ezt követően sem utasította vissza: szerepelt az Isten hátrafelé megy, a Kék Duna keringő, A mohácsi vész és az Ede megevé az ebédem című alkotásaiban is.

Az 1970-es években a színművész előtt felvillant a nemzetközi karrier lehetősége is: felfigyelt rá Luchino Visconti olasz rendező, ő főszereplőnek vitte volna a Halál Velencében című filmjébe, viszont Tadzi szerepét végül egy svéd színésznek adta - pedig még Budapestre is eljött tárgyalni a magyar színésszel. 1974-ben azonban Balázsovits megkapta egy másik olasz film, a Milarepa főszerepét, amit Liliana Cavani rendezett. Közben Magyarországon is forgatott: 1971-ben szerepelt a Staféta című filmben, de a legfiatalabb korosztálynak Éliás királyfiként mutatkozott be a Palacsintás királyban.

1974-ben játszott a Szerelmem, Elektra című filmben is, ahol együtt szerepelt Törőcsik Marival, Cserhalmi Györggyel és Madaras Józseffel is. Azonban míg egyik legnagyobb sikere, úgy talán legnagyobb botránya is Jancsóhoz köthető: a Magánbűnök, közerkölcsök című filmben teljesen meztelenül is játszott, Olaszországban pedig ezt a filmet pornográfia vádjával egy időben teljesen be is tiltották.