Hiszek egy vakcinában

Nem akarok nyilvánosan állást foglalni az „oltsunk-e vagy sem” kérdésében. Nemcsak azért, mert a miniszteri feljelentés fényében ez már komoly kockázatokkal jár, hanem mert az oltásról folyó diskurzust értelmetlen hitvitának tartom. A hívők hisznek a számukra hiteles emberek véleményében, a vakcinatagadók inkább az ellenoldali érvekkel tudnak azonosulni. Ám ekkor valaki hatalmi szóval felállít egy dogmát: az oltás jó, az oltásban hinni kell. Aki pedig az ellenkezőjét állítja, máglyára vele. „A légből kapott információk szándékos terjesztése megvalósíthatja a közveszéllyel fenyegetés, illetve a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás bűncselekményét” – jelenti ki a tárca, miközben számomra már az sem világos, egy nem kötelezően beadandó oltás esetében mit is értsek a hatósági rendelkezésen, ami ellen esetleg izgatni támadhatna kedvem.

A vakcinával kapcsolatban magam is olvastam meglehetősen eltérő súlyú érveket és ellenérveket, köztük például azt, hogy azért is vigyázni kell vele, mert a szurival együtt kis csipeket ültetnek belénk. Nyilvánosan kijelentem: emberek, ez hülyeség, ne higgyetek benne! Jobb lett volna azonban, ha a miniszter, mielőtt igét hirdet, választ ad számos olyan – nem feltétlenül csak szakmai – kérdésre, amelyek tisztázatlansága az ilyen és ehhez hasonló összeesküvés-elméleteknek tápot adhat.

Például hogy miért egy olyan céget párnázott ki jó pár milliárddal az állam, rendelte meg tőlük a vakcinát, s áll most már hatalmi szóval is mögé, amelynek a tulajdonosi szerkezete hétpecsétes titok. Bizonytalanságomat csak növeli, hogy olyan offshore cégről van szó – nevezetesen az Omninvest Kft.-ről –, amely ki tudja, mi okból, mintha az ellenzék védelmét is élvezné; eredetét legalábbis ők se nagyon firtatják.

Nekem viszont minden állampolgári, illetve újságírói igyekezetem kudarcot vallott, hogy itthon vagy külföldi segítséggel feltárjam, kik is állnak az oltócég mögött. Nemrég a Mol közgyűlésére be sem tehette a lábát az új orosz tulajdonos képviselője, mert nem nevezte meg, kik birtokolják a részvényeket. Ellenben fél Magyarországot végigoltathatja egy tisztázatlan hátterű társaság. Ha pedig valaki e tényeket egymás mellé állítja, kombinál, a szabadságával játszik.

Jung életrajzát olvastam a napokban. A svájci pszichológus hosszan ír arról, milyen lelkes csodálója volt Freudnak egészen addig, amíg a mester nem fordult hozzá a következő szavakkal: „Ígérje meg, hogy soha nem adja fel a szexualitáselméletet; tudja, dogmává kell tennünk, megrendíthetetlen bástyává.” A tanítványban ekkor egy világ omlott össze, és a következőket jegyezte naplójába: „A bástya meg a dogma megrémített, vitathatatlan hittételt ugyanis ott szokás felállítani, ahol egyszer s mindenkorra el akarják nyomni a kételkedést.” Az orvoslás területén a dogmáknak semmi máshoz nincs közük, mint a hatalomhoz – szól az analitikus végkövetkeztetése.

DOBSZAY JÁNOS

(A szerző a HVG munkatársa)