Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Challenger-katasztrófa volt az első amerikai űrkatasztrófa, amely repülés közben következett be. 1986. január 28-án az STS–51–L küldetés keretében indított Challenger űrrepülőgép 73 másodperccel az indítás után megsemmisült. A fedélzetén tartózkodó hét űrhajós meghalt: Greg Jarvis, Christa McAuliffe, Ronald Ervin McNair, Ellison Shoji Onizuka, Judith Arlene Resnik, Michael John Smith és Francis Richard Scobee. A későbbi vizsgálatok során arra a következtetésre jutottak, hogy az egyik gyorsítófokozat (SRB) tömítőgyűrűje okozta a balesetet. Az embert is szállító amerikai űrrepülés csak több mint kétéves szünet után, 1988. szeptember 29-én folytatódott az STS–26 küldetéssel. 2011 júliusában repült az utolsó űrsikló, az Atlantis, azóta az Egyesült Államoknak nincs olyan eszköze, amellyel embert tud küldeni az űrbe.

Az STS–51–L küldetés legénysége. Hátsó sor, balról jobbra: Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Greg Jarvis és Judy Resnik. Első sor, balról jobbra: Michael J. Smith, Dick Scobee és Ron McNair.
©
A legénység a Kennedy Űrközpontban a baleset napján - A Challenger indulását eredetileg 1986. január 22-ére tervezték. Az STS–61–C jelű küldetés csúszása miatt az indulást előbb 23-ra, majd 24-re halasztották. Ezután újabb egynapos halasztás történt, a szenegáli Dakarban található, vészhelyzet esetén használatos leszállópálya környékén tapasztalt rossz időjárás miatt. A NASA ekkor a casablancai (Marokkó) tartalék leszállópályát jelölte ki a vészhelyzeti leszállás céljára, de mivel az nem rendelkezett az éjszakai leszálláshoz szükséges megvilágítással, így az indulás időpontját reggelre tették. A Floridában várható rossz időjárás miatt a felszállást újból elhalasztották, ezúttal 27-re. Már javában zajlott az indulás előkészítése, amikor a technikusok nem tudták lezárni az űrrepülőgép ajtaját. Emiatt újabb egynapos csúszás következett. Másnapra kijavították a hibát, ekkor viszont a határértéket meghaladó erősségű oldalszél támadt, emiatt megszakadt a visszaszámlálás. További két óra csúszást okozott a külső üzemanyagtartályban észlelt tűzérzékelő meghibásodása.
©
A Challenger elhagyja a tornyot
©
Az elemelkedéstől számított 0,678 másodperckor készült film- és fényképfelvételeken erőteljes szürke-fekete füstöt lehet látni a jobb oldali szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta alsó illesztésénél. További nyolc egyre feketébb füstpamacsot lehet megfigyelni 0,836 és 2,5 másodperc között, amelyek mind a gyorsítórakéta alsó rögzítésénél válnak láthatóvá. Másodpercenként körülbelül négy új füstfelhő jelenik meg, amely nagyjából megfelel a felszálló jármű rezgésének, és melyet a felszabaduló erőhatások váltanak ki. Az utolsó füstfelhő 2,733 másodperckor figyelhető meg.
©
Egy másik kamera is rögzítette a füstöt - A füst színéből, sűrűségéből és keletkezési helyéből az állapítható meg, hogy a forró kiáramló gázok átégették a gyorsítórakéta alsó és alsó-középső szegmensei közötti szigetelő O-gyűrűt.
©
Egy percen belül egy apró lángcsóva jelent meg az űrhajón. A láng a korábbi füstpamacsok megjelenésének helyén látható, és ez arra utal, hogy a forró hajtóműgázok átégették a rakétaszegmensek közötti illesztést. Ahogyan a lángcsóva folyamatosan növekedett, azt a levegő áramlása a külső üzemanyagtartály irányába terelte. Az égés nyoma utólag az üzemanyagtartály roncsain is jól megfigyelhető volt. A láng károsította továbbá a gyorsítórakéta alsó rögzítését is.
©
A Challenger űrrepülőgép felrobbanása - Az űrhajósok halálának közvetlen okát nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, mivel a leszakadt legénységi kabin olyan nagy sebességgel csapódott az óceánba, hogy minden nyom megsemmisült. Az adatok alapján nem a robbanás során érte olyan nagy erőhatás az űrhajósokat, ami halálos vagy súlyos sérüléseket okozott volna, viszont valószínűleg eszméletüket vesztették a hirtelen nyomáscsökkenés miatt.
©
A felrobbant Challenger űrsikló a floridai Cape Canaveral-i légi támaszpont felett.
©
A televízióképen csak az látható, hogy a Challenger helyén egy tűzgolyó jelenik meg.
©
Jay Greene és Alan Briscoe repülésirányítók a monitorokat figyelik a baleset bekövetkezte után.
©
A Challenger roncsait kiemelték az óceánból és Cape Canaveralre vitték, de nem az űrrepülőtérre, hanem az attól délre fekvő légierőbázisra, egy használaton kívül helyezett Minuteman rakétasilóba.
©
A lezuhant Challenger egy darabja közelről.
©
A Challenger űrrepülőgép darabjai - A vizsgálat megállapította, hogy a balesethez a jobb oldali gyorsítórakéta egyik rossz tömítése okozta. A tömítőgyűrű a nagy hidegben jelentősen veszített rugalmasságából, így nem tudta megfelelő mértékben ellátni feladatát. A balesethez hozzájárult a NASA vezetőségének és a gyorsítórakétákat gyártó Morton Thiokol cég közötti elégtelen kommunikáció is, ugyanis a tömítőgyűrűk ilyen viselkedése már korábban is ismert volt a Morton Thiokol cég előtt, amit jelzett is a NASA-nak. A NASA mérnökei és technikusai több korábbi repülés után elvégzett vizsgálatok során is tapasztalták, hogy a tömítőgyűrűk jelentős sérülést szenvedtek a 11 fok alatti indítások során (STS–51–C). Az űrrepülőgépet tehát műszaki szempontból nem lett volna szabad elindítani fagypont körüli (vagy az alatti) külső hőmérsékletnél. A szoros repülési ütemterv miatt azonban a NASA vezetősége nem állíttatta le vagy korlátozta az űrrepülők indítását. Később azzal védekezett, hogy a tömítőgyűrű ilyen viselkedéséről nem tudott.
©
Dick Scobee özvegye, June Scobee Rodgers emlékezik a Challenger legénységének állított emlékműnél
©

