Talán annak a szerencsének tudható be, hogy 1960-ban véget ért a két évszázados fővárosi státusza, vagy egyszerűen csak a csodálatos fekvése az, (amiért jogosan kiérdemelte a “Cidade Maravilhosa” - magyarul “csodálatos város” - címet), ami feledteti velünk a forgalmas utakat és a sokszínű embertömeget. Rio sok kis városnegyed, sok kis város egymás mellé tömörülve. A helyi lakosok, akiket brazilul cariocaknak neveznek, ha lemennek a strandra vagy a kedvec kávézójukba, egészen biztosan összefutnak ismerőseikkel – minden csoportnak megvannak a maga törzshelyei, a kedvenc napernyői és a kedvenc negyedei, ha sörözésre kerül sor. Tudniillik a cariocak imádják a sört.

A “csodálatos város” alapvetően egy északi és egy déli zónára tagolódik, közbeékelődve a centrummal (a Nyugati rész távol helyezkedik el a centrumtól, és alapvetően lakó- és iparnegyedek alkotják). A szegényebb északi részt (Zona Norte) az utazók nagyrészt elkerülik, a világ egyik legnagyobb foci stadionjaként számontartott Maracanã-n kívül nem sok egyéb turistacsalogató látnivaló található ott. Ellenben a déli rész (Zona Sul) büszkélkedik mindennel, amit Rio-ról valaha hallottunk: Krisztus 30 méteres szobra a Corcovado hegyen (helyi nevén Christo redemptor, a világ hét új csodája közt nyilvántartva), a Cukorsüveg hegy (Pão de Açúcar) és a világ talán két leghíresebb strandja: a Copacabana és az Ipanema. A centrum (Região central) köti össze és választja is el egyben az Északi és Déli zónákat. Hétközben itt lüktet a gazdasági es kultúrális élet, itt találhatóak a múzeumok (szerencsére több is ingyenesen látogatható közülük), mozik és színházak java.  Szintén itt csodálhatjuk meg a Portugáliát kísértetiesen idéző koloniális épületeket, bár európai szemünknek talán izgalmasabbak az újonnan felhúzott felhőkarcolók.

Bakonyi Zsuzsa

Sajnos, az elszeparált városrészek szomorú valóságához a favelák (nyomornegyedek) is hozzátartoznak, amik ugyan messziről vidám színekben pompáznak, de nem ajánlatos helyi vezető nélkül bóklászni bennük. Viszont a Déli zónában olyannyira teljes biztonsággal járkálhatunk, hogy szinte hihetetlen történeteknek tűnnek a favelák veszélyei.

Rio de Janerio fekvéséhez hasonlót nem sokat láthatunk életünk során. A város 1502 január havában kapta meg a nevét (Rio de Janeiro magyarul annyit tesz, hogy Januar folyója), amikor is a behajózó portugálok tévesen egy folyó torkolatának gondolták az óriási Guanabara öblöt. Csak sok év elteltével vették észre, hogy valójában a tenger nyúlik be több kilométeren át a szárazföldbe.

A várost kisebb nagyobb öblök, fehér homokos temngerpartok és teknős páncél formáját idéző  szigetek szegélyezik. Zöldellő fákból sincs hiány -  Rio de Janeiro büszkélkedhet a világ első (Floresta da Tijuca) és második legnagyobb (Parque Estadual da Pedra Branca) urbánus erdejével. Aki megunná az óceáni sós vizet, az vizi biciklizhet egyet a belső tavak egyikén. Az alapvetően sík, illetve lankás városképből lépten nyomon kiugrik egy-egy képtelen formájú, mesébe illő meredek hegy (brazilul morro). A két leghíresebb a már említett Corcovado és Cukorsüveg hegy. Az előbbire taxival vagy fogaskerekű kisvasúttal juthatunk fel, az utóbbit, lévén, hogy jóval alacsonyabb, a vállalkozó szellemműbb utazók akár gyalog is meghódíthatják, de bárki rendelkezésére áll a libegő lift.

