Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a testi intimitás iránti spontán vágyakozás magától alakul ki, valahogy úgy, ahogy megéhezünk vagy megszomjazunk. De akkor mi a magyarázat arra, hogy a szexológusokat, szexuálpszichológusokat elsősorban olyan nők és férfiak keresik fel, akiknek komoly gondot okoz a nemi élet a mindennapokban – veti fel a kérdést Jelto Drenth holland szexológus, szexuálpszichológus, a kérdés megválaszolására pedig egész fejezetet szánt A világ eredete – Tények és mítoszok a vagináról című könyvében.

Mint azt eddig is tudtuk, a freudisták libidóról beszélnek, a hiányát pedig frigiditásnak titulálják. Előfordul azonban, hogy sok esetben többről van szó, mint a spontán nemi vágy hiányáról. A szexológusok gyakran találkoznak olyan párokkal praxisukban, ahol az egyik félben fellobban ugyan a spontán vágy, de párjához képest sokkal ritkábban, ez pedig feszültséget okoz a kapcsolatban. Ha valakit foglalkoztatni kezd, miért hiányzik belőle a nemi vágy, leggyakrabban arra a következtetésre jut, hogy valamilyen testi panasz – például hormonzavar – lehet az oka, netán valamilyen komoly betegség tüneteként jelentkezik. Sokan a fogamzásgátlótól tartanak, ám ez főleg korábban volt jellemző, amikor az ilyen tablettákban még olyan nagy adag gesztagén volt, hogy az gátlóan hathatott a női vágyakra.

Ahogy a szerző írja, valószínűleg teljesen más okok húzódhatnak a háttérben, olykor teljesen természetes állapotról van szó. A spontán nemi vágy körüli zavaroknál nem ritkán túlbecsüljük a testi vonatkozásokat. Hajlamosak vagyunk például azt hinni, hogy a férfiak – igen aktív hormonjaik miatt – alapvetően jobban igénylik a szexet, mint a nők. Pedig legalább ilyen meghatározó az egyén személyes, pszichológiai beállítottsága is.

A szerző és a könyv

A szerző holland szexológus, szexuálpszichológus. A világ eredete. Tények és mítoszok a vagináról című könyve eddig 15 országban jelent meg. Ha többre kíváncsi, kattintson a részletekért!

A nemi vágy az agyban születik, és például ha az ember depressziós – más vágyakhoz hasonlóan –, könnyen lankadhat. A pszichés zavarokra szedett gyógyszerek közül több szer kifejezetten gátolja a spontán nemi impulzusok kialakulását. Ha valakire súlyos érzelmi teher nehezedik, valószínűleg egy ideig nem vágyik a testi kontaktusra. De tény, hogy komolyabb testi betegségeknél is csökkenhet a nemi vágy. Sőt, asztmásoknál vagy szklerózis multiplexben szenvedőknél, de alkohol- vagy drogfüggőknél sem szokatlan, hogy a szexualitás elveszti fontosságát.

A legtöbb kapcsolatban előbb-utóbb felszínre kerülnek az érdekellentétek, amiket jó eséllyel megtanulnak kezelni. Ha a két fél eltérő szexuális ízlésvilággal érkezik a kapcsolatba, az általában nehezíti a dolgot. Szexuális téren ugyanis fontos szerep jut a különböző elvárásoknak való megfelelésnek, legyen szó mennyiségi vagy minőségi igényekről. Az eltérő szexuális igények pedig a legkülönfélébb formában törhetnek felszínre. Vannak, akik készek a végsőkig harcolni saját igényeikért, pedig rengeteg módja volna, hogy tiszteletben tartsák a másikat akkor is, amikor az egyikük legszívesebben csak kielégülne, míg a másikuk talán másfajta intimitásra vágyna. Sokan ma már semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy míg a pár egyik tagja éppen elaludni készül, addig partnere saját kezébe veszi kielégülésének ügyét. A szexuálpszichológus úgy véli, ez még mindig előnyösebb, mint az, hogy a nagyobb étvágyú fél folyamatosan ostromolja párját.

Kimondatlan alapszabályként él bennünk a meggyőződés, hogy a szexre csak akkor kerülhet sor, ha mindkét fél kívánja. Mégis gyakori a kényszeredett szeretkezés, amelynek során az egyik fél kihasználva, kényszerítve érzi magát. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen együttlétek után mindketten sértetten forgolódnak az ágyban, hiszen egyikük sem azt kapta, amire vágyott.

Ha a két nem szereposztása e klasszikus mintát követi, noha komoly problémákat is okozhat, mégis könnyeben elfogadja a férfi. Még ha úgy is érzi, hogy elutasítják, vigasztalhatja magát azzal, hogy a nők már csak ilyenek. A szerző is úgy véli, hogy sokkal nehezebb a helyzete annak a nőnek, aki partnerénél gyakrabban kívánja a szexet: frusztrálóan hathat rá az "abnormális felállás". Sokszor az orvosa is hiába nyugtatja, hogy minden a legnagyobb rendben vele. De egy ilyen helyzet a férfi életét sem könnyíti meg. Janet Wolfe amerikai pszichológus, a De mit tegyünk, ha a férfinak fáj a feje? című könyv szerzője is beismeri, valóban igen sérülékeny egy olyan kapcsolat, amelyben a nőnek nagyobb a szexuális étvágya – mint írja, az ilyen helyzetek kezelése sok tapintatot és megértést igényel. A nőknek végső soron – amennyiben ragaszkodnak a párkapcsolathoz – meg kell barátkozniuk ezzel az egyoldalúsággal, és törekedniük arra, hogy a férfinak ne kelljen szégyenkeznie amiatt, hogy "kevésbé aktív".

Végül néhány beszédes számadatot idéz a könyv. Egy tíz évvel ezelőtti amerikai felmérés szerint akkor minden harmadik nő úgy érezte, hogy túlságosan ritkán kívánja a szexet, míg a férfiak közül csak minden hatodik gondolta így. Húsz évvel ezelőtt a szakemberekhez forduló párok zöménél még a nő panaszkodott arra, hogy nem igényli az együttléteket, az utóbbi években megfordulni látszik az arány. Ma már inkább a férfiak panaszkodnak erre. Talán azért, mert azok a párok, ahol a nő vágyik kevesebb intimitásra, ma már könnyebben kezelik a  helyzetet.  Mint ahogy az is valószínű, hogy a férfiakat ma már kevesebb gátlás tartja vissza attól, hogy szakemberhez forduljanak.