A kristályterápia az ásványokban felhalmozódott energiát használja gyógyító célra. A terápia szakértői úgy vélik, a kristályok sugároznak, rezgéseket bocsátanak ki, energiát adnak át, szabályozzák a belső energiaáramlást. Fizikai, lelki és szellemi síkon is hatnak. A drága és féldrágakövek elektromágneses kölcsönhatásba lépnek a beteg testrésszel vitalizálnak, erővel töltenek fel. Ékszerbe foglalva pedig felerősítik viselőjük elektromágneses terét növelve a kő kedvező hatását.

„Léteznek gyógyító ásványok, amelyek bizonyos tulajdonságaik révén hozzájárulhatnak az egészségmegőrzéshez: a zeolitok például nyomelemekben gazdagok, a gyomorban felszívódva ásványi anyag utánpótlást jelentenek a szervezet számára”– fogalmazott Orsovai Imre geológus a BME Fizika Tanszékén, a Szkeptikus Klub által szervezett előadáson. Ám, ahogy a geológus kiemelte, évszázadokon át számos tévhit fogalmazódott meg a drágakövek gyógyító erejével kapcsolatban. A litoterápia például azt feltételezte, hogy a porrá őrölt ásványok gyógyszerként funkcionálnak: a gyémánt porrá zúzva sokáig a gyomor- és bélbántalmak orvossága volt. A szerpentin (kígyókő) pedig mivel a kígyóbőrhöz hasonlított, a babona szerint kígyómarás és a mérgezés ellen is védelmet nyújtott.

Drágakő gyűrűként. Többletjelentés

A drágaköveknek nem csupán élettani szerepet tulajdonítanak, egyes hiedelmek szerint viselésük megvédhet a balsorstól, átoktól, szemmel veréstől, kísértetjárástól. Ám vannak balszerencsét hozó kövek is, mint például a Hope-gyémánt. A drágakövet a legenda szerint Sita hindu istennő szobrának szeméből lopták ki, ezért átok ül rajta, szerencsétlenséget hoz tulajdonosára. A drágakő jelenleg a washingtoni Smithsonian Intézet állandó kiállításán látható.

Szerencsekövek kultusza

Indiában igen kedveltek voltak a mérgezésektől, a betegségektől, öregségtől óvó amulettek. A szakember úgy véli, a legélőbb mai hiedelem a szerencsekövek kultusza. Manapság a hegyi kristálynak tulajdonítják a legtöbb pozitív energiát, holott a kvarckristályok semmilyen mérhető sugárzást nem bocsátanak ki.

Ugyanakkor Orsovai professzor az ásványokkal kapcsolatos áltudományos hiedelmek közé sorolta a népszerű Jade köves ágyakat is, amelyek a reklám ígérete szerint az emberi testtel kontaktusban fejtik ki jótékony hatásukat. A geológus szerint amennyiben ez valóban igaz, akkor feltételezhető, hogy a test nyomására egy piezoelektromos hatás lép fel, a szervezet hőhatására pedig egy piroelektromos jelenség tapasztalható. Ez utóbbi hatás lényege, hogy ezek az anyagok mechanikai feszültség, például nyomás hatására felületükön polarizálódnak, ott elektromos töltések jönnek létre. E töltések mennyisége és az előidéző mechanikai igénybevétel egymással kapcsolatban állnak. A piroelektromosságnál pedig az ásványok vagy kristályok képesek a hőenergiát elektromos töltéssé átalakítani ilyen például a turmalin – magyarázta a szakember. Majd gyorsan hozzátette: a jade egyik fajtája sem sugároz, nem piro- és nem is piezoelektromos.

A jade nagy tiszteletben áll Délkelet-Ázsiában kultikus tárgyak sokaságát faragják e kőből, mágikus erőt tulajdonítanak neki, talán a gyógyításban is hasonló hatást feltételeznek, ennek köszönheti mai népszerűségét – vélekedik a geológus.

Azbeszt: lefedve ártalmatlan

Bár az azbeszttel kapcsolatos ellenérzések nem kapcsolódnak szorosan az ásványokkal összefüggő tévhitekhez, mégis érdemes említést tenni ezekről. A szálas anyagot tartalmazó kőzetet elsősorban víz és szennyvíz vezetékekben használták, vakoló habarcshoz keverték, de villamosipari szigetelőként, a gépjárműiparban fékbetétek gyártásánál, nagyhőmérsékletű gőzturbinák, csővezetékek, kazánok hőszigetelésénél alkalmazták.

Az Európai Unióban és az Egyesült Államokban az ásványt egészségkárosító hatása miatt betiltották, alkalmazását megszüntették, a már beépített azbeszt tartalmú anyagokat pedig folyamatosan eltávolítják. Ahogy a szakember fogalmaz a kialakult azbeszt paranoia azonban eltúlzott, az ásvány korántsem jelent olyan komoly egészségügyi kockázatot, mint amekkorát tulajdonítanak neki. Kétféle azbeszt létezik a krizotilazbeszt és az amfibolazbeszt. Fizikai tulajdonságaik lényegesen különböznek, ám egyik sem tartalmaz toxikus anyagokat.

Bár utóbbi belélegezve veszélyes lehet, apró szemű por formájában éri el a tüdőket azbesztiozist és tüdőrákot okozhat. Az azbesztet különböző kémiai összetételű, rostos ásványi szilikátok alkotják. Belégzést követően rostjai mélyen a tüdőkbe kerülnek, ahol hegesedést indítanak el. Ám ha az azbeszt jól le van fedve, nem kerülhet a levegőbe, nem okozhat problémát. A beépített azbeszt szigetelőréteg cseréje drága és felesleges procedúra, hisz hermetikusan lezárva megakadályozható porzása, ami sokkal olcsóbb, mint teljes megszűntetése – mutatott rá Orsovai professzor, hozzátéve az azbesztcementet veszélyes hulladékká nyilvánították megfelelően lefedve azonban ártalmatlan.