HVG: Nem tartja kissé morbidnak, hogy a Nemzet Színésze címet úgy lehet elnyerni, ha a cím valamelyik korábbi birtokosa az égi társulathoz szerződik?
Balázsovits Lajos: Szomorú utódlás, részben pedig öröm, hogy szeretett kollégám, barátom, Haumann Péter után örököltem ezt a címet. Talán a túlvilágról Péter is segített abban, hogy én lehettem az utódja.
HVG: Tíz éve nem hallat magáról a szakmában. Tudatosan választotta a feledés homályát?
B. L. : Egyszer megszegtem a szavam, Karinthy Marci kedvéért elvállaltam egy kisebb szerepet a színházában. Komoly elhatározás volt bennem, hogy abbahagyom a pályát, mert fizikai, lelki erő kell hozzá, ami nekem most nincs. Tisztességesebbnek tartottam, hogy visszavonulok. Talán nem így döntök, ha kitölthettem volna az igazgatói mandátumom utolsó két évét a Játékszínben.
HVG: Tízmilliós adósságállományra hivatkozva végelszámolást indítottak a színház ellen. Utólag kiderült, hogy az akkori hatalom húzta ki a lába alól az igazgatói széket?
