Balázsovits Lajos: Ha civilben jóban vagyok Gyurcsányékkel, miért ne állhatnék ki mellettük
Nem szeret konfliktusokat generálni maga körül, békés életre törekszik, mondja Balázsovits Lajos színművész, aki azért néhány konfliktusos és karcos történetet is megoszt a HVG-nek adott portréinterjúban. Mesél arról, hogyan veszett össze, majd békült ki Jancsó Miklóssal, hogyan kötött házasságot Almási Éva színésznővel, milyen politikai játszmák zajlottak a színfalak mögött a Játékszínben, és, hogy miként nem lett végül sztár Olaszországban.
HVG: Nem tartja kissé morbidnak, hogy a Nemzet Színésze címet úgy lehet elnyerni, ha a cím valamelyik korábbi birtokosa az égi társulathoz szerződik?
Balázsovits Lajos: Szomorú utódlás, részben pedig öröm, hogy szeretett kollégám, barátom, Haumann Péter után örököltem ezt a címet. Talán a túlvilágról Péter is segített abban, hogy én lehettem az utódja.
HVG: Tíz éve nem hallat magáról a szakmában. Tudatosan választotta a feledés homályát?
B. L. : Egyszer megszegtem a szavam, Karinthy Marci kedvéért elvállaltam egy kisebb szerepet a színházában. Komoly elhatározás volt bennem, hogy abbahagyom a pályát, mert fizikai, lelki erő kell hozzá, ami nekem most nincs. Tisztességesebbnek tartottam, hogy visszavonulok. Talán nem így döntök, ha kitölthettem volna az igazgatói mandátumom utolsó két évét a Játékszínben.
HVG: Tízmilliós adósságállományra hivatkozva végelszámolást indítottak a színház ellen. Utólag kiderült, hogy az akkori hatalom húzta ki a lába alól az igazgatói széket?