76 éves korában meghalt Balázsovits Lajos Balázs Béla-díjas magyar színész, rendező és igazgató, a Halhatatlanok társaságának örökös tagja
- közölte a Nemzeti Színház az MTI-vel.
Balázsovitsot 2022 nyarán választották a Nemzet Színészének az elhunyt Haumann Péter helyére.1982-ben kapott Balázs Béla-díjat, 1987-ben választották Érdemes Művésznek, mindeközben pedig Nagykanizsa díszpolgárának is választották.
Balázsovits 1946-ban született Nagykanizsán, 1965-től 1969-ig volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja. Ebben az időszakban többször is szerepelt a Madách Színházban, a főiskola után csatlakozott is a társulathoz. 1974-től játszott a Vígszínházban, 1979-től a Mafilmben, majd 1982 és 1990 között visszatért a Madáchba. 1991-ben lett a Nemzeti Színház színésze, 1992 és 2012 között pedig a Játékszín igazgatója volt.
2012-ben végleg visszavonult a színházi világtól. Balázsovits hosszan beteg volt, betegségét a Nemzeti Színház közleménye szerint azonban méltósággal viselte. Budapesten érte a halál.
Temetéséről később fognak intézkedni.
A színész tavaly interjút adott a HVG-nek, azt ide kattintva tudja elolvasni:
Nem szeret konfliktusokat generálni maga körül, békés életre törekszik, mondja Balázsovits Lajos színművész, aki azért néhány konfliktusos és karcos történetet is megoszt a HVG-nek adott portréinterjúban. Mesél arról, hogyan veszett össze, majd békült ki Jancsó Miklóssal, hogyan kötött házasságot Almási Éva színésznővel, milyen politikai játszmák zajlottak a színfalak mögött a Játékszínben, és, hogy miként nem lett végül sztár Olaszországban.
Balázsovits pályájának a színházi élet mellett meghatározó eleme volt a filmezés is: már pályakezdőként is Jancsó Miklós rendező egyik alapemberének számított.
1972-ben szerepelt a Még kér a nép című filmjében, ami a cannesi filmfesztiválon elnyerte a legjobb film díját.
A színházi világra az 1990-es évektől kezdett el ismét koncentrálni. Jancsó felkéréseit viszont ezt követően sem utasította vissza: szerepelt az Isten hátrafelé megy, a Kék Duna keringő, A mohácsi vész és az Ede megevé az ebédem című alkotásaiban is.
Az 1970-es években a színművész előtt felvillant a nemzetközi karrier lehetősége is: felfigyelt rá Luchino Visconti olasz rendező, ő főszereplőnek vitte volna a Halál Velencében című filmjébe, viszont Tadzi szerepét végül egy svéd színésznek adta - pedig még Budapestre is eljött tárgyalni a magyar színésszel. 1974-ben azonban Balázsovits megkapta egy másik olasz film, a Milarepa főszerepét, amit Liliana Cavani rendezett. Közben Magyarországon is forgatott: 1971-ben szerepelt a Staféta című filmben, de a legfiatalabb korosztálynak Éliás királyfiként mutatkozott be a Palacsintás királyban.
1974-ben játszott a Szerelmem, Elektra című filmben is, ahol együtt szerepelt Törőcsik Marival, Cserhalmi Györggyel és Madaras Józseffel is. Azonban míg egyik legnagyobb sikere, úgy talán legnagyobb botránya is Jancsóhoz köthető: a Magánbűnök, közerkölcsök című filmben teljesen meztelenül is játszott, Olaszországban pedig ezt a filmet pornográfia vádjával egy időben teljesen be is tiltották.
Cunamiként zúdítja a kormány a támogatásokról szóló bejelentéseket az emberekre a Pride miatti blamázs óta, hátha ezzel szavazókat nyer vissza. Pedig ezek a támogatások valójában azt mutatják, hogy az állam továbbra is igyekszik kivonulni a szociálpolitikából, és az egyénre próbál hárítani minden felelősséget – mondja Kramarics Szandra, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója.
A magyar miniszterelnök hatalma veszélyben van, de nem úgy, ahogyan azt várnánk. Orbán Viktor forgatókönyvét külföldön csodálják, de otthon gyengül a pozíciója.