Az új szavazással Latin-Amerika nagyon jól járt, ugyanis azóta három csodával büszkélkedik a kontinens: a Rio de Janeiro-i Krisztus szobor, a mexikói Chichén Itzá maja-tolték romváros és a Peru déli végében fekvő Machu Picchu. Úgyhogy vegyük elő a túrazsákunkat és szálljunk fel a legközelebbi gépre, ami az utóbbi közelébe repít minket, onnan aztán a szélrózsa minden irányában indulhatunk tovább a földrész felfedezésére.

BZS

A Machu Picchu nevet talán kevesen tudnák helyesen leírni, de szinte mindenki retinájába beleégett már a tipikus csodaszép fotó a város romjaival, mögötte a Wayna Picchu heggyel, és mindebbe kúszik bele a zöld őserdő és a felhők fehérje. A kételkedőket teljes szívvel meg tudjuk nyugtatni: ez a hely ténylegesen olyan csodálatos, mint a fényképeken, az év bármelyik napján is tévedünk ide. Persze sosem leszünk egyedül, hiszen ezt a csodás látványt senki sem szeretné kihagyni.

BZS

Az odajutás mindenképpen kalandos lesz. Az inka ösvényen sajnos kedvünkre nem bóklászhatunk fel-alá – kötelezően kijut nekünk egy helyi vezető, de lehet, hogy nem is bánjuk a több napos út során, hogy valaki a csapatból mégiscsak ismerős a dzsungel közepén. Ha nekünk elég volt a túrázásból, vagy csak szimplán nincs szuflánk a magaslati levegőben, akkor Cuczoból, a régi inka fővárosból indulnak erre turistáknak szánt járatok. Feltehetőleg innen indult egy szép tiszta napon útnak Pacsakutek Yupanki, az inka birodalmat kiépítő uralkodó, és a festői helyet meglátva úgy gondolta, ez a hely méltó lesz arra, hogy az ő nevére emlékeztesse majd az utókort. Az, hogy szentélyt vagy nyári palotát épített ide, még nem eldöntött, de a látvány mindenképpen megkapó.

BZS

A leggyorsabb, ha Cuzcoból közvetlenül vonattal meg sem állunk Aguas Calientesig. Aguas Calientes Machu Picchu "kapufalu"-ja, leginkább tengerparti üdülővárosokra emlékeztet. Lényegében kénytelenek vagyunk itt megszállni, bár azon kívül, hogy tengerimalacot (cuy) kóstolgatunk, nem sok mulatságban lesz részünk, de úgysem árt jól kialudni magunkat a hajnali kelés előtt, mert hajnalban érdemes a romokhoz menni, hogy lássuk a napfelkeltét és ne legyen akkora tömeg. A vonatúttal kapcsolatban viszont felháborító, hogy külön van egy járat a peruiaknak és külön a külföldieknek, mondanunk sem kell, az utóbbiak sokszorosát fizetik a normál tarifának. Ezért a sporolósoknak melegen ajánlott a buszozás és túrázás kettőse. A busz csak egy távolabbi faluig visz minket, és onnan sok utazó választja a kalandos sínen járást – két óra ugyan nem kevés, de feltétlenül autentikusabb élmény a vonatnál, és jó alkalom az ismerkedésre is.

BZS

Ezen a vidéken van esős évszak, és olyankor tényleg sokat esik, szinte egész nap. Februárban annyi csapadék hullik, hogy az inka-ösvényt le is zárják, és akkor már elvégzik az éves nagytakarítását. Azért ilyenkor sem kell visszariadnunk a világcsoda meghódításától, de érdemes  beszereznünk egyet a fillérekért árult, színes esőkabát-poncsókból. Amikor felérünk hajnalban a busszal Machu Picchuba, és alig látunk néhány tíz méterre a ködtől, könnyen kétségbe eshetünk, de ne tegyük. Inkább élvezzük az érdekes hangulatot, végtére is nem gyakran van alkalmunk megtapasztalni, hogy milyen is lehetett a felhők között élni a mindennapokat. Bérelhetünk  idegenvezetőt, de a magunk kedvére, egy térkép segítségével is felfedezhetjük a terepet. Vannak vadregényes ösvények, ahonnan ámulatba ejtő panorámák tárulnak elénk. Érdemes megpihenni egy csendesebb teraszon és átérezni a hely szellemét, nézni a vonuló felhők közül kibukkanó kődarabokat, dombokat.

BZS

A helyet az inkakorban nemes egyszerűséggel  "picchu"-nak hívták, ami kecsua nyelven „hegy”. A mai névadó Machu Picchu "öreg hegyet" jelent, és lényegében itt feküdt a szentély/palota nagy része. A már említett Wayna (vagy Huayna) Picchu a fotókról jól ismert eget hasogató magas szikla, ahova mi is felmászhatunk, és ott már tényleg a hely legmagasabb pontján vagyunk. Mire észbe kapunk, már kitisztult az ég, és a szó szoros értelmében lábunk előtt hever a világcsoda. Felejthetetlen élmény lesz.

-BZs-