Darin Padua, az Észak-Karolinai Egyetem sportorvosa szerint az erre irányuló korábbi kutatásokkal az a gond, hogy csak azután kezdték vizsgálni a problémát, miután a betegség már kialakult. Emiatt nem lehetett eldönteni, hogy a társuló izmok szerkezetében és mozgásában fellépett elváltozások okozzák-e futótérdet, vagy ezek már a sérülés hatására alakultak ki. (A futótérd a sporttal összefüggésbe hozható térdfájdalom, az inak gyulladása, amely túl sok vagy helytelen futás, síelés vagy kerékpározás következtében alakul ki.)

A kutatás során az Egyesült Államok haditengerészeti akadémiájának 1600 kadétját vizsgálták meg, majd követték az állapotukat; néhány év elteltével 40 személynél alakult ki az elváltozás. Az eredmények alapján, akiknél gyengébbek voltak a térdinak, 2,9-szer gyakrabban alakult ki ez a tünetegyüttes, mint a legerősebbeknél; míg a leggyengébb quadricepszűeknél (négyfejű combizommal) 5,5-szeres volt az arány. Emellett a nagyobb harántboltozati süllyedéssel bíróknál 3,4-szer gyakoribb volt a futótérd előfordulása. Végül pedig azoknál a résztvevőknél, akiknek a térdízülete ugrás során csak kisebb mértékben volt behajlítható, 3,1-szer gyakrabban fordult elő a kórállapot.

A kutatást vezető sportorvos szerint tehát a gyengébb inak és izmok miatt ezek az emberek nem hajlítják be annyira a térdüket, mint a többiek, emiatt a térdkalács és a combcsont kisebb felületen érintkezik, ezért ugyanaz a nyomás kisebb területre hat. Emellett minél laposabb valakinek a talpboltozata, annál inkább befelé csavarodik az egész lába, így a térdkalács nem megfelelően mozog, ami szintén a nyomás növekedéséhez és fájdalomhoz vezet.