„Minden bizonyíték arra utal, hogy Wass Albert meghamisította saját zsoldkönyvét, és nem létező kitüntetéseket adományozott magának” – olvasható Ungváry Krisztiánnak a Qubiten megjelent írásában.
A történész végigvette az író katonai pályafutását, ismertette, mit írt erről, majd azt is, hogy mit lehet ezekből alátámasztani forrásokkal. Az eredmény meglepő, mivel a források arra mutatnak, hogy Wass Albert egy modern kori Háry János volt, akinek az elbeszéléseiből alig fedi valami a valóságot.
Az író azt állította, hogy a „9. magyar királyi lovasezreddel” vonult ki a frontra 1943-ban, holott ilyen ezrede a magyar haderőnek nem volt. A rendelkezésre álló források szerint a kevésbé romantikus, de a katonai kiképzésének megfelelő híradó fegyvernemnél szolgált.
A kalandjai a fentinél csak még furcsábbakká válnak. Magánlevelezésében például beszámol arról, hogy partizánvadász vállalkozásokban vett részt, ami egy híradóstól legalábbis furcsa, különösen, hogy az ő elbeszélésében a harcokból is kivette a részét.
1944-ben azt is megírták róla, hogy két vaskereszttel tért haza a frontról, ám e kitüntetések adományozásának semmi nyomát nem találni a német irattárakban, pedig 1943–44-ben még alaposan vezettek mindent a Wehrmacht személyügyi osztályain, volt olyan részlegük is, amely kifejezetten a magyar kitüntetetteket tartotta számon. Wass neve itt nem található meg.
Ráadásul az író elvileg a vaskereszt mindkét osztályát megkapta, ami ritkaságnak számított a magyar haderőnél, erre egészen bizonyosan felfigyeltek volna a vele szolgáló tiszttársai is, hiszen II. osztályú vaskeresztet 1758 alkalommal, míg I. osztályút csupán 58 alkalommal adományoztak magyar katonának a második világháború folyamán.
Mondani sem kell, hogy nem született olyan beszámoló, amely észrevételezte volna, hogy egy híradós zászlós mindkét vaskereszttel rendelkezik. Ez különösen akkor lett volna szembetűnő, amikor Wass Albert az állítólagos adományozásokat követően a IX. hadtest törzsénél szolgált, ahol az egyetlen ember, aki rendelkezett mindkét kitüntetéssel (persze rajta kívül), a hadtest parancsnoka, dálnoki Veress Lajos altábornagy volt. Mindezek ellenére az ugyancsak a hadtest törzsénél szolgáló Welser Tibor zászlós visszaemlékezéseiben egy szót sem pazarolt erre a kétségtelen szenzációra.
Wass azt is állította magáról, hogy ő volt Veress Lajos segédtisztje, holott ezt a pozíciót legalább századosi rendfokozattal lehetett csak betölteni, Wass (és Welser) pedig a tényleges segédtiszt, Bodrogi Gyula százados titkáraiként szolgáltak, lényegében irodisták voltak.
Wass zsoldkönyvében az is szerepel, hogy megkapta a Signum Laudis (Kormányzói Dicsérő Elismerés) bronzérmét, ám ennek az adományozásnak sem lelni nyomát a hivatalos iratokban, illetve az is benne van, hogy Szálasiéktól megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is, ami viszont túlságosan nagy kitüntetésnek számított egy egyszerű, nem harcoló csapatnál szolgáló tartalékos hadnagynak.
Ráadásul az, amire Wass alapozza a kitüntetését, vagyis hogy részt vett a tiszafüredi hídfő védelmében 1944. október 20. és 28. között, nem több puszta kitalációnál: az alakulata az ottani harcok idején teljesen máshol tartózkodott.
Ungváry szerint mindezeken túl az író zsoldkönyvében keletkezett kiegészítéseket nem a felettese, Zsilinszky Sándor vezérkari százados írta, hanem – az ő aláírását meghamisítva – maga Wass.
„Azt, hogy kitüntetései egy kivétellel fikciók, akkor is fel lehetett volna tárni, ha a hamisított zsoldkönyv nem kerül elő, ugyanis közelebbi vizsgálat esetén minden általa írt állításról konkrétan igazolható, hogy az a közölt módon nem történhetett meg” – írta Ungváry.
