“Tizenkilenc éves kora óta publikál, prózáját olyanok méltatták, mint Lengyel József vagy Déry Tibor, tizenhat nagyregényt és kilenc kisregényt írt, csaknem félszáz könyve jelent meg eddig, az olvasók rajongják, mégis kívülállóként tekint magára a magyar irodalomban” – írja a ma 75 éves írót köszöntő Litera.

Vámos 2023-ban, a Visz a vonat című kötete apropóján úgy nyilatkozott, hogy időnként megint cenzúrába ütközik, és több médiumba nem írhat.

Egy 2019-es interjúban elmondta, hogy mindig is írónak készült, ez a tudat nyújtott számára biztonságot. A szüleiről, a gyerekkoráról is mesélt a beszélgetés során:

Én szegénységből jöttem, a szó megszokott és elvont értelmében is szegénynek születtem. Apám jó partinak számított Pécsen. A háború azonban megváltoztatta őt, kiölte az érzelmeit, mivel a családját kiirtották Auschwitzban. Anyám pedig mániás depressziótól szenvedett. Gyerekként nem tudtam, hogy van ilyen, csak azt láttam, hogy hol sír, hol nevet, és ez nem adott biztonságérzetet. Ma már tudom, ez ugyanolyan betegség, mint a bárányhimlő, de akkoriban nem tudtuk hova tenni

– mondta Vámos, és hozzátette:

Önmagamat neveltem fel, a szüleim magukkal voltak elfoglalva. Az a tudat adott erőt, hogy író leszek.