Az egyesült államokbeli Rhode Island szövetségi államban, 482 személyt vizsgáltak a kutatók, akik összehasonlították nyolchónapos csecsemők anyjukhoz fűződő viszonyát értékelő adatokat a már felnőtt, 34 éves alanyok különböző tesztekkel mért érzelmi viselkedésével az 1990-es években - olvasható a Journal of Epidemiology and Community Health (Járványtani és közegészségügyi folyóirat) című amerikai szaklap keddi számában.

Igazolni akarták azt az elfogadott nézetet is, hogy a kisgyermekkortól megtapasztalt szoros érzelmi kapcsolatok később szilárd alapot jelentenek az élet adta problémák legyűréséhez. Az eddigi vizsgálatok a gyermekkori emlékekre épültek, és nem az élet első éveiben folytatott kutatásra - emlékeztetnek a tanulmány szerzői. 

A nyolchónapos csecsemők és anyjuk interakciójának minőségét egy pszichológus értékelte, aki egyrészt az anya érzelmi és figyelmi reakcióit jegyezte fel, amikor a csöppséget fejlesztési teszteknek vetették alá, másrészt annak reakcióját saját teljesítményére. Az osztályozás - amely az 1960-as évekre nyúlik vissza - a negatívtól a szívélyesen át a túlzóig terjedt. 

Tíz esetből csaknem egyben a pszichológus alacsony anyai érzelmi szintet jegyzett fel a csecsemő iránt. Az esetek 85 százalékában az érzelmi szint szokványos, és 6 százalékában magas volt. A kísérleti alanyokat 34 éves korukban a szorongásról, az ellenséges érzületről és a dühről, valamint az általános rossz közérzetről (a káros stresszről) tanúskodó tünetek listája alapján tesztelték. 

Arra a megállapításra jutottak, hogy szociális helyzettől függetlenül, azoknál volt a legalacsonyabb a szorongás, az ellenséges érzület és a rossz közérzet szintje, akik nyolchónapos korukban sok szeretetet kaptak anyjuktól. A szorongásnál a különbség 7 pont volt a többiekhez képest, több mint 3 pont az ellenséges érzületnél, és 5 pont a rossz közérzetnél.

Érdekes módon, nem volt különbség azok között a gyerekek között, akik kevés vagy szokásosnak minősülő szeretet kaptak. A kutatók szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy a megfigyelt mintában nem voltak igazán negatív interakciók.

Meglátásuk szerint mindez megerősíti, hogy még a legkorábbi tapasztalatok is befolyásolhatják a felnőttkori életet. A korán rögzült biológiai emlékek "látens sebezhetőségeket okozhatnak" - jegyzi meg a tanulmány. A kutatók ezért úgy vélik: a hatékonyság érdekében a gyermekjóléti intézkedések terén jóval korábbi életkorokat kellene megcélozni, hogy "megakadályozzák a negatív tapasztalatok bevésődését".