"Nem volt itt törés, nem volt drámai melléfogás. A 2002-es választás már a polgári jobboldal bomlásának, a lecsúszásnak a tünete volt. A jobboldal lélekben veszítve indult, éspedig azért, mert nem tudta elképzelni, hogy veszíthet. S ezt azért nem tudta elképzelni, mert nem akarta. S azért nem akarta, mert rettegett tőle. S azért rettegett, mert tudta, hogy nincs hová mennie. Nincs politikai otthona, nincs zászlaja. Ezért volt kénytelen – jobb híján – a nemzeti zászlót magára borítani. S e zászló alól már tényleg könnyű kijelenteni, hogy ő sosem veszíthet."