Bakonyi Zsuzsa

Ez a két legfontosabb kilátóhely a városra. Hová menjünk viszont, ha Krisztus szobrát és a Cukorsüveg hegyet egyszerre, egy fotón szeretnénk megörökíteni? A Guanabara öböl túlsó partján fekszik Nitorei városa, amit egy 13 kilométeres híd köt össze Rio-val. A metropolisszal szemben a három millió lelket számlálo Nitorei csak egy kisvárosnak számít. Azonban strandjáról és a magasan fekvő parkjából a Cidade Maravilhosa káprázatos, átfogó látképe tárul elénk. A carioca-k szeretik is gúnyosan mondogatni: a legjobb dolog Nitoreiban a Rio-i panoráma. Azért a nitorei-i halpiacot is a legjobb dolgok közé sorolhatnánk, ahol a frissen kifogott halak közül válogathatunk, majd helybéli szerzeményünket egy szinttel feljebb lévő étteremben ízlésünknek megfelelően egyből meg is sütik nekünk.

Bakonyi Zsuzsa

Rio de Janerio panorámáját a hegyei, azok a bizonyos morro-k teszik felejthetetlenné. Ezek a csúcsok olyanok, mintha egy őrült tájépítész fantáziája elszabadult volna és csokoládéból képtelen, óriás méretű formákat szabdalt volna bele az óceánba. Legszebben az Ipanema strand partján érvényesülnek, főleg ha ottragadunk a naplementére – és ez elég könnyen megtörténhet. A nap a sok kacskaringós forma közé bukik le a strand túlsó végén, bearanyozva az öblöt.

Rio-ban kétségkívül sok a látnivaló, de a nyári hőségben egyértelműen a legszórakoztatóbb és legpihentetőbb időtöltés a strandolás. Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak, mondja a régi közmondás, tehát szeressünk bele az óceánba, mint a helyiek és töltsük ott időnk nagy részét. A carioca-k, ha tehetik, munka előtt, munka után, hétvégén a strandokat járják. Itt találkoznak a barátokkal, szólítják meg a külföldi utazókat, fürödnek meg sokan hagyományteremtő módon szilveszter éjszakáján az óceánban és itt kocognak mezítláb a homokban.

Bakonyi Zsuzsa

A Föld két legszebb strandja, Ipanema és Copacabana, a metrómegállóktól csupán néhány perc sétára van! Lakónegyedek és hotelek közt sétálunk, vagy forgalmas utakon közlekedő buszokkal érkezünk. De amint lelépünk a forró fehér homokba és beleveszünk a strand oly jellemző lüktető forgatagába, magunk mögött hagyjuk a várost és érezzük, hogy egy új és más élményben van részünk. Nem lehet megunni az emberek forgatagának figyelését! Állítólag a feketepiacon a hamis brazil útlevelek a legkeresettebbek és következésképpen a legdrágábbak, mert brazilnak valahogy mindenki elmegy kinézetre. Vannak német, holland származású fehérbőrű szőkék, a nyilvánvaló portugál vonásokat konzerváló emberek, távolról érkezett japánok, a gyarmati időkben érkezett afrikai feketék leszármazottjai és természetesen mindennek a végtelen keveréke. A jó hír az utazóknak az, hogy Rio-ban ránézésre nem szúrnak ki minket, hogy külföldiek lennénk.

A strandon minden van, ami egy város és lakóinak megismeréséhez kell. A helyi ételek és italok megkóstolásához nem kell éttermekbe fáradnunk, elég, ha lustán kivárjuk, amíg a sok száz mászkáló parti árus felénk járjon. Szomjunk csillapítására kötelezően ajánlott a kókusz víz, amit mindenképpen jéghidegen (bem gelado) kérjünk. A nagy zöld színű kókuszdió tetejét levágják, kapunk bele egy szívószálat és máris mutatósan szürcsölhetjük az egészséges nedűt. A nagy melegben az ismert üdítőitalok helyett szintén érdemes kipróbálni az előre elkészített limonádékat, nem fogunk csalódni. Az ételárusok ugyancsak egész nap róják köreiket a partokon. Kaphatunk rákokat, nyárson sült sajtot, és szintén népszerűek a különféle sós péksütemények (brazilul salgados), amiket általában melegen esznek. Ez utóbbiakon is szépen nyomott hagyott az évszázados kultúrakeveredés: nagyon ízletesek és közkedveltek a közel keleti ízek és sütik, néha pedig olyan neveik vannak, mint például csirke kínai kenyérben. Az édesszájúaknak sem kell aggódniuk, mert a számtalan jégkrém-árus mellett a helyi specialitásokhoz is könnyedén, a napernyőnk árnyékában hűsölve hozzájutunk. Brazília leghíresebb édessége az egyik politikusuk után elnevezett Brigadeiro: trüffel bonbont idéz a formája, de annál lágyabb és egyszerűbb ízű. Csak tudjuk abbahagyni! Ha a melegtől elbágyadtunk ne csak a finom brazil kávéval ébredezzünk, hanem próbáljuk ki az açaí-t (ejtsd ászáí) valamilyen formájában. A legjobb növényi antioxidáns és mellesleg a brazilok szinte energia italként fogyasztják. Leggyakrabban banánnal és jégkásával keverik össze egy fagyi szerű péppé, és ehhez lehet még kérni, hogy dió vagy esetleg manduladarabkákat is szórjanak bele. A délutáni órákban már elkezdhetjük a parti könnyed koktélozást is, és egyetlen brazil strand-élmény sem lenne az igazi, ha nem rágcsálnánk a caipirinha-nkban heverő szívószálunkat.