Forrás: Wikipedia

Kövessenek minket a Facebookon is!

hvg.hu Nagyítás

Fazekas István: Tranzitország

Fazekas István, a HVG fotóriportere Tranzitország című sorozatával elnyerte a 34. Magyar Sajtófotó Pályázat MÚOSZ Nagydíját. A sorozat testközelből mutatja be a Magyarországra érkező menekültek viszontagságait.

hvg.hu Nagyítás

Sajtófotó-nagydíjas a HVG fotóriportere

Megvannak a tavalyi év legjobb magyar sajtófotói, a pályázat eredményeit hétfőn délelőtt hirdették ki. Összesen 240 szerző 2434 pályaművel pályázott sikeresen. A zsűri összesen 7029 kép közül választotta ki a legjobbakat. Fazekas István, a HVG fotóriportere a menekültválságról szóló Tranzitország című sorozatával nyerte el a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Nagydíját. Stiller Ákos kollégánk pedig két kategóriában kapott helyezést. Íme egy válogatás a pályázat díjnyertes képeiből.

fm Nagyítás

Menetelés a fagyban: menekültek drámája a határon

A szerdai határzár után Macedónia ismét átengedi a menekülteket, de csak azokat, akik úgy nyilatkoznak: Ausztriában vagy Németországban akarnak menedéket kérni. Szerdán körülbelül 600 migráns ragadt a két határ között, mert egyelőre tisztázatlan okok miatt a macedón hatóságok megtagadták tőlük a belépést.

hvg.hu Nagyítás

40 éves a Concorde

Negyven éves a Concorde, a hangsebességnél gyorsabb civil repülés jelképe. Nem az egyetlen és nem is az első szuperszonikus utasszállító volt, de a bolsevik másolat csúfos véget ért. A Concorde gazdaságtalan volt, zajos és drága mulatság – viszont gyönyörű, és évtizedeken át a Nyugat csodájának szimbóluma. Ma már újra csak a katonai pilóták élvezhetik az igazi száguldást.