Bakonyi Zsuzsa

Az már világos, hogy a parton éhen-szomjan nem fogunk veszni. Szerencsére a járkáló árusok más portékát is kínálnak, úgyhogy ha éppen unnánk az óceánt, és a focizó kisgyerekeket meg a könyvünket is kiolvastuk már, akkor nézegethetünk strandlepedőket, kalapokat, fürdőruhákat, napszemüvegeket és egyéb strandokon elkélő kiegészítőket. Nehéz nem venni semmit, hiszen egy olyan városban, ahol soha nincs tél, és az emberek sokat adnak a külsőre, télikabát helyett több fürdőruha kollekciója van az embereknek, és mindegyik divatosabbnál divatosabb és hamar úgy érezzük, hogy lépést szeretnénk tartani. Nincs utazó, aki ne csábulna el vagy az Ipanema feliratú, vagy a brazil zászlóval díszített strandpapucsra. Aki pedig az egyedi emlékeket kedveli inkább, az a járkáló hippi kézműves árusoktól kézzel készített fülbevalókat, nyakláncokat és karkötőket vehet, és mivel ők szeretnek sokszor hosszasan cseverészni a vevőjükkel, kalandos útjaikat is megismerhetik. Az ékszereik leginkább kókuszdióból, csontból és a dzsungel mélyéből érkező egzotikus bogyókból készülnek.

Amiről még eddig nem esett szó, hogy a strand az egyik legjobb hely arra, hogy a helyieket megismerjük! A brazilok nagy általánosságban a környező latin-amerikai országok népeihez képest sokkal jobban beszélik és értik az angolt, ráadásul a spanyollal is jól el lehet boldogulni. Meg hát amúgy is köztudottan lazák, kedvesek és jófejek, a parton nem nehéz az evéshez, iváshoz vagy hullámfürdőhöz egy helyi társat találnunk. A ruháink, értékeink miatt sem kell aggódni, mert mindig készségesen vigyáz rá a mellettünk ülő.

Az óceán csodálatos, legfőképpen azért mert puha, fehér homok vezet a vízig, és mert érezni rajta, hogy nem csak egy tenger, hanem egy végtelen víztömeg. A hullámok méretét látva és erejét érezve pedig semmi kétségünk nem maradhat, hogy az Atlanti óceán nyaldossa ezt a partot. A Balatonhoz és Földközi tengerhez szokott nyaralóknak az első vízbemenetel előtt ajánlatos megfigyelnie, hogyan bánjuk a hullámokkal. Ugyanis ha rosszkor kap el minket, akkor lehet, hogy fürdő alsó nélkül sodródunk ki a partra. A trükk amúgy egyszerű: a megfelelő időzítéssel kell befelé haladni, és mindig a hullám alá kell bukni.

Bakonyi Zsuzsa

A naplemente szerencsére korábban jön az európainál, nyár közepén (ott január) is már hat-hétkor esteledik. Vegyük magunkhoz a kedvenc italunkat, bújjunk bele trendi papucsunkba, aztán hagyjuk, hogy az újonnan szerzett carioca ismerősünk elkalauzoljon minket az Ipanema és Copacabana közti saroksziklára, az Aporadorra, és ott megmutassa a kedvenc kis szikláját, ahonnan vele együtt nézhetjük -  egy kis szerencsével akár gitár dallal kísérve -  az ipanemai naplementét.

-BZS